Reménység a pusztaságban

Áldott, hiterősítő alkalmon vehettek részt mindazok, akik meghallgatták Bellai Zoltán főtanácsos „Reménység a pusztaságban  – Kivirágozhat-e a pusztaság?” című előadását, melyet Ézsaiás 35,1-2 igéje alapján tartott.

Mint kiderült, a bibliának ez a gyönyörűséges fejezete az előadó egyik legkedvesebb bibliai szakasza. Ő volt az ötletgazdája annak a gondolatnak, hogy ez a rész legyen a vezérigéje az idei REND-nek.

„Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik, akár egy liliom.” (Ésa 35,1) Amikor Ézsaiás ezt az üzenetet közvetítette a nép számára, Asszíria volt a világbirodalom. Magába roskadt korszaka volt ez a zsidóknak, hiszen eltávolodva Istentől, lelki pusztaságban éltek.  A pusztaságban át lehet élni az emberi élet minden terhét, nehézségét, de az örömhír az, hogy az ÚR ott van a legnagyobb mélységben is. Nincs olyan állapot, amelyből ne vezetne kiút, ha jelen van az Úr. Szabad hinni, hogy az Isten mindenütt ott van. És ahol ott az Isten, kivirágzik a pusztaság.

Ézsaiás egy reménytelennek tűnő helyzetben, a pusztaságban ki mer állni és meri vállalni Isten üzenetét. Vajon mi vagyunk-e olyan bátrak, mint ő volt annak idején? Egy olyan Európában, ahol mindinkább hódít a keresztyén-ellenesség, ahol háttérbe szorulnak a keresztyén jelképek, merjük-e hirdetni, hogy nincs más út, csak az Isten útja?

Ne ölbe tett kézzel várjuk a csodát, a puszta kivirágzását, hanem legyünk eszközei az Úrnak a csodában. Mert Ő ma is tud és akar csodát tenni, ma is virágba tudja borítani a pusztaságot!