A PRTA hallgatóinak Angliai tanulmányi útja

Angliai tanulmányi úton vettek részt a Pápai Református Teológiai Akadémia hallgatói 2018. nyarán. Áldás fókuszú úti beszámoló.

Amikor egy újságot olvasunk, és az úti beszámolókhoz érünk, akkor nem biztos, hogy az annyira felkelti a kíváncsiságunkat, hogy azt az elejétől a végéig el is olvassuk. Legtöbbször megnézzük a képeket, és továbblapozunk. Vágyom arra, hogy e képek nélküli úti beszámoló ne így járjon! Ajándékozza meg az Úr a kedves Olvasót azzal, hogy ne csak bepillantást nyerjen angliai utunkba, hanem megláthassa a beszámoló során Isten számunkra elrejtett ajándékait is!

Sheringhambe már többször szervezett utat diákok részére Marton Lívia Tanárnő, és hosszú idő után ez volt a második alkalom, hogy teológushallgatók számára nyílt lehetőség egy kis világjáró utazásra. Öt diák és három kísérő tanár mondott igent a nagy kalandra. Június 29-én hajnali négykor azt hiszem, hogy senki nem állította szundi módra az ébresztőjét, mert az izgalom miatt álom is alig jött lefekvéskor a szemünkre, nemhogy még további szundizást kívántunk volna. Az első úti célunk még nem Sheringham, hanem London volt, amelynek eléréséhez pihenésre volt szükségünk, hiszen a 14 órás úton gyakorlott sofőrjeink is elfáradtak (akikért ezúton is hálásak vagyunk, mert nemcsak hogy ilyen hosszú utat végigvezettek ketten váltásban, de balesetmentesen tették ezt meg). Ezért éjszakára Calais-ban pihentünk meg. Másnap kompra szálltunk, és alig vártuk, hogy meglássuk Anglia partjait. A gyönyörű doveri fehér sziklák csak a kezdete volt annak a sok látnivalónak, ami ránk várt. Hiszen ezután következett: a Westminster, a Big Ben (amiből ugyan csak az állványokat és a fóliákat láttuk, a felújítás miatt, de az előzetesen látott képek segítették képzeletünket a fóliák mögé látásban), a Parlament, majd St James’s Parkon át jutottunk el az impozáns Buckingham Palotáig. A sétánkat a Trafalgar téren fejeztük be, a Nemzeti Múzeumnál. Miután végignéztük a sok híres londoni látnivalót, olyan hívő házaspárnál szálltunk meg, akik úgy vállalták nyolc ember elszállásolását, hogy nem ismertek sem minket, sem Líviát. Elég volt nekik annak az Evelynnek az ajánlása, aki az ő kedves barátjuk és egyben a sheringhami Kánaán Ház (ottani szálláshelyünk) tulajdonosa volt. Az élményekkel teli, fárasztó nap után nemcsak a meleg fürdő és a puha ágy esett jól, hanem az a szeretet, ahogyan ez a házaspár fogadott minket. Nekem különösen is nagy áldás volt átélni, ahogyan Krisztus összekapcsolja övéit nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is. Olyan nagy szeretetet tud adni egymás számára idegen keresztyének közé, mintha azok mindig is ismerték volna egymást. Nemcsak azt kérdezték meg a meleg vacsora és sütemény mellett, hogy miket láttunk Londonban, hanem egyenként kíváncsiak voltak ránk, és arra, hogy miért mentünk teológiára. Olyan jó volt, hogy életünk első angliai napját nem szállodai szobában, négy fal között egyedül vagy esetleg néhányan kiértékelve töltöttük, hanem Krisztusban testvéreinkkel vehettük számba a nap, majd az életünk áldásait is, és adhattunk érte hálát az Úrnak.

Másnap elbúcsúztunk kedves vendéglátóinktól, és célba vettük Sheringhamet. Újra hadd említsem meg remek sofőrjeinket (áldásaink részei voltak ők is), mert az angliai forgalom nem hozta zavarba őket. Számunkra olyan volt a közlekedés, mint egy feje tetejére állított világ: mielőtt leléptünk a zebrára olyanok voltunk, mint a körbe-körbe járó katonai radar.  Több nap kellett, mire rutinszerűvé vált, hogy először nem jobbra kell nézni, hanem balra.  Nekik viszont nem jelentett problémát sem az előzés, sem a lehajtás. Így hálával, épségben értük el a Sheringham előtti kis várost, Cromert. Ide járnak át néhányan Sheringhamből is vasárnaponként a St. Martin templomba. Hozzájuk csatlakozva érkeztünk meg mi is az istentiszteletre.

Személyesen nekem a legmeglepőbb az volt, hogy az istentisztelet elején és végén egy kávézó működött bent a több száz éves templomtérben. Nemcsak a kávézó hozta be a modern, kinti világot, hanem a zene és az istentisztelet alatt használt projektor is. A régi és új – számunkra váratlan – találkozása kicsit meglepő volt, de Isten Igéje (akár van mellette kávé és kivetítés, akár nincs) élő és ható, így a Máté evangéliumából hirdetett ige (Máté 6,25-34) minden külsőségen áttörve magát, eljutott a szívünkig.

Itt találkoztunk Winsome-mal, aki nemcsak első találkozásunkkor fogadott minket mosolyogva, örömmel, hanem ott tartózkodásunk egész ideje alatt. Sőt utolsó előtti nap reggel igazi „English breakfast”-öt készített az egész csapatnak! Isten ajándéka volt Winsome is számunkra (nemcsak az angol reggeli miatt J), ahogyan elkísért minket több programra, s ahogyan készségesen segített nekünk mindenben, igazi áldás volt!

A Sheringhamban töltött napjaink telve voltak különböző programokkal: egyik délután vendégül láttunk paprikáskrumplival néhány helyi gyülekezeti tagot, voltunk városnézésen, majd másik nap városfelfedezős játékos versenyen, részt vettünk motoros hajóval vezetett fókanéző kiránduláson, meghódítottuk a cromeri templomtornyot, megkóstoltuk a tradicionális „fish and chips”-et (azaz halat sült krumpival) valamint meglátogattunk egy önkénteseket foglalkoztató missziós központot, sőt egyik napunk túrájának végén részt vehettünk egy híres angol orgonaművész koncertjén a cromeri templomban. Nemcsak a helyi, tipikus angol házak, vagy a különleges flintstone házak gyönyörködtették szemünket, hanem a tengerpart a végeláthatatlan sziklafalaival, egyedi (víz vájta) lyukas kavicsaival, és mintegy bónuszként kaptuk ajándékba (a National Geographic fedlapjára illő) naplementéket.

Mindegyikünk szíve tele volt hálával, mire a hét végére értünk. És még meg sem említettem mi drága Paul bácsinkat, aki három napon át jött hozzánk, mint nyugdíjas lelkész, hogy angolul tanítson minket. De sokkal többet kaptunk az angol nyelv oktatásánál! Ahogyan jelen volt közöttünk (az a szeretet, Isten iránt és emberek iránt), olyan volt, mint egy kis kóstoló a mennyországból. Mindegyikünk érezte, hogy az órák minősített idejei voltak Istennek számunkra. Egy-egy gondosan előkészített szeretet-csomag! Nemcsak az ragadott magával minket, amilyen lelkesedéssel beszélt az Igéről, még ennyi év után is, hanem az egész személyisége olyan volt, mint egy „tisztára mosott ablaküveg, melyen keresztül ki- és beáramlik a meleg, éltető napfény”! Nemcsak angol nyelvű Bibliát, igés képeket, személyes figyelmet, ajándékokat kaptunk Paul bácsitól, hanem olyan példát, ami beleégett szívünkbe: (hiszen megosztotta velünk, hogy hogyan kellett „átmennie a halál árnyékának völgyén”, amikor meghalt az első felesége, majd később elveszítette a legnagyobb lányát is, ő maga pedig évekkel később daganatos beteg lett) minden nehézség ellenére mély szeretet és hűség uralta szívét Isten iránt, mely úgy formálja az embert és a szívét, hogy az egészen Krisztus-arcúvá váljék.

Annyi minden történt azóta a nyár során, mégis ezek az emlékek olyan elevenen élnek, mintha csak tegnap lettek volna. Ma is túlcsordul a szívemből a hála, visszagondolva erre a rengeteg ajándékra, Istennek a bőséges áldásaira!!! Köszönjük ezúton is a Szenátus nagylelkű támogatását, mely által lehetőség nyílt nekünk, pápai teológushallgatóknak eljutni Sheringhambe, és köszönjük Marton Líviának az út megszervezését! Bízunk benne, hogy ezzel hagyományt teremtünk, és még sok teológushallgató „szedheti áldás-fókuszú csokorba össze” angliai élményeit társai és tanárai számára!

Győriné Vincze Krisztina teológushallgató

Forrás: A Pápai Református Teológiai Akadémia honlapja