Horizontok konferencia - visszatekintés a Pápai Református Teológiai Akadémia elmúlt húsz évére

Kelemen Márton, 2018-03-21 15:36:48

Akadémiánkon 2018. február 16-17-én került megrendezésre az öregdiák találkozóval egybekötött Horizontok konferencia, amely: „Mit adhattam és mit kaphattam a húsz éve újraindult Pápai Református Teológiai Akadémián?” címmel, olyan tanárok előadásait, visszaemlékezéseit ölelte fel, akik ott voltak az 1998-ban újraindult Akadémia kezdeti lépéseinél.

A péntek délutáni program első részeként dr. Németh Tamás, intézményünk rektora nyitotta meg a húszéves újraindulást megünneplő konferenciát, amelyben hangsúlyozta, hogy minden megemlékezésnek az Úr előtt kell történnie.  „Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét!” (Zsoltárok könyve 100,4).

Hamar Zoltán, héber nyelvi lektor és a Biblikus Intézet tanára a hallgatóság legnagyobb örömére, személyes történetekkel ékelt beszédben szólt az újraindulásról és az ezzel járó próbatételekről. Visszaemlékezését szabódással kezdte – kiemelve, hogy az indítás megszervezése, lebonyolítása és az intézmény kiépítése dr. Vladár Gábor nevéhez köthető. A bibliai nyelvek tudója és továbbadója azt is elmondta, hogy nem komoly elemzéssel készült a jeles alkalomra, hanem érdekesebb emlékek kedélyes bemutatását tűzte ki céljául. Így a sajátos, sok esetben humoros múltbéli mozzanatokat feltáró visszaemlékezésében elmondta meghívásának történetét, és olyan érdekességekre is fény derült, hogy kezdetekben „hivatásos társalkodóként”, „kazánfűtőként” és „kőművesként” is kivette részét a munkából. Hogy segítse az elsőévesek felkészülését, héber nyelvi jegyzeteket, óravázlatokat és később arámi nyelvkönyvet is írt. A bibliai héber- és görög nyelvek oktatása mellett számos területen tanított – többek között szociológiát és informatikát is. 10 éven át rendszergazdaként működött és elősegítette az internetes kommunikáció kialakulását az Akadémián, és tanulmányi rendszerünk: az ETN „testre szabása” is az ő nevéhez fűződik. Előadása végén képes illusztrációval mutatta be, hogy milyen volt 1999-ben és 2004-ben iskolánk honlapja. Külön érdekesség volt a részt vevők számára látni, hogy az újraindulás idején, mely oktatók és hallgatók képezték teológiánk kicsiny csapatát.

Dr. Vladár Gábor előadásának első részében a Pápai Református Teológiai Akadémia 1998-as újra indulásának előzményeiről beszélt. Megtudhattuk, hogy miután a Magyar Köztársaság Kormánya intézményünket újra hittudományi főiskolának ismerete el, az Egyházkerületünk előbb dr. Tóth Kálmánt, a Budapesti Református Teológiai Akadémia tanárát, egykori pápai diákot és tanárt bízta meg az intézményszervezési feladatokkal, majd 1996-tól magát az előadót. Felvetődött az a gondolat is, hogy ne egy újabb, negyedik lelkészképző főiskolát alakítsanak ki Pápán, hanem egy országos lelkésztovábbképző intézményt. Az egyházkerület 1997 végén hozta meg döntését, hogy az intézmény teológiai akadémiaként indul újra. Így kerülhetett sor az 1998. szeptember 19-i tanévnyitóra. Az előadó beszédének második részében röviden felvillantotta azokat a mélyreható társadalmi, lelki-szellemi folyamatokat, amelyek a magyar társadalomban az utóbbi fél évszázadban végbementek. Ezzel utalt arra a közegre, amelyben a leendő lelkipásztoroknak végezniük kell feladatukat. Hangsúlyozta: egy olyan társadalomban kell meghirdetnünk az Örök Evangéliumot, ahol nem mi vagyunk egyedül azok, akik valamiről szeretnék meggyőzni az embereket. Beszélt arról, hogy a kommunizmus kezdeti időszakának jórészt még keresztyén magyar társadalma mára szekularizált, Isten nélkül élő társadalommá vált. Veszélyesnek tartotta ugyan azt a tetszőleges Szentírás-használatot, amely a Sola Scriptura elv félreértelmezésével tág teret ad a Biblia legkülönfélébb értelmezéseinek, de felhívta a figyelmet az egyéb megközelítési lehetőségekre is. Ebben az összefüggésben nyomatékosította a Szentírás filológiai jellegű magyarázatának elsődlegességét.

Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke köszönetét és nagyrabecsülését fejezte ki az intézményt újraindító, oktatásában és infrastruktúrájában megszilárdító dr. Vladár Gábornak, a Dunántúli Református Egyházkerület akkori püspökének: dr. Márkus Mihálynak, valamint a Teológia egykori és jelenlegi oktatóinak és hallgatóinak is. A személyes élményektől áthatott, de tudományos alapokra helyezett beszédének fajsúlyos és emlékezetes részében, az ún. „igei hálaadásában” a munka gyötrelméről szólt a hallgatóság előtt, s arról, hogy a küzdelmes idők is gyönyörűséges idők a hívők számára, hisz ezekben az ínséges időben is az Úr szól hozzánk. Ránk bízza az Igét, ennek továbbadására hív el bennünket, amelyből az következik, hogy a szolgálat maga is csak élvezet lehet! Ennek az örömteli szolgálatnak a bizonyosságában pedig nem lehet kiégni. A Pápai Református Teológiai Akadémia is arra készíti fel a hallgatóit, hogy ki-ki a maga helyén, de az Ige egyházának szolgálatában élje az Istennek odaszánt életét és ebben a folyamatos szolgálatban hirdesse a szent evangéliumot. Ha az emberi részt odaszánjuk, Isten kiválasztó kegyelme gyümölcsözővé teszi az evangéliumért folytatott harcot. A szombati programot elcsendesedéssel kezdtük.

Dr. Németh Tamás rektor úr a 100. zsoltár igeversei alapján szolgált közöttünk, s nyomatékosította hallgatóságában, hogy mennyire fontos részét képezi hitünknek a hálaadás. A kicsiny dolgokért is hálát kell adnunk Istennek, és szüntelenül emlékeznünk kell a szabadításra, amelyet Jézus Krisztusban adott nekünk, ugyanis: „…nem  önmagamé, hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak,  Jézus Krisztusnak  tulajdona vagyok” (Heidelbergi Káté I. kérdés-felelet). Ha pedig az Úréi vagyunk, nem lehetünk magunkra hagyva, nem lehetünk egyedül. Mi sem bizonyítja jobban Isten hűségét, mint Akadémiánk elmúlt húsz éves története, amelyben bőségesen megtapasztalhattuk az isteni gondviselést. Fontos tehát, hogy Isten szeretetét és hűségét, mi is szeretettel és hűséggel viszonozzuk az életünk során.

Dr. Márkus Mihály, nyugalmazott püspök meghitt, személyes hangvételű beszámolóval kezdte beszédét, amelyben visszaidézte püspöki székfoglalóját, és azokat a dilemmákat, amelyeket akkoriban élt meg – többek között – a teológia újraindításával kapcsolatban. Felelevenítette az 1951-es állapotokat is: a pápai teológia ideiglenes szüneteltetésének tragikus körülményeit és a pápai diákság tehetetlen küzdelmét szeretett tanintézményük megtartásáért.  Említést tett a köztes időszakról: arról az útról és arról az állhatatos szervezői tevékenységről, amely végül elvezetett az 1998-as szeptemberi évnyitóhoz, a teológia újbóli elindulásához. A nyári gyülekezetlátogatásokra is szívesen emlékezett vissza, amikor a pápai teológusokkal meglátogatták az öt történelmi egyházkerület prominens gyülekezeteit, melynek során sok hasznos tapasztalattal és élménnyel gyarapodtak. A beszéd végén büszkén hozott szóba két könyvet, amelyeknek az a jellegzetességük, hogy korábbi pápai teológusok tollából íródtak. A belső ajánlásban mindkét könyv szerzője köszönetet mondott dr. Márkus Mihálynak.

Dr. Zsengellér József, a Pápai Református Teológiai Akadémia egykori rektorhelyettese a horizont szó értelmezésével kezdte ünnepi beszédét, s elmondta, hogy ennek a látóhatárnak egy metszéspontjáról szeretne beszélni. Ezután rátért meghívásának történetére, s kiemelte, hogy a kezdeti, sokszor reménytelennek tűnő helyzetben Isten volt az, aki az elkeseredést jóra, bizakodásra fordította. Pápát nagy lehetőségnek nevezte, amely mind szakmai karrierjében, mind privát, családi életében nagy hatással volt rá. A teológiai oktatás ügyének intézése, a tantervkészítési procedúrák, a Simeon Kutatóintézet megszervezése, a különbözőféle publikációs tevékenységek felügyelete vagy a hazai és nemzetközi konferenciákon való aktív részvétel, mind-mind elősegítették személyes fejlődését, Pápa iskolává vált számára is, melynek tapasztalatát a mai napig kamatoztatni tudja. Pápával kapcsolatban a bensőséges kis közösség áldásos voltára külön kitért – az évtizedek során tanár és tanár között, illetve tanár és diák között életre szóló barátságok és szakmai kapcsolatok alakultak. Beszéde végén visszatért a horizontok szó értelmezéséhez és konklúzióként megállapította, hogy a horizonton egy ponton találkozik Isten és ember, s bár az Ézsaiás könyve 55 alapján: „a ti utaitok nem az én utaim…”, a közös út bizony lehet áldott közös pont.

Dr. Hanula Gergely, egykori rektorhelyettes, Akadémiánk Biblikus Intézetének vezetője az első szerelemhez hasonlította az intézményt, egy olyan helyhez, amelyet a sajátjának érezhetett és szabadságot adott neki az évek folyamán. A rövid bevezetés után rátért a felsőoktatás kérdéskörére. Egy új nézőpontról tett említést, amely a kimenetre fókuszál: milyen eredménynek kell meglennie a folyamat végén? Felsorolta Intézményünk általános és elvárt szakmai kompetenciáit, hogy a mesterfokkal rendelkező teológusok vagy lelkészek mit ismerhetnek, mire lehetnek képesek és mivel rendelkezhetnek tanulmányaik végén. A gyakorlat szempontjából megközelítve a kérdést, mégis érdekes elgondolkozni azon, hogy mitől lelkész a lelkész. Vajon leírható-e különbözőféle kritérium-rendszerekkel és szabálycikkekkel, hogy milyennek kell lennie egy református lelkipásztornak? Előadásának második részében arról beszélt, hogy az embereknek sokféle véleménye van, amit sokszor nehéz összeegyeztetni másokkal, de mégis meg lehet találni a közös utat, mégpedig úgy, ha mindenki a saját részét adja bele a beszélgetésbe. Dr. Hanula Gergely elmondása szerint tanárként a rendszert, s ennek ismeretét adja bele a közös diskurzusba, de tanári hivatásának csúcspontja mégis az, amikor észreveszi a diákokon, hogy többet látnak egy-egy tanóra végére, mint korábban tették.

Az építő, tanulságos és sokszor szívbemarkolóan őszinte előadásokat követően közös állófogadás volt Akadémiánk lovagtermében, ahol a nosztalgia jegyében kedélyesen elbeszélgettünk az elmúlt húsz évről és Teológiánk jövőjéről. Végezetül mindenki a maga számára leginkább elvihető gondolatokkal tért otthonába, konstatálva, hogy jó ennek a nagy múltú Akadémiának a kötelékébe tartozni.

Kelemen Márton teológus hallgató

Forrás: a Pápai Református Teológiai Akadémia honlapja


Vélemények, hozzászólások

A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.

2024. March 29., Friday,
Auguszta napja van.

Látogatóink száma a mai napon: 16763
Összesen 2009. június 2. óta : 39881335