„…te ember létedre Istenné teszed magadat.”

(János 10,31–42)* JÉZUS ISTEN FIA, MEGVÁLTÓ! – 1. Jézus ellenségei elismerték, hogy Jézus „jó” dolgokat cselekszik és „jót” tanít. Amíg mi ülünk a „bírói” székben, amíg mi véleményezhetünk, addig még akár a „jót” is elismerjük a másikról.

Vannak olyan emberek, akik úgy gondolják, hogy nekik van alapjuk arra, hogy folyton véleményezzenek, mindent és mindenkit. Ki vagy te, hogy megdicsérj, vagy éppen szidj, végképp, hogy megkövezz? (31–32) – 2. Ugyanakkor kellenek olyan emberek, minden korban és helyzetben, akik isteni jogokat kapnak, és arra hivatottak egy időre, hogy az isteni rendet és igazságot érvényesítsék ebben a gyarló világban. Ezek az Isten, az igaz bíró küldöttei (Zsoltárok 82,1–6). Jézus itt az írástudók logikájával érvel, hogy azok vádjára megfeleljen: Miért vádolnák őt istenkáromlással, azért, mert Ő Isten Fiának nevezte magát, ha maga az Írás hangsúlyozza, hogy az ember Isten követe, küldötte lehet ebben a világban... Márpedig az Írást, ugye, nem lehet érvénytelenné tenni (33–35). – 3. Jézus Krisztus azonban több, mint írástudó, több, mint bíró; – hála legyen érte Istennek! Írástudóból van elég! Nekünk Megváltó kell! (36–39)

 * A teljes igemagyarázat:

JÉZUS ISTEN FIA, MEGVÁLTÓ! 

– 1. Jézus ellenségei elismerték, hogy Jézus „jó” dolgokat cselekszik és „jót” tanít. 

Amíg mi ülünk a „bírói” székben, amíg mi véleményezhetünk, addig még akár a „jót” is elismerjük a másikról. 

Vannak olyan emberek, akik úgy gondolják, hogy nekik van alapjuk arra, hogy folyton véleményezzenek, mindent és mindenkit. 

Kik ők? Kik ezek a farizeusok? 

Ki vagy te, hogy megdicsérj, vagy éppen szidj, végképp, hogy megkövezz? (31–32) 

– 2. Ugyanakkor kellenek olyan emberek, minden korban és helyzetben, akik isteni jogokat kapnak, és arra hivatottak egy időre, hogy az isteni rendet és igazságot érvényesítsék ebben a gyarló világban, egyébként mindent felemésztene a káosz. 

Ezek az Isten, az igaz bíró küldöttei. 

A 82. zsoltár úgy beszél ezekről, mint akiket az Isten egy időre „istenekké” tett; – persze nem teológiai értelemben veendő ez a kifejezés, hanem Isten követeire, küldötteire utal (Zsoltárok 82,1–6). 

Jézus itt az Írásokra hivatkozva, az írástudók logikájával érvel, hogy a farizeusok és az írástudók vádjára megfeleljen: Miért vádolnák őt istenkáromlással, azért, mert Ő Isten Fiának nevezte magát, ha maga az Írás hangsúlyozza, hogy az ember Isten követe, küldötte lehet ebben a világban... 

Márpedig az Írást, ugye, nem lehet érvénytelenné tenni (33–35). 

Ebből látszik, hogy Jézus „írástudóként” érvel itt. Saját módszerükkel fogja meg az írástudókat. 

– 3. Jézus Krisztus azonban több, mint írástudó, több, mint bíró; – hála legyen érte Istennek! 

Írástudóból van elég! 

Nekünk megváltás kell, Isten kell, az egyetlen élő Istenre van szükségünk, aki lehajol hozzánk, és megváltó szeretetével könyörül rajtunk, igazságát nekünk ajándékozza, kegyelmével körbeölel. 

Jézus Krisztus Isten kiemelt küldötte, Isten Fia, Megváltó, akit kivételesen megszentelt, akit cselekedeteivel igazolt az Atya, és akit feltámasztott a halálból, Őrá van szükségünk (36–39).

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/