„Ezután újból harc tört ki…”

(2Sámuel 21,15–22) MINDIG MEGÚJUL A HARC Isten népe és a filiszteusok, Isten népe és „más népek” között. – Egyáltalán, földi életünk nyomorúságos jellemzője a harc. 

Hisszük, hogy Jézus Krisztusban Isten országa közelített el, és visszajövetelével ennek az országnak a valósága fog kiteljesedni, miszerint Isten országa igazság, békesség és öröm a Szentlélek által (15–22). – Ebbe a harcba azonban előbb-utóbb mindenki belefárad, még Dávid is elfáradt a sok küzdelemben. Nemcsak a látványos harc fárasztó, hiszen az élet még a nyugalmasnak tűnő, „jóléti” időszakokban is súlyos harcokkal terhelt. Ezeknek a harcoknak nagy része öncélú, értelmetlen küzdelem. Csehov „Sirály” című drámája döbbenetes erővel ábrázolja a mindenféle harcok ürességének és értelmetlenségének tényét, miközben az ember hiába próbál kitörni az értelmesebb, tartalmasabb, boldogabb életre (15). (Holnap folytatjuk a gondolatsort…)

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/