Bővelkedni - Karácsonyi üzenet a dunántúli református testvéreknek

Steinbach József, 2018-12-24 10:58:08

(17) Nem mintha az ajándékot kívánnám, hanem azt kívánom, hogy bőségesen kamatozzék az a ti javatokra. (18) Átvettem mindent, és bővelkedem. Megvan mindenem, miután megkaptam Epafroditosztól, ami tőletek jött jó illatú, kedves, Istennek tetsző áldozatként. (19) Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus Jézusban. (Filippi 4,17–19)

Ezen a karácsonyon felragyog előttünk ez a bibliai kifejezés, akárcsak az első karácsonyon a betlehemi csillag: bővelkedem! Bővelkedünk, mint Isten népének tagjai, amit megtapasztalhatunk többek között a magunk helyén, a saját hivatásunkban. Aki bővelkedik, az maga is ragyog, mint a betlehemi csillag (Filippi 2,15).

Ez a bővelkedés megmásíthatatlan tény! (Róma 8.38–39)

Isten betöltötte a mi szükségeinket, az Ő dicsőségének gazdagsága szerint, a Jézus Krisztusban. Nagyon egyszerűen fejezi ki ezt az apostol: átvettem mindent, megkaptam, el vagyok látva mindennel, egészen beteltem, bővelkedem (18). Itt az apostol nem csak arra gondol, hogy a filippi gyülekezet neki küldött adományát megkapta, átvette Epafroditosztól. Sokkal többről van itt szó. Arról, hogy Isten minden szükségeinket egyszer és mindenkorra, maradéktalanul betöltötte a Jézus Krisztusban. A keresztyénség a bőség bizonyossága „A nagy vacsora” jézusi példázata szerint (Lukács 14,15–16). A keresztyénség a „már igen” bizonyossága. Már birtokoljuk Isten ígéreteit, dicsőségének gazdagsága szerint.

Isten betöltötte, és be fogja tölteni szükségeinket, az Ő dicsőségének gazdagsága szerint. Vagyis már a miénk Isten dicsőségének gazdagsága, és egyre inkább a miénk lesz az: mert ami már beteljesedett, az egyre inkább kiteljesedik. Ezért a nehézségekben sem csüggedünk, hanem reménységben vagyunk (Róma 5,5). Ez a kettősség a „már igen” és a „még nem” feszültsége. Ezért a keresztyénség egyszer a bőség bizonyossága, és a bőség reménysége, vagyis a bőség folyamatos tanulása. Isten betöltötte, és be is fogja tölteni a mi szükségeinket. Szükség pedig van bőven, de a mai Ige bővelkedésre indító ténye, és az abból fakadó reménység mindenre megerősít bennünket a Jézus Krisztusban (4,13). Ezért Istennek bővelkedő népe, a maga feladatát is ezzel a bővelkedéssel végzi a világban, miközben a szíve tele van hálaadással mindenkor.

Isten bővelkedő népe: hálaadó nép. Ahol pedig hálaadás van, ott a bővelkedés túlcsordul rajtunk keresztül mások felé. Erről is szól az apostol, miszerint ez a bővelkedés kamatozik mások számára, illetve kellemes illattá lesz sokak életében. Mindegyik kép beszédes. A kamatozás egy üzleti fogalom, amelyhez inkább negatív képzeteink tapadnak. Az apostol azonban ezt a képet teológiai magasságokba emeli, miszerint létezik szent értelemben vett „kamatozás” is, amely nemcsak nekem, hanem másoknak is áldássá lesz (17). A kellemes illat pedig az istentiszteleti, áldozati kultuszból vett kép. Bocsánat a kifejezésért, de sok minden bűzlik körülöttünk, közöttünk, bennünk. Nincs ennél érzékletesebb kép az emberi bűnre. Olyan ez, mint amikor egy szűk térben egyszerre csak elfogy a levegő, és óhatatlanul betölt mindent az emberszag. Isten kegyelme tisztít meg bennünket, hogy „kellemes illatú” életünk legyen. A bővelkedő élet hálás, jókedvű, mások számára is kellemes illatú élet; vagyis nem fárasztó, nem kizsigerelő, nem lehangoló… (18) Ez az, ami tetszik Istennek (18). Ez az, ami Isten akarata. Ez az, amit Ő dicsőségének gazdagsága szerint elvégzett a Jézus Krisztusban, és maradéktalanul el is fog végezni (19).

Az év vége a számadás ideje is. Advent harmadik vasárnapjára leesett az első hó. Egy „maroknyi földdarabon” szemléltem a hófehér takarót, alatta pedig a most éppen pihenő, majdan zöldellő gyepszőnyegre gondoltam reménységgel. A hófehér takaró hamarosan megkoszosodik, lucskossá válik, de nedvességgel táplálja a tavasszal megelevenedő zöldet. Mindenkor bővelkedünk, télen és nyáron, közte pedig még a lucskos próbatételek ideje is az Úr meggazdagító kegyelmének reménységét szolgálja. Az említett „maroknyi földdarab” szimbólummá lett számomra, amelyhez sok küzdelem és aggodalom tapadt… Bizonyára sok küzdelem adatott nekünk ebben az esztendőben; – de így volt szép, mert hitet erősítő, reményteli bizonyosságban és örömben megélt küzdelem volt ez. Így volt ez a gyülekezetekben, az egyházunkban, a keresztyének nagy családjában, hazánkban, a világban; így volt ez az egyházkerületünkben is, amelyről konkrétumokban beszámoltam minden fórumon, és az évfordulón is kitérek majd erre. De a küzdelmekben még inkább megtapasztaltuk a kegyelmet (Róma 5,20). Bővelkedünk! Csak az Úr dicsőségének gazdagsága, kegyelme maradjon velünk, amíg megérkezünk Őhozzá! Bizonnyal: Ő velünk marad! Bővelkedünk, és még inkább bővelkedni fogunk! Gyönyörű adventi énekünket zengjük, mint Isten bővelkedő népe: „Álmélkodással csudáljuk véghetetlen szerelmed, ó, Isten, ha megvizsgáljuk kijelentett kegyelmed. Ezt száj ki nem mondhatja, nyelv nem magyarázhatja.” (305. dicséret 1. verse)

Dunántúli reformátusok szeretett. egységes, nagy, bővelkedő családja! Áldott karácsonyt, áldott új esztendőt!

Pápa–Balatonalmádi, 2018. karácsonyán

Steinbach József püspök


Vélemények, hozzászólások

A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.

2024. March 29., Friday,
Auguszta napja van.

Látogatóink száma a mai napon: 11780
Összesen 2009. június 2. óta : 39876349