„Ez volt a szokása egész idő alatt…”

(1Sámuel 27) HITÜNK GYENGÜLÉSÉVEL EGYÜTT SZOKÁSUNKKÁ LESZ A GONOSZSÁG.* Az események végig azt igazolják, hogy Dávid hitélete egy lejtőn száguldott alá ebben az időszakban (7). 

– 1. Mi ez a „depressziós” hang, közvetlenül a Saullal történt megbékélés után: Egy napon csak el kell pusztulnom, ezért óvatosságból idegen földre menekülök. Nem a hit beszéde ez (1–4).** – 2. Dávid ügyesen berendezkedett ebben az állapotban, mintha el is felejtkezett volna népéről, Istenéről, feladatáról; – hiszen a filiszteus földön egy várost szerzett magának, Ciklágot (5-6). – 3. Ami pedig ezután történt, az megmagyarázhatatlan mélypont, mert Dávid korabeli emberként viselkedett, és nem hívő emberként, kettős játékot játszott, hazudott,*** kegyetlen mészárossá lett a népe földjén élő őslakók kárára. A kegyetlenkedés szokásává lett (8-11). – 4. Micsoda kegyelem, hogy ilyen mélységből is fel lehet állni. Ugyanakkor sem ez a kegyelem, sem semmiféle elv, igazság, cél nem indokolhat ilyen magatartást; – sehol, soha. A virágvasárnapi Krisztus–király felől csakis ezt fogalmazhatjuk meg üzenetként. 

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – A megbékélés ebben a világban mindig sebezhető, törékeny. 

– Dávid továbbra is tartott Saultól. 

– Más magyarázók szerint, Saul a megbékélés ellenére is tovább üldözte Sault, és végül sikerült neki Dávidot a filiszteus területre szorítani (4).

– Igeszakaszunk szerint valójában az történt, hogy Dávid hite igen meggyengült.

** – Más az üldözött és más a menekült. – Amíg Dávid üldözött volt, áldott volt (Máté 8,20); – amint menekült lett, sok tekintetben eltévelyedett.

– Dávid egész házanépével, embereivel együtt menekült el idegen földre (3).

*** Dávid kettős játékot játszik, amikor megtámadva népe ellenségeit, a filiszteus király előtt azt hazudja, mintha saját népével került volna konfliktusba (10–12).

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/