„Az asszony lelke mélyéig elkeseredve könyörgött az Úrhoz…”

(1Sámuel 1) Észre sem vesszük, mennyire el tudjuk bízni magunkat, ha jól megy sorunk. Ekkor a kudarcok alatt roskadozót csipkedjük, alázzuk, tapossuk könyörtelenül (6).

Anna Isten gyermeke volt, aki vetélytársa gúnyolódására nem ó-emberi, vagy kegyes indulattal felelt, hanem szívében mélyen megszomorodva, imádsággal (7-11).* Éli főpap számára ismeretlen ez a tiszta hit, hogy leittasodott bolondnak tartja a könyörgésébe belefeledkezett asszonyt (12-17). Anna fogadalmat tett (11), de nem a fogadalmáért hallgatta meg az Isten (21-28), nem is az Őrá hagyatkozó hitéért, hanem azért, mert Anna az Úré volt. Az imádságra nekünk van szükségünk, hogy Isten gyermekeiként tudjunk reagálni a bűnös világ minden provokációjára, így életünk ügyeit az Úr tökéletes akaratára bízva, örömmel, megnyugodva álljunk fel könyörgéseinkből, akárcsak Anna (18). Gúnyolódhattok, időleges győztesek, percemberek, - és akkor mi van? Jézus Krisztus visszajövetekor világossá lesz győzelmeitek és életetek valóságos értéke…

* Anna Isten gyermeke volt, aki vetélytársa gúnyolódására, valamint a megszokott, gépies, mechanikus kultuszi gyakorlatra (kultuszi étkezésre) nem ó-emberi, vagy kegyes indulattal felelt, hanem szívében mélyen megszomorodva, imádsággal (7-11).

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/