Élet a Vincze Imre Református Általános Iskolában Kocson

A kocsi Vincze Imre Református Általános Iskola 5. tanévét kezdte 2016 szeptemberében. A Kocsi Református Egyházközség 2012-ben vette át az általános iskola fenntartását az önkormányzattól.

Az elmúlt évek eredménye, úgy érzem szemmel látható.  Az, hogy gyermekeink minden nap kapcsolatba kerülnek az Igével, minden nap imádkoznak, minden héten áhítaton vesznek részt, s mindez szervesen része lett az életüknek, egyáltalán nem elhanyagolható tény.

Úgy érzem, kimondhatom, mindez eddig sem volt és ma sem egyszerű feladat. Állami iskolából, egyházi iskolává válni nem megy egyik pillanatról a másikra. Mind a diákoknak, mind a pedagógusoknak nehéz feladat volt. De a váltással járó kezdeti nehézségek ellenére, már most érezhető a különbség.

Tanulóinkban igyekszünk elvetni mindazt, amire egy állami iskolában nem lenne lehetőség. Mivel tudjuk, gyermekeink csak úgy növekedhetnek egészségesen, ha nem csupán a tudásuk, hanem a lelkük is épül, számomra ez a legfontosabb feladat. Nyugodt szívvel kimondhatom, az itt tanuló diákoknak van erre lehetőségük. Minden hetünket hétkezdő áhítattal kezdjük, emellett minden nap, az első óra igeolvasással és rövid igemagyarazáttal indul. Vannak egyházi énekóráink, közös imádságaink. Minden csütörtökön az alsó évfolyamoknak szintén közös áhítattal indul a napjuk. Együtt énekelünk, beszélgetünk, dicsőítjük Urunkat!

Igyekszünk részt venni minden egyházkerületi és megyei alkalmon, legyen szó Zsoltáréneklő versenyről, Felsős Hittanos Találkozóról, vagy Megyei Hittanversenyről. Sőt örömmel látjuk, hogy ezeken nem csupán részt vesznek tanulóink, hanem nagy többségében igen jó eredményekkel tudnak helytállni.

Ettől az évtől az iskolánknak intézményi lelkésze is van, jómagam személyében. Ez újabb lehetőségeket kínál mind a pedagógusok, mind a diákok lelki épülését tekintve. Egyre többen keresnek meg a pedagógusok közül, hogy segítsek. Segítségre általában nehéz lelki állapotba került diákjainknak van szüksége. Velük igyekszem rendszeresen elbeszélgetni és lelkileg feltölteni őket. Megmutatni számukra Istenünk szeretetét, s igyekszünk közösen megoldást találni a kialakult nehéz élethelyzetükre. Mindemellett igyekszem pedagógus társaimra is odafigyelni, s ha szükség van rá, az ő lelki épülésüket is elősegíteni.

Célom, célunk: hogy Jézus Krisztust megismertessük iskolánk gyermekeivel, Akivel ha élő kapcsolatba kerülnek, minden tekintetben helyre teheti az életüket. Mindemellett, ami ma azt hiszem mindennél égetőbb és fontosabb, igyekszünk olyan személyes példák lenni ezek előtt a gyermekek előtt, akik számukra igazi értékeket mutatnak fel, és a szeretet törvénye uralkodik cselekedeteikben.

Terveim közt szerepel, hogy nem csak a gyermekek számára, hanem külön a pedagógusok részére is rendszeresen legyen lehetőség áhítatok megtartására, továbbá, hogy a szülőket egyre inkább tudjuk bevonni lelki alkalmainkba. Mert úgy érzem, ha egyszerre nem csak a diákok, hanem az ő szüleik, s a pedagógusaink is töltekezhetnek minél gyakoribb rendszerességgel Urunk Igéjéből, akkor már nagy probléma nem történhet. Azt hiszem, kimondhatom, ez a keresztyén nevelés lényege. Szülők, pedagógusok, és diákok EGYÜTT, egy célt követve, egy ugyanazon lelkülettel. Így igazán sokat teszünk azért, hogy ezek a gyermekek SZERETET KÖZÖSSÉGBEN éljenek már most, és majd felnőtt korukban is. 

Természetesen tudom, ahhoz hogy mindez megvalósuljon, igazán odaszánt életű emberekre, pedagógusokra, vezetőkre van szükség. De hiszem, hogy az Úr mindezt megadta nekünk, és látom, hogy napról napra épül az a lelki ház (iskola) melyet elkészített számunkra.

Végezetül álljon itt a számomra egyik legkedvesebb Ige:

"Aki befogad egy ilyen gyereket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött." Márk 9,37

Mindenért Istené legyen a dicsőség!

Csákainé Szabó Natália, intézményi lelkész / hitoktató

Forrás: A Tatai Református Egyházmegye honlapja