Te mit tennél legszívesebben huszonnégy óra alatt? - Dunántúli reformátusok az UltraBalatonon

Székely Attila, 2017-07-24 06:00:00

Tavasz végén 11. alkalommal rendezték meg az UltraBalatont, a Balaton egyik legnépszerűbb tömegsport rendezvényét. Ebben az évben a Dunántúli Református Egyházkerület képviseletében is indult egy csapat. A tovább mögött Székely Attila lelkipásztor, szervező beszámolóját olvashatják.

Nosza, áldjátok az Urat mind, ti szolgái az Úrnak,

akik az Úr házában álltok éjjelente!

Emeljétek fel kezeiteket a szent

helyen, és áldjátok az Urat!

Áldjon meg Téged az Úr a Sionról,

aki teremtette az eget és a földet!

(Zsoltárok 134.)  

 

Ha választhatnánk, hogy mi az, amit huszonnégy óra, vagyis egy nap leforgása alatt megtennénk, vajon mi lenne az?

Huszonnégy óra hosszú idő, rengeteg mindent tehet az ember. Például végignézheti a Jóbarátok több évadát, esetleg kiolvashat egy izgalmas könyvet, vagy eszetlen számítógépes játékokon keresztül mentheti meg a világot. Arra is van lehetőségünk ennyi idő alatt, hogy a Magyar Államvasutakkal Budapestről egészen Nyíregyházáig utazzunk, esetleg elrepülhetünk Tokióba vagy Rióba. És persze, ha kellőképpen elszánt és motivált vagy, és vannak futótársaid, akár a Balatont is körbefuthatod. 

Mi, tizenketten pontosan ezt tettük, amikor május 20-án nekiveselkedtünk régi vágyunk, az UltraBalaton (vagyis az UB) teljesítésének. Az UltraBalaton nem más, mint Magyarország legendás, már-már mitikus futóversenye, melynek célja a Balaton megkerülése, futva, lehetőleg minél rövidebb idő alatt. A versenyt eredetileg az ultrafutóknak találták ki: ők azok, akik a maratoni távnál nagyobb távolságokat futnak -kimondani is elképesztő, nemhogy lefutni-, száz, kétszáz kilométereket, egyedül. A verseny azonban olyan népszerűvé vált, hogy csakhamar csapatok is jelentkezhettek, így idén tizenegyedik alkalommal vált lehetségessé, hogy a futótársadalom lelkes és felkészült tagjai megtapasztalhassák az UB élményét.

Élmény pedig bőven akadt. Ha azt nézem, már az indulásunk is élményszámba ment. Mivel az Ultrabalaton rendkívül népszerű verseny, nem olyan egyszerű bekerülni. A nevezési felület megnyitása után pár órával már le is áll a rendszer, egész egyszerűen elfogy az ezerötszáz hely. Tanulva a tavalyi hibánkból, amikor is „lekéstük” nevezést, idén már tűkön ülve figyeltük az internetet, és le is csaptunk a megfelelő időben. A nevezés tehát sikerült, ám ekkor még hátra volt a nevezési díj kifizetése. Mivel a futócsapat mindegyik tagja református, a Dunántúli Református Egyházkerület valamely gyülekezetének tagja, a részvétel ötlete pedig az Egyházkerületi Családos Héten fakadt, úgy gondoltuk, jó ötlet lenne Egyházkerületünk csapataként futni. Annál is inkább, mert szerettünk volna a magunk módján mi is megemlékezni a reformáció ötszázadik évfordulójáról. Hála Istennek, Egyházkerületünk elnöksége pozitívan reagált megkeresésünkre, és támogatta elképzeléseinket. Így immár egyházkerületi csapatként (Kezeket fel! - DREK Team), még nagyobb odafigyeléssel készültünk a megmérettetésre.

Május 19-én este izgatottan érkeztünk meg Balatonkilitire, a főhadiszállásunkra. Már minden idegszálunkkal a versenyre koncentráltunk: még egyszer átbeszéltük a váltópontokat és a „logisztikát”, a reggeli felkelés és indulás idejét, természetesen szemügyre vettük a legújabb futócuccokat és cipőket, végül nem sokkal éjfél után sikerült ágyba parancsolni magunkat.

 A mi rajtunkra fél hatkor került sor. A verseny Balatonaligáról, a Club Aligából indul, először az egyéniek rajtolnak (az „ultrák”), majd szakaszos indulással a csapatok. Az UltraBalaton hatalmas esemény, az indulás és a célba érkezés is nagy buli, rengeteg sátorral, versenyzővel, zenével. Kora hajnalban itt már valóságos fesztiválhangulat uralkodott, nagyjából mindenki szelfizett mindenkivel, régi futótársak találkoztak, az indulók a szerelést, rajtszámot, pulzusmérőket igazították, majd elindultak a csapatok, elindult az első versenyzőnk is. A hajnal meglehetősen csípősre és szelesre sikeredett, persze a futás csakhamar bemelegített mindenkit. A délelőtt nagyszerűen alakult, már itt látszott, hogy jóval az előzetesen kalkulált időn belül teljesítünk. Ezt a teljesítményt sikerült is fenntartani végig a verseny ideje alatt, köszönhetően az elszántságnak és a felszabadultságnak, a jó hangulatnak és a szurkolóknak, no és persze a kiváló logisztikának. A jó időeredmény elengedhetetlen feltétele ugyanis, hogy mindenki pontosan érkezzen a váltóhelyre. A szervezők a távot (mintegy 220 km) ugyanis szakaszokra bontották, a váltásokra pedig egy-egy szakasz megtétele után kerülhetett sor. Minden csapat maga dönthette el, hogyan osztja fel a tagok között a távot, ki, hányszor és hol fut, stb. Az egyetlen követelmény annyi volt, hogy a váltáskor a gps-es időmérőt át kellett adni a soron következő csapattársnak, így nemcsak a szervezők, de az internet segítségével bárki nyomon követhette, ki, hol jár.

Élmény volt megélni, milyen nagy kedvvel és elszántsággal futottunk. Egy-egy szakasz teljesítése után szívünk szerint mentünk volna tovább, olyannyira, hogy az aktuális beérkező részéről mindig elhangzott: „ha esetleg valaki nem bírná, szívesen átveszem a szakaszát…! Nos?”

Úgy hiszem, önmagához képest mindenki erőn felül teljesített. Nem szabad elfelejteni, hogy mi abszolút hobbifutók vagyunk. Van, aki gyakorlottabb és hosszabb ideje fut, nemcsak a gyilkos iramot, de a kemény emelkedőket is jól bírja, és olyan is, aki a közelmúltban lett a hosszútávfutás szerelmese. Mégis: mi, együtt, futók vagyunk. Eshet eső, fújhat szél, egy futó nem áll meg, nem adja fel, nem rettenti vissza sem a távolság, sem a hőség, sem a hideg. Fut, mert futni kell, mert ott a cél, fut, mert fejébe vette, fut, de nem dicsőségért és pénzért, hanem befutóéremért, tapsért, magáért az élményért.

A verseny teljesítésében nagy szerepet játszott a masszázs. Elmondani sem lehet, milyen nagy segítség volt a váltás után felfeküdni a masszázságyra, hogy aztán szakértő kezek masszírozzák ki lábainkból a fáradtságot. Ne feledjük, a szinte huszonnégy órás ébrenlét, a versenyzők követése és rendbetétele szintén hatalmas munka, melyért rendkívül hálásak vagyunk!    

Amilyen hűvös volt a hajnal és meleg a nappal, annyira szelesre sikerült az este. Éjjel pedig a vihar is megérkezett a déli partra, így nagyjából Balatonboglártól komoly felhőszakadásban, villámcsapások közepette futott a mezőny. Az ítéletidő hajnali háromkor fejeződött be, így legalább a befutónk esőmentesre sikeredett. Az utolsó kétszáz métert együtt, kéz a kézben tettük meg, így szakítottuk át a célszalagot, így akasztották a nyakunkba a befutóérmünket. Meglepetésemre kisfiam ovis társának édesapja volt a célban a szpíker, jól összefutottunk… Az időeredményünk: 22 óra, 17 perc. Ennyi idő alatt futottuk körbe a Balatont.

Ahogyan a verseny nagysátorában ültem, nyakamban az éremmel, vacogva és fáradtan, kissé elgyötörve, tele volt a szívem örömmel és hálaadással. Hálás voltam a társaimért, akik a futásban és a hitben is a testvéreim lehetnek. Hálás voltam, hogy Isten dicsőségére, mindnyájunk javára, a futás, a közösség öröméért, a reformációra emlékezve futhattunk. Boldog voltam, boldogok voltunk, hogy tehettük.

Köszönjük Egyházkerületünk püspökének, Steinbach Józsefnek a támogatást, családjainknak, hogy elviselték távollétünket, a Balatonkiliti gyülekezetnek, hogy vendégházukban szállhattunk meg. Reméljük, jövő májusban ismét ott állhatunk az aligai rajtközpontban, hogy aztán a szívünknek oly kedves tavat körbefutva, élményekkel és sok-sok kilométerrel gazdagodva érkezhessünk be a célba.

Végezetül álljon itt a futók és segítők névsora, zárójelben a gyülekezetek nevével:

Szencsenkó Iván (Sárszentmihály); Ötvös Zoltán (Komárom); Molnár Mariann (Gyermely); Gribovszki Szilvia (Sopron); Újhelyi Gábor (Győr-Szabadhegy); Újhelyi Zoltán (Győr-Szabadhegy); Újhelyi Éva (Győr-Szabadhegy); Simon Balázs (Győr-Szabadhegy); dr. Kertészné Győrffy Eszter (Győr-Szabadhegy); Győrfi Krisztina (Győr-Szabadhegy); Székelyné Kiss Emese (Kaposfő); Székely Attila (Kaposfő);

Dr. Kertész Tamás (Győr-Szabadhegy - logisztika); Mucsi Edit (Iszkaszentgyörgy/Káposztásmegyer – masszázs); Tarnai László (Iszkaszentgyörgy/Káposztásmegyer – logisztika, fotó); Farkas Bálint (Kaposfő – biciklis kísérés); Kohán Zoltán (Győr-Szabadhegy - szakaszösszeállítás)

További fényképeket ide kattintva láthatnak


Vélemények, hozzászólások

A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.

2017. december 16., szombat,
Etelka , Aletta napja van.

Látogatóink száma a mai napon: 3192
Összesen 2009. június 2. óta : 12540415

Ige Mellett

(6) „…a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa.” (Jakab 3,1–12)*

– 1. Ibsen „Vadkacsa” című drámája ugyanerről szól. Egy békességben élő családhoz bekopogtat az egykori barát, aki az igazság elkötelezett híve, amoly... tovább

REPOSZT

Kustár György: "Haszontalan szolgák vagyunk..."

Nem mindennapi eseményre került sor a Katolikus Egyházban: boldoggá avatták Ukon Takajama Justo 16. századi japán szamurájt. Az Oszakában tartott ünnepi szentmisén több mint 10 ...
... Tovább

Dokumentumtár

hitvallásos kálvinizmus

Formátum:.doc
Méret: 103.5 KB

Köntös László: Hitvallásos kálvinizmus. 1.Kor. 15: 1,3-4. Elhangzott: Budapest, Kálvin-tér, 2009. június 7.

[ Saját anyagok feltöltése ] Dokumentum letöltése

Hangtár

Hitvallásaink tanítása az egyházról

Formátum:.mp3,
Méret: 50.9 MB

Dr.Németh Tamás előadása a Dunántúli Református Akadémián, a Pápai Református Teológiai Akadémia dísztermében, 2016. április 23-án. A Dunántúli Református Akadémiát a Dunántúli Református Egyházkerület és a Pápai Református Teológiai Akadémia indította el, hogy gyülekezeti tagoknak, érdeklődőknek közérthetően, de mégis tudományos alapossággal tanítást adjon hitünk alapvető kérdéseiről.

Hanganyag letöltése