„Bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket” 1Jn 5,13–21
13 Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van. 14 Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket. 15 Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle. 16 Ha valaki látja, hogy a testvére nem halálos bűnt követ el, könyörögjön érte, és életet fog adni annak, aki nem halálos bűnt követ el. Van halálos bűn: nem az ilyen esetre mondom, hogy könyörögjön. 17 Minden gonoszság bűn, de van nem halálos bűn is. 18 Tudjuk, hogy aki Istentől született, nem vétkezik, sőt aki Istentől született, az megőrzi önmagát, és a gonosz meg sem érinti. 19 Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonosz hatalmában van. 20 De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük az Igazat, és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet. 21 Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól!
Bibliaolvasó Kalauz – Nyilas Zoltán igemagyarázata
Sokszor hívő emberek ajkáról hangzik a keserűség: „Miért is imádkozzam reggel és este, úgysem figyel rám az Isten!” Ó, jaj! Az imádkozás egyik „törvénye”, hogy igaz alázatossággal ugyan, de mégis meghallgatásunk biztos reményében fogjunk a könyörgéshez. „Bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket” (14). Isten nem a Krisztuson kívüli kívánságainkat teljesíti, hanem a Krisztusban élő fohászát!
RÉ21 265 RÉ 474
Mennybemeneteli ének | 536 | Szent egek, minden boldogok hajléki
„…[el]készült a templom minden része és minden tartozéka. Hét esztendeig építették.” 1Kir 6
1 Négyszáznyolcvan évvel azután, hogy Izráel fiai kijöttek Egyiptomból, amikor Salamon már negyedik éve uralkodott Izráelben, ziv hónapban, azaz a második hónapban kezdték el építeni az Úr templomát. 2 Az a templom, amelyet Salamon király épített az Úrnak, hatvan könyök hosszú, húsz könyök széles és harminc könyök magas volt. 3 A templomépület előcsarnoka húsz könyök hosszú volt, a templom szélességének megfelelően, szélessége pedig tíz könyök volt a templom előtt. 4 Készíttetett a templomra ablakokat is, kőkerettel és ráccsal. 5 A templom falaihoz körös-körül oldalszárnyakat építtetett, körös-körül a templom falain, a szentélynél és a szentek szentjénél is; körös-körül oldalkamrákat csináltatott. 6 Az oldalszárny szélessége legalul öt könyök, középen a szélessége hat könyök, a harmadik szinten pedig a szélessége hét könyök volt; a templomot ugyanis kívülről körös-körül lépcsőzetesre építtette, hogy a gerendák ne nyúljanak be a templom falaiba. 7 Mivel a templom építésekor már készre faragott kövekből dolgoztak, sem kalapácsnak, sem vésőnek, sem egyéb vasszerszámnak nem hallatszott a zaja a templom építésekor. 8 Az alsó oldalkamra ajtaja a templom jobb oldalán volt, és csigalépcsőn jártak föl a középsőre, a középsőről pedig a harmadikra. 9 Amikor befejezték a templom építését, beburkolták a templomot cédrusgerendákkal és cédrusdeszkákkal. 10 Megépítették az oldalszárnyakat az egész templomhoz, emeletenként öt-öt könyök magasra, és cédrusgerendákkal kapcsolták a templomhoz. 11 Így szólt az Úr igéje Salamonhoz: 12 Ezt mondom a templomról, amelyet most építesz: Ha az én rendelkezéseim szerint élsz, törvényeimet teljesíted, ha megtartod minden parancsolatomat, és azok szerint élsz, akkor én is megtartom ígéretemet, amelyet apádnak, Dávidnak tettem: 13 Izráel fiai között lakom, és nem hagyom el népemet, Izráelt. 14 Amikor befejezte Salamon a templom építését, 15 beburkolta a templom falait belülről cédrusdeszkával; a templom padlójától egészen a mennyezetig faburkolattal látta el belül, a templom padlóját pedig ciprusfa deszkával borította be. 16 A templom végétől húszkönyöknyire épített egy deszkafalat cédrusfából a padlótól fel a mennyezetig; ezt építette ki belül a legszentebb résznek, a szentek szentjének. 17 Az előtte levő templomcsarnok, azaz a szentély negyven könyök volt. 18 Belülről az egész templomot cédrusfa borította, s erre gömb alakú díszeket és virágfüzéreket faragtak; minden csupa cédrusfa volt, a követ nem is lehetett látni. 19 A templom leghátsó részében készítette el a szentek szentjét, hogy ott helyezze el az Úr szövetségládáját. 20 A szentek szentje húsz könyök hosszú, húsz könyök széles és húsz könyök magas volt. Színarannyal vonatta be azt, az oltárt pedig cédrusfával borította be. 21 A templom belsejét is színarannyal vonatta be Salamon, és aranyláncokat húzatott ki a szentek szentje elé. Arannyal vonatta be a templomot, 22 az egész templomot arannyal vonatta be, végig az egész templomot. A szentek szentjénél levő oltárt is mindenütt bevonatta arannyal. 23 Készíttetett olajfából a szentek szentjébe két kerúbot, tíz-tíz könyök magasat. 24 A kerúb egyik szárnya is öt könyök, a másik szárnya is öt könyök volt, úgyhogy az egyik szárny vége a másik szárny végétől tízkönyöknyire volt. 25 A másik kerúb is tízkönyöknyi volt; mindkét kerúbnak ugyanaz volt a mérete és a formája. 26 Az egyik kerúb magassága tíz könyök volt, és ugyanannyi volt a másik kerúbé is. 27 A kerúbokat a templom legbelső részébe helyezték. A kiterjesztett szárnyú kerúbok közül az egyiknek a szárnya az egyik falig, a másik kerúb szárnya pedig a másik falig ért, és szárnyuk a templom közepén egymáshoz ért. 28 A kerúbokat is bevonták arannyal. 29 A templom falára, körös-körül mindenütt, a belső és külső részre egyaránt domborműveket faragtak: kerúbokat, pálmákat és virágfüzéreket. 30 A templom padlóját arannyal vonták be a belső és a külső részben egyaránt. 31 A szentek szentjének bejáratára ajtószárnyakat készítettek olajfából. A szemöldökfák és az ajtófélfák ötszöget alkottak. 32 Mind a két ajtószárny olajfából volt. Kerúb-, pálma- és virágfüzér-domborműveket faragtak rájuk, majd bevonták arannyal; a kerúbokat és a pálmákat is befuttatták arannyal. 33 Ugyanígy készítettek a templom bejáratához is ajtófélfákat olajfából, négyszögletes formára. 34 Mindkét ajtószárny ciprusfából volt. Az egyik ajtószárny is két táblából állt, amelyek csapon forogtak, meg a másik ajtószárny is két táblából állt, amelyek csapon forogtak. 35 Kerúbokat, pálmákat és virágfüzéreket faragtak rájuk, és beborították arannyal, amely még a véseteket is befedte. 36 Azután megépítették a belső udvart három sor faragott kőből és egy sor cédrusgerendából. 37 A negyedik évben rakták le az Úr házának alapját, ziv hónapban, 38 és a tizenegyedik évben, búl hónapban, azaz a nyolcadik hónapban készült el a templom minden része és minden tartozéka. Hét esztendeig építették.
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(38) „…[el]készült a templom minden része és minden tartozéka. Hét esztendeig építették.” (1Kir 6).
A templom megépítése előtt vagy ott gyakoroltak istentiszteletet, ahol a szent ládát elhelyezték, vagy az áldozóhalmokon. Ez azért minősült veszélyesnek, mert a ki nem irtott pogány őslakosság is idejárt a maga istentiszteletét gyakorolni. Így nagy volt a megfertőződés kockázata. Ez annál is inkább fennállt, mert például a földművelést is jórészt tőlük tanulták, és kezdték átvenni az e munkához kapcsolódó isteneket is tőlük. Azért lehetett fontos egy ilyen jelentős központi kultuszhely megépítése, hogy oda tudják átterelni az istentiszteleti gyakorlatot az egyéb, fertőzésveszélyes helyekről. Ennek az országos főtemplomnak a méretei feltűnően kicsik. Mintegy harmincszor tíz méteres, hozzá tízméteres előcsarnokkal. De mindössze néhány szent cselekmény folyt a templomban, kizárólag papok léptek be oda. A gyülekezet a templom udvarán állt. Előtte magasodott az égőáldozati oltár, a népet a leginkább érdeklő istentiszteleti cselekménnyel. A mi fogalmaink szerinti templom tehát az udvar volt, amelyet az idők folyamán növeltek is, a nép szaporodásának megfelelően. A templomot oldalkamrák borították. Alul vastagabb volt a fal, kisebb a csatlakozó kamra, fölfelé a fal vékonyodott, ennek megfelelően a második és harmadik kamrasor nagyobbodott. E kamrákra azért volt szükség, mert az áldozatok feldolgozásához szerszámok kellettek, itt tárolhatták a papi ruhákat, a tömjént, lisztet, olajat. Ez mind szent tárgy volt, tehát a templomban volt a helye. A legbelső rész a szentek szentje volt a szövetségládával, elülső részében állt a szent kenyerek asztala, egy kis oltár és a hétágú gyertyatartó. Annak az Istennek az imádása folyt ott, akit mi Jézus Krisztus atyjaként tisztelünk. Az ő dicsőségére alkalmazták a legdrágább anyagokat.
