Reménység és az egyház szolgálata: taktikázás helyett Istenbe vetett bizalom

Bella Péter, 2016-06-27 17:08:27

Hogyan kapcsolódik össze a reménység és az egyház szolgálata? Mi az a reménységből fakadó szolgálat. Főtiszteletű Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke erre a kérdésre keresett választ előadásában. 

Az alap a találkozó vezérigéjét tartalmazó szentírási rész volt, Ézsaiás könyve harmincötödik fejezete a kiindulási pont, a konkrét történelmi helyzet, amiben a próféta és népe élt. Az asszír fenyegetettséggel szemben Ézsaiás határozottan üzen a kortársaink, de nekünk, ma élő hívőknek: Isten népének nincs szüksége  taktikázásra, egy lehetőség van, bízni az élő Istenben, erejét megfeszítve kérni Isten erejét.


Szükségünk van, okunk van a reménységre

A dunántúliak püspöke először a reménység fogalmát járta körbe. Reménységre szükség van, hiszen a Jézus Krisztus nélküli világ sivár, mint a pusztaság, a sivatag, Isten nélkül tele van szenvedéssel, úttalan, veszélyes. Az Isten követőinek válasza nem lehet az, ami a világé, hanem öntözni kell az emberi élet pusztaságát. Az átmenetileg segítséget adó emberi jószándék, humanizmus, szeretet helyett a reménység felé kell fordulnunk. Szükségünk van a reménységre és van okunk a reménységre. Az élő Isten nem hagyott minket a pusztaságban.

A reménység nem elméleti, teológiai tétel, hanem világot virágoztató jelenlét és áldás – hangsúlyozta Steinbach József. Van biztos irányunk, vannak örökkévaló értékeink, Isten gyógyít, nem csak a testi, de a lelki, a mentális betegségekből is. Van okunk a reménységre: a jövőt jelenti a Krisztusban kapott üdvösség, az örök élet és ez megjelenik már itt, a földi életünkben is. Ez adja a reménység tágasságát: hogy van időnk lassítani, csendesedni, a másikhoz hátralépni, a másiknak megbocsátani. A reménység valóság, Isten konkrét hatása jövőnkre és a jelenünkre.

 

Szolgálat ott, ahová Isten helyezett

Ezután püspök úr a szolgálatra vonatkozó konkrétumokat fogalmazta meg.

A  reménységből fakadó szolgálat része kell, hogy legyen a rendszeres kegyesség, a csendesség. Ilyenkor kapjuk a „töltést“ Istentől a szolgálatra. A belső szoba csendje ez, ami a gyülekezeti közösségben kezdődik.

A második konkrétum a hálaadás: észrevenni azt, ami van, ami jó. Hálát adni a panaszkodás helyett, ez az Isten népének feladata, a problémákat pedig építőleg, őszintén kell megbeszélni.

A harmadik konkrétum a megújulás kifejezésének újragondolása, újraértelmezése, élőbb, tisztább kegyességgel. Az egyház megújítása nem lehet önmegvalósítás. 

Isten  a közvetlenül ránk bízottakat kéri számon, amíg nincs rend körülöttünk, addig nem lehet tovább lépni. Bátran számot kell adni a bennünk lévő reménységről.

Konkrét feladat, hogy megfogjuk egymás kezét, hogy az Isten népének tagjai egymást szeretve, egymást bátorítva, egymásnak megbocsátva lépjenek elő. A „kirakat-ökumenének“ vége van, együtt szolgálva kell megjelenítenünk Jézus Krisztus ügyét.

 

Felvirágoztatni a pusztaságot

A világ várja a válaszunkat – zárta az előadást Steinbach József – és csak egyetlen válaszunk lehet: a pusztaság felvirágoztatása! Örüljünk egymásnak, ebben a szolgálatban


Vélemények, hozzászólások

A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.

2024. March 29., Friday,
Auguszta napja van.

Látogatóink száma a mai napon: 3024
Összesen 2009. június 2. óta : 39867584