Hét Határos Kirándulás

Ebben az esztendőben sem maradt el  a Hét Határos egyházmegyei gyülekezeti kiskör altal szervezett szokásos őszi hittanos kirándulás, ezúttal a Bakony hegység volt a cél. A létszámellenőrzés ezúttal a csetényi református templomban történt meg ahol a számláló 195 főnél állt meg, ebből bizonyosan 160 hittanos jött velünk október 7-én, verőfényes őszi szombaton.

Sugár Tamás, lelkipásztor a Közelebb Egymáshoz Alapítvány nevében köszöntötte az egybegyűlteket, majd elmondta jövetelünk célját.

A szokásokhoz híven a templomban a helyi gyülekezet lelkipásztora, Hajdú Ferenc  fogadott bennünket. Ő is igencsak elcsodálkozott, honnan jött ennyi gyerek a templomba? Néhány gondolattal bemutatta a helyi gyülekezetet, megerősítve a kirándulóknak, hogy itt is van Istennek népe, akit reformátusnak hívnak.

Kovács Tamás, lelkipásztor fiatalos lendületű igehirdetése következett a közösen megtanult ifjúsági ének után.

Bogáth István, a Hét Határ újság felelős szerkesztője ismertette a nap programját. Elmondta, hogy  az elmúlt 21 év alatt számtalan hittanos jött el kirándulni velünk és büszkeséggel töltheti el szívünket, hogy van olyan egykori hittanos, aki maholnap lelkipásztorként fog szolgálni a HÉT HATÁRban.

A megszokott forgatókönyv szerint a kiránduláson meglátogatunk egy református gyülekezetet akinek templomában ifjúsági istentiszteletet tartunk. Szerepel a programban valamilyen geológiai látványosság megtekintése. Így betekinthetnek a hittanosok a teremtett világ régmúltjába ami ezen a napon mintegy 200 millió évre tekint vissza. Az egykor itt hullámzó óceán, a THETIS-ben élt ősmaradványokkal az ammoniteszekkel ismerkedhetünk meg.

Nehéz egy ilyen csapatot összefogni, ráadásul egyben tartani, hiszen a keskenyebb útvonalakon akár egy kilométer hosszan is kígyózott menetünk.    Az út rögtön egy erős kapaszkodóval kezdődött, melyet egy kidőlt fa leküzdése nehezített valóban szétszórta csapatot.   A Bakony rengetegébe érve sorra hangzottak el a felkiáltások micsoda gyönyörűséges hely ez és milyen tiszta levegő.  Mintegy 4 kilométer leküzdése után az ún. Hamuháznál megpihentünk. A régi szénégetők pihenőhelye lehetett ez a házikó, amelyet ma a turisták használnak.    Az út innen visszafelé fordult és az erdők rengetegében elérkeztünk a Tűzköves árokhoz. Az itt növő bükkfák lenyűgöző méreteire csodálkozhattunk rá, majd egy erdei szentélyt is érintettünk.  A völgy alsó részén elértünk a híres geológiai feltáráshoz. Bár ez kis csalódást okozott, hiszen  egy nagyobb méretű kőfejtőre gondoltunk. Az élmény azonban kárpótolt bennünket, hiszen egy kb. 50 cm átmérőjű ammonitesz lenyomatát tapinthattuk ki amely ezen a helyen mintegy 160 millió évvel ezelőtt élte végóráit.  A pihenő után a túra már csak egy kevésbé fárasztó szakasza következett amikor elhaladtunk az ez egykori szénbányászatnak emléket állító emlékhely mellett.

Visszaérve kiindulási pontunkhoz rövidre fogott búcsúzkodást követően némelyikünk sajgó lábakkal, de úgy érzem szép élményekkel gazdagabban szállt fel az autóbuszokra. Megegyeztünk abban, hogy ezt a szép hagyományt igenis folytatni kell, hiszen ilyenkor megláthatják hittanosaink, hogy nincsenek egyedül, sőt nagyon is sokan vannak fiatalok, hittanosok akik Isten útján járnak. Köszönet a szervezésért, köszönet az egyházmegye tanácsának, akik anyagi segítséget adtak a kirándulás útiköltségéhez.

Bogáth István

Forrás: a Tatai Református Egyházmegye honlapja