Egy huszadik századi krónikás ének Gulyás Lajosról, a levéli lelkészről, az ötvenhatos mártírról

Katonáné Szénási Eszter , 2017-03-09 14:53:12

„Az embert az az egy valami érdekli, hogy élünk és meghalunk, s hogy mivégre élünk?” (Karácsony Sándor) 

2017. február 23-án a magyaralmási református gyülekezetben sor került Debreczeni Tibor (Csokonai- díjas, rendező- tanár) és Gáll Károly (református lelkész, egykori tanítvány) előadásában az „Egy huszadik századi krónikás ének Gulyás Lajosról, a levéli lelkészről, az ötvenhatos mártírról” szóló dokumentum oratóriumának bemutatására.

 Debreczeni Tibor (89 éves) korát meghazudtoló vitalitással, szellemi és lelki frissességgel éli mindennapjait feleségével. A megrendezésre került darabot misszióként végzik Gáll Károly tiszteletes úrral, fontos számukra, hogy magunkénak tudjuk Gulyás Lajos történetét.


A mű a fenti idézettel kezdődött, s kereste kimondatlanul is a választ az egész darab folyamán életünk egyik legjelentősebb kérdésére, hogy „mivégre vagyunk”. Gulyás Lajos levéli református lelkész kálváriájával példa lehet a számunkra ennek a kérdésnek a megválaszolásában. Egyházunkban sajnos nem annyira ismert az ő élete, pedig krisztusi lelkülete ma is mély üzenetet, értéket hordoz, melyeket hajlamosak vagyunk nem figyelembe venni, mint például az őszinte felebaráti szeretet, a békességre való törekvés, merni megszólalni, nem felszólalni, kiállva az igazság és az evangélium mellett.

Február 24-én országszerte tartottak megemlékezéseket a kommunizmus áldozatairól. Gulyás Lajost, 1957. december 31-én végezték ki. Azt a levéli református lelkészt, aki az 1956-os forradalom kitörésekor nem ártott senkinek, sőt a tüntetőket is a békés tárgyalásokra buzdította, a mosonmagyaróvári eseményeknél pedig megmentette több ÁVO-s életét is. Ennek ellenére sem az előbb említett emberek, sem az egyházi vezetők nem tettek semmit, hogy megmentsék a tiszteletes urat. 1991. május 11-én az exhumálás utáni temetésen sokan beszéltek. Ott volt a rabtárs Bán István mérnök, püspöki tanácsos is, de ő valami miatt nem mondta, nem mondhatta el beszédét. Úgy gondolom, az ő beszédének egy részlete a család és a barátok érzéseit foglalja magába: „Hirdesse ez a koporsó, és hirdesse ez a sírhant, hogy vannak hűséges szolgák, akik mennyei Urunk parancsát végig megtartották, és hirdesse azt is a Káinoknak, hogy testvéred vére kiált az égre.”

Gulyás Lajos 39 évet élt. Három lány gyermeke 11, 10 és 9 évesek, mikor édesanyjukkal félárván maradnak. A kálvária az édesapa, a férj halálával sem ért véget. Kilakoltatás, teljes vagyonelkobzás, a gyermekeket tanulmányi eredményeik ellenére jobb iskolákba nem veszik fel, még a reformátusba se.

A viharos ötvenes években ezek előszelét már érezve Gulyás Lajos a Karácsony Sándortól idézett kérdésre, naplójából kitűnve, a következőképpen fohászkodott Urunkhoz: „Istenem, adj lehetőséget a népemért való szolgálatra!”. Szívből kívánom mindnyájunknak, hogy tudjuk meglátni az élet értelmét Isten szemén keresztül, és ne ijedjünk meg az egymásért való szolgálattól és őrizzük szívünkben gályarab utód lett ötvenhatos mártírunk életét.

Katonáné Szénási Eszter 

Fotók: Szundy László és Viniczai József

Forrás: Magyaralmási Református Egyházközség honlapja


Vélemények, hozzászólások

A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.

2024. March 29., Friday,
Auguszta napja van.

Látogatóink száma a mai napon: 16111
Összesen 2009. június 2. óta : 39880682