„Legyen gondod rá, hogy betöltsed azt a szolgálatot, amelyet átvettél az Úrban!”

Március 2-án tartották meg az ezévi Presbiteri Konferenciát a Tatai Református Egyházmegyében. A kolosséiakhoz írt levélből vett ige hívó szavára közel 180-an érkeztek a szőnyi református templomba. Az összejövetel címét adó „Erőforrásaink a presbiteri szolgálatban” témában előadások hangzottak el, majd csoportokban adott kérdések mentén beszélték át a résztvevők az elhangzottakat.

A borongós idő ellenére egymás után érkeztek a Tatai Református Egyházmegye gyülekezeteiből a szolgálók a szőnyi református templomhoz. A helyi református közösség, élükön Nagy Attila Ákos lelkipásztorral gondos szervezőmunkáját dicséri, hogy az érkezőket már a parkolásnál segítők várták.

A gyülekezet tagjai aktívan kivették a részüket az előkészületekben és a lebonyolításban. Sőt, a közösség ifjai a programban verses-énekes szolgálattal is részt vettek.

Mire megszólalt a kezdőének orgonakísérete – a Rieger típusú nyolc manuálos hangszernél a Pro Pannonia Reformata díjazott Molnár Péter kántor ült – az 1787-ben épült templom padjai megteltek.

„Legyen gondod rá, hogy betöltsed azt a szolgálatot”
Máté László egyházkerületi lelkészi főjegyző bevezető áhítatában a konferencia vezérigéjét is adó kolosséiakhoz írt levél záró fejezete (Kol 4,10-17) alapján aktualizálta a szolgálatra való felhívást. Az apostol felszólítása intés, buzdítás, emlékeztetés az Úrban való elhívásra, Jézus Krisztus szolgálatára.
Bármely tisztségben is szolgáljunk, annak mindenek felett a Krisztus testének, az egyháznak az építéséről, a ránkbízott gyülekezet erősítéséről, növekedéséről kell szólnia. Ez a szolgálat az egyház közösségében adatik, tehát a közösség részeként kell benne értelmezni magunkat, tennivalóinkat. Nyitott szemmel járva, odafigyelve a gyülekezet dolgaira, észrevenni a szolgálat lehetőségét – így lehet az apostoli intés szerint „gondunk” a szolgálatra. Ez aktív jelenlétet jelent a gyülekezet közösségében, az imádkozás és a hálaadás mellett körültekintést, előrelátást és gyakorlati végrehajtást.
„Így érezzük a lényegét, a felelősségét és a tisztességét annak a szolgálatnak, amit végzünk az egyházért, az egyház közösségében, a földi dolgokkal fáradozva is az odafent valókkal törődve, nem a magunk, hanem Jézus Krisztus dicsőségét szolgálva” – zárta összegzésként Máté László.  

„Amikor készültünk a konferenciára a szőnyi gyülekezettel és az egyházmegye közösségével, akkor a mai nap témájának ezt választottuk: Erőforrásaink a presbiteri szolgálatban.” Nagy Attila Ákos, a házigazda gyülekezet lelkipásztora köszöntésében elmondta, hogy ez a gazdag téma továbbgondolásra érdemes, ezért az előadások általános témái után kiscsoportos beszélgetéseken lehet konkretizálni az Ige szolgálatra buzdító üzenetét.

„A Presbiter mint Pásztor, Sáfár és Tanítvány”
Dr. Szalai Zsolt, a Szentendrei Református Egyházközség főgondnoka a presbiteri szolgálat kihívásairól tartott előadást. A KEVE (Keresztyén Vezetők és Üzletemberek Társasága) elnöke kiemelte, hogy a presbiteri tisztség szolgáló vezetés. A Biblia alapján három alapvető szerepét emelte ki: „A presbiter egy hűséges és felelős sáfár, pásztor, aki legeltet és őriz, és tanítvány, aki tanítható és maga is tanít. A tanítás nem csupán formális tevékenység, hiszen az ember a jelenlétével, a példájával is tud tanítani”. Az előadó ezekhez a szerepekhez rendelte a presbiterség kihívásait: a pénzügyekben megelégedett, idejét odaszánja, elérhető a gyülekezete számára és ajándékai szerint szolgál, őrálló, legeltető jelenléttel és nyitottan a tanításra.

„Erőnk forrása a szolgálatban”
Czunyiné dr. Bertalan Judit bokodi főgondnok, országgyűlési képviselő hozzászólásában úgy fogalmazott, hogy szolgálatunkban bármely tevékenységünk, feladatunk (tudásunk, gazdasági teendőink, szakmai hozzáértésünk, közösségi energiánk) eredendő forrása egyedül az Istenbe vetett hitünk. Ennek tükrében minden nehézség, kihívás más fénybe kerül. „Nem az a lényeg, hogy jó szakemberekkel rendezzük be egy presbitérium életét, hanem az, hogy tudjuk, hogy ők azt a tudást, képességet, amit Istentől kaptak, nem csak azért nyerték, hogy a saját egzisztenciájukra, egyéni boldogulásukra használják, hanem oda tudják adni, meg tudják osztani azt, amilyük van. Ez az, ami a szolgálót az alázat útján elvezeti oda, hogy végül minden egyszerűbb, könnyebb lesz” – mondta kiemelve, hogy nem a világi alkalmassági rendszer alapján kell választani a szolgáló vezetésre alkalmas személyeket. Ne úgy akarjuk vezetni presbiterként, főgondnokként a gyülekezeteinket, mint egy céget, hanem a vezetéselméleti módszertanokat a gyülekezethez igazítva, annak megerősítése szolgálatába állítva. A napi gondok megoldásai fontosak, de a közösségeink lelki megerősödése, a világ számára nyilvánvaló hiteles megmutatkozása, az őrálló szerepünk erősítése napjainkban elsődlegesen kiemelt tennivaló, és a forrásokat ehhez a nehéz feladathoz kell keresni, igazítani. „A mi problémáink a világban problémák, de nem a világ módszereivel nyerünk rá megoldást” – mondta.

„Erőnk az imádságban”
Toldi Csaba, a Rákospalota-Óvárosi Református Egyházközség főgondnoka fő erőforrásnak az imádságot nevezte meg. Kiemelte a közösségben elmondott imák és a családban, házastárssal megélt imaközösség erejét. A gyülekezetében lévő közösségépítő alkalmakat „rügyfakasztónak” nevezte, amelyek alkalmával, közös imádságban fel lehet készíteni egymást az Ige útmutatása szerint a világ kihívásaira.

Gerecsei Zsolt esperes zárszavában, utalva az egyházunk idei tematikus évére kiemelte, hogy legnagyobb erőforrásunk az élő Ige, ami által az élő Isten szól hozzánk. Az Ige mindig akkor élő, ha az élő Istent halljuk meg benne, és bennünk elkezd élni, emelte ki, majd idézte Alistáli György gályarabságra hurcolt szőnyi prédikátor emlékét. Ő és társai, a mindent vállaló hűségükkel hathatósabban prédikáltak, mint szavaikkal – mondta utalva az Ige tettekben életre kelő erejére.
„Olyan Megváltónk van, aki számontartja az Őhozzá hűségeseket, akik megmaradtak mellette a kísértésekben, a próbatételekben is” – zárta köszöntését hozzátéve, hogy a mi hűségünk, az, hogy Krisztus szolgálatában és az Ő dicsőségére dolgozunk, az csak azért van, mert Ő hűséges hozzánk, fogja a kezünket.

A program több helyszínen, tíz csoportra bontva kisköri beszélgetésekkel folytatódott, majd szeretetvendégséggel zárult.