Beszámoló a kocsi iskolások wittenbergi kirándulásáról

Szabó Erzsébet, 2018-04-11 14:21:12

"Merjünk nagyot álmodni!" Ezzel a mondattal toppant be egy óraközi szünetben 2017 kora tavaszán Nati néni (Csákainé Szabó Natália intézményi lelkész) a „kakason" lévő német terembe. Biztos voltam benne, hogy nem politikai szlogenről van szó, de hogy pontosan miről is, azt csak nehezen fogtam föl: a reformáció 500 éves jubileumi évfordulója alkalmából Roboz Péter lelkipásztor bíztat minket nagy dolgokra, pl. egy wittenbergi kirándulás megszervezésére.

 

Nehezen hittem el, hogy eljuthatunk a több mint 800 km-re lévő Lutherstadtba, mikor még a tőlünk 100 km - re fekvő Burgenland tartományba sem sikerült ellátogatni. Bíztatni kellett engem is, de aztán elindultak a szálláskereső és vasúti utazást egyeztető e-mailek. Szinte azonnal pozitív választ kaptunk a városka központjában, a vártemplom tőszomszédságában, a gyönyörű műemlék épületben kialakított Jugendherbergétől: ők tudnának 20 magyar zarándokot fogadni szeptember közepén. Mikor kiderült, hogy a vonatjegy is annyiba kerül, mint a repülő, már magunktól is mertünk nagyot gondolni: repülünk. Szeptember 18-án hajnali fél háromkor találkoztunk az iskola előtt, innét indultunk Ferihegyre. Tudtuk, hogy nekünk mindenkit épségben haza kell hozni.

 

 

A kocsi Vincze Imre Ált. Iskola csaparta Wittenberg-Lutherstadtban a vártemplom bejáratánál


12 tanuló és nyolc felnőtt alkotta kis csapatunkat. Ez a kirándulás spontán módon szerveződött és a helyszínen is így zajlottak az események. Nem volt órára pontosan leírt utazási irodás forgatókönyvünk, volt viszont időnk és türelmünk. Nem volt célunk Wittenberg minden múzeumának meglátogatása. Hisszük, hogy a kevesebb néha több. Felejthetetlen élmények maradnak mindannyiunk számára építészmérnök kísérőnk szakavatott, az építészeti stílusjegyeket bemutató idegenvezetése, az esti beszélgetések, kvíz- és drámajátékok.

 Azt gondolom, mindenki nevében beszélhetek: nem múlik el nap, ha csak egy percre is, hogy ne idéznénk fel magunkban wittenbergi emlékeinket. Az ottani élmények hatására mindannyian formálódtunk, formálódunk.

2018 már nem jubileumi év a reformáció szempontjából. Én mégis azt kérem, hogy bíztassuk egymást továbbra is: gyerekek a tanárokat, szülők mindkét felet, presbitérium az iskolát, tanárok a szülőket, hiszen mindannyiunk életében szükség van reformációra, megújulásra 2018-ban is. Tehát merjünk nagyot álmodni!

Szabó Erzsébet tanárnő

Kocs - Vincze Imre Ált. Iskola

Forrás: Tatai Református Egyházmegye honlapja


Vélemények, hozzászólások

A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.

2018. április 26., csütörtök,
Ervin napja van.

Látogatóink száma a mai napon: 9338
Összesen 2009. június 2. óta : 13685405

Ige Mellett

(24) „…hallgattak az Úr szavára…” (1Királyok 12,20–33)

KI AZ ELSŐ? – 1. Roboámot elfogja az emberi indulat, de aztán hallgat az Úr szavára, amit a próféta által kap, és nem indul saját népe, saját testvér... tovább

REPOSZT

A hősök köztünk élnek

A pégomas-i városvezetés úgy döntött, a nemsokára átadásra kerülő új iskolát Beltrame-ról nevezik el, hogy „tisztelettel adózzanak egy nemzeti hős előtt, és inspirálják a fiatalságot ...
... Tovább

Dokumentumtár

Kit nyertél meg Krisztusnak?

Formátum:.rtf
Méret: 53.6 KB

[ Saját anyagok feltöltése ] Dokumentum letöltése

Hangtár

Az Isten-kérdés és a Szentírás

Formátum:.mp3,
Méret: 64.1 MB

Dr. Vladár Gábor előadása a Dunántúli Református Akadémián, a Pápai Református Teológiai Akadémia dísztermében, 2015. szeptember 19-én

Hanganyag letöltése