A főgondnokok konferenciájának az élő Ige éve volt a témája

Nagyszámú résztvevővel zajlott március 8-10. között a Dunántúli Főgondnoki Konferencia. A Balatonszárszói SDG konferenciaközpontban megtartott találkozó témáját az „élő Ige” tematikus év adta, ehhez kapcsolódóan hangzottak el előadások.

Megtelt az SDG konferenciaközpont nagyterme. A gyülekezeteinkben lezajlott tisztújítás utáni első összejövetelen hetvenöt gyülekezetből százhúszan vettek részt.
A konferencia jó alkalom a találkozásra, egymás megismerésére. Bemutatkoznak egymásnak, megosztják örömüket, bánatukat, tapasztalatot cserélnek. Az elhangzott előadások pedig alkalmat adnak az ismeretek bővítésére, a tanulásra.

A konferencia házigazdájának, a Mezőföldi Református Egyházmegyének esperese, Imre Bálint nyitó áhítatában János evangéliumából hirdette Jézus biztató, reményt adó szavait: „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek, és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem” (Jn 14,12-14).
Minden, ami árnyékolja a világosságot, a hit próbája. Krisztus reménységet, biztatást ad: higgyetek Énbennem, és minden a tiétek lesz. Ezért, ha árnyék is vetül a világosságra, kézzelfogható, rendíthetetlen hitre van szükség. Van-e erőnk, bátorságunk megmutatni a hitet, ami bennünk van Jézus iránt? Jézus elénk tárta az utat, ami a sötétben is fénylik, hiszen Ő maga az út.

A kerület elnökségének nevében Steinbach József püspök örömmel konstatálta a nagyszámú érdeklődést, és köszöntötte a régi és a tisztújításon bizalmat kapó új gondnokokat, presbitereket. Az élő Ige éve kapcsán elmondta, hogy az egyetemes papság elvét vallva, az Igének mindannyian képviselői és szolgái vagyunk. Tehát nemcsak az igehirdetés, hanem a keresztyén bizonyságtétel fontosságára is rávilágít ez a tematikus év. „Az élő Ige éve arra biztat bennünket, hogy egy kicsit megálljunk ebben a rohanó világban, elcsendesedjünk, és arra figyeljünk, ami a lényeg, Isten Igéjére, és átéljük azt a csodát, amiből egyedül töltekezhetünk, hogy Isten velünk van, az Igéjén keresztül megszólít bennünket” – mondta hozzátéve, hogy küldetésünk továbbadni ezt a csodát mások felé.

Röviden beszámolt a kerületünk fontosabb történéseiről. Az egyházunkat érintő elmúlt időszakra kitérve, Isten mindenkor megőrző szeretetében bízva olvasta fel a Magyarországi Református Egyház Elnökségi Tanácsának böjti körlevelét, amely már az egység helyreállására ad reménységet.

Dr. Nemes Pál kerületi főgondnok és Máté László főjegyző is a Krisztusban való egység és szeretet fontosságát hangsúlyozta.
Szabó Gábor kerületi presbiteri főjegyző a Magyarországi Református Presbiteri Szövetség aktuális feladatairól adott tájékoztatást invitálva a dunántúli gondnokokat, presbitereket, hogy minél többen vegyenek részt a szövetség programjain.
Farkas Gergely elnökségi tanácsos a június 21–23. között Tatán megrendezésre kerülő Református Egyházi Napok Dunántúl (REND) programjait ajánlotta a konferencia résztvevőinek.

A szombati nap kezdő áhítatában Brunner Vilmos csákberényi lelkipásztor János evangéliumából vett igeszakasz alapján (Jn 14,15–21) szólt a Szentlélek pártfogó, segítő, bátorító, támogató, megigazító munkájáról. Közösségre hív Jézus Krisztussal, személyessé teszi a kapcsolatot Ővele, feltárja az igazságot, a valóságot.

A konferencia előadásai azt vizsgálták, hogy az írott Ige miként lesz élővé, hatóvá.

Bella Péter, Győrújbarát-Ménfőcsanak-Nyúl Református Gyülekezet lelkipásztora előadásában arra kereste a választ, hogy a Biblia személyes olvasásával miként lesz a holt betű élővé. Nincs adott gyakorlat erre, ez egy életen át tartó imádságos folyamat – mondta hozzátéve, ha Istent hittel keressük a szentírás soraiban, akkor a Szentlélek segítségével lehetőséget kapunk az Istennel való találkozásra.
Zákeus történetén keresztül mutatta be, miként lehet élő az Ige által kapcsolatba kerülni Istennel. Az Úr munkája által, ha éltető kíváncsisággal, az akadályok leküzdésével, az élethelyzetünkből való elmozdulás elhatározásával, alázattal, hittel és imádsággal fordulunk az Ige felé, akkor Jézus megszólít, néven szólít bennünket, felfedezzük személyes érintettségünket. Lehetőséget kapunk arra a saját döntésre, hogy felismerjük, szükségünk van az Úrral való kapcsolatra, a Krisztussal való párbeszédre. Ha az Ige élővé lesz, akkor a Szentlélek formál bennünket, akkor változás áll be, átrajzol, megjavít valamit bennünk Isten.
Kiemelte, óriási lehetőség adatott nekünk azzal, hogy rendszeresen forgathatjuk a Bibliát.

A kisközösségi körök terének lehetőségeiről beszélt Szakács Gergely, a Pápai Református Gyülekezet lelkipásztora.
Bibliai alapvetésekkel erősítette meg, hogy a közös igeolvasásnak biblikus alapjai vannak. Testvérek közösségében olvasni a szentírást, együtt keresni azt, mit üzen számunkra Isten. Ahol ketten-hárman összegyűlnek Jézus nevében, ott a Szentlélek jelenléte segít, buzdít. A közösség tagjai kölcsönösen támogatják egymást az Ige üzenetének megértésében, szembesíthetnek bennünket a saját gátló tényezőinkkel. Visszajelzéseket adnak a csoport tagjai egymásnak, tanítás, intés, buzdítás valósulhat meg.
A gyakorlati megvalósítással kapcsolatban fontosnak nevezte, hogy a közös bibliaolvasást alázattal, szeretettel, nem a mások mindenáron meggyőzésével kell végezni azért, hogy közös épülésre szolgáljon.
A lelkipásztor a Pápai Gyülekezetben élő, működő kiscsoportos gyakorlatokat hozta a konferencia elé. Végezetül felhívta a figyelmet a legkisebb közösség, a családi bibliaolvasás áldására, ajándékára, gyümölcseire.

A gyülekezet nagy közösségébe helyezve vizsgálta a témát Dr. Nemes Pál, egyházkerületi főgondnok. Személyes benyomásairól tartott előadást, mit vár el ő, mint igehallgató az igehirdetőtől. Hitet tett a templomi igehirdetés mellett, amely a mai viszonyokban is áldott lehetőség, amihez a Szentlélek mellett az igehirdető és az igehallgató közös munkája is szükséges.
A prédikáció hatékonyságát vizsgálva megfogalmazta, hogy elvárható az igehirdetéssel szemben annak befogadható hosszúsága, előadásmódja (hangereje, nyelvezete, érthetősége). Kiemelte a hitelesség fontosságát: „Lehet bármilyen ékesszóló egy igehirdetés, ha az igehirdető élete ezt nem igazolja, nem támasztja alá”. Ehhez kapcsolódva nyomatékosította, hogy a lelkipásztor szeresse, ismerje a gyülekezetét, tudja, kikhez szól, és legyen nyilvánvaló, hogy a szószékről valóban és „csak” Isten üzenetét tolmácsolja a hívek felé, felkészülten, Szentlelkesen.
Dr. Nemes Pál kifejtette, hogy nem szónoki remekművet vár el a szószékről, hanem Isten igazságán nyugvó tartalmat, ami Krisztusról, az Ő megváltó szeretetéről szól: „Mutasson rá Krisztus hatalmára, vezessen, erőt adjon”.

Az igehirdető szerepéről szólt Farkas Gergely lelkipásztor, egyházkerületi elnökségi tanácsos: Mi az igehirdető szerepe, hogy élővé legyen az Ige?
Többször hangoztatta az ige valósága és az élet valósága közötti kapcsolatot. Az igehirdető nem függetlenedhet az igehallgatók és a saját állapotától. A lelkésznek benne kell lennie a gyülekezete életében, hogy tudjon az Ige valóságával felelni az élet valóságára: „Az igehirdetés hátterében ott van az élet!” Fontosak a technikák, az igehirdető eszköztára, de ha csak azok vannak, akkor lehet, hogy nincs kockázat, de nincsen Élet sem a prédikációban. Nem jelszavakat, közhelyeket kell hirdetni, hanem a valóságot.
Az igehirdetés a csendből indul, az igehirdető elcsendesedéséből, ahová megérkezik az üzenet, ahol meghallható Jézus szelíd, csöndes zörgetése (Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem Jel 3,20).

Az élő Ige maga Jézus Krisztus, Ő szólal meg az igehirdetésben. A lelkipásztor Isten méltatlan, de elhívott szolgája. Méltatlan, mert nem skatulyából kihúzott, hanem a valóságban élő, kérdésekkel, kételyekkel teli, de elhívott, mert Isten akaratából, az Ő szavára, hívására adja a szolgálatot. Az Ige az ő valóságán keresztül szólal meg, de nem a saját gondolatait mondja, hanem Isten üzenetét adja át.

Az igehirdető szóljon az igazmondás akaratával. A szószékről elevenné tenni Jézus Krisztust, ez mindig hatással lesz a gyülekezetre. Az élet mindig történés, és az Ige élő, ezért mindig történni fog valami.

A háromnapos konferencia vasárnap úrvacsorás istentisztelettel zárult.