„…csitítottam, csendesítettem lelkemet…”

(Zsoltárok 131) SZÜLJÖN ÚJJÁ BENNÜNKET A MI URUNK. – 1. Így nem csupán érteni fogjuk, hanem megélni és megtapasztalni, amit a mi Urunk a kisgyermekekkel kapcsolatosan mondott (Márk 10,14). 

– 2. A kisgyermek legfőbb jellemzője az, hogy boldog, elégedett, csendes, amikor az anyja közelében van, aki táplálja és védi. Ilyenkor nem kell neki semmi több, semmi más. 

– 3. A mai nevelés már csecsemőkortól átalakította ezt a jézusi képet, aminek eredménye egy hisztériázó, jólétében szeretet helyett múlandó tárgyakkal elkényeztetett gyerek. Ezekből lesznek a „farizeusok”, akik profik, tehetségesek, nagy tekintélyűek, harsányan vitába szállnak bárkivel, mert megcáfolnak, letorkolnak bárkit, hogy aztán gátlástalanul uralkodjanak. 

– 4. Tégy bennünket gyermekeiddé, Urunk! Nem elég gyermekké lennünk, a gyermekekről látott mai tapasztalataink szerint, hanem a Te gyermekeiddé formálj bennünket, Urunk! Csak, ha az Úr csitít le, mint jó anya a gyermekét, (2), akkor van esélye ennek a világnak, egyébként „karakánul” feszülő agyunk, testünk, valónk átgázol mindenen…

A teljes igemagyarázat

(2) „…csitítottam, csendesítettem lelkemet…” (Zsoltárok 131) 

Ezt a zsoltárt olvassuk, imádkozzuk, hogy ezáltal SZÜLJÖN ÚJJÁ BENNÜNKET A MI URUNK. 

– 1. Így nem csupán érteni fogjuk, hanem megélni és megtapasztalni, amit a mi Urunk a kisgyermekekkel kapcsolatosan mondott: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.” (Márk 10,14) 

– 2. A kisgyermek legfőbb jellemzője az, hogy boldog, elégedett, csendes, amikor az anyja közelében van, aki táplálja és védi. 

Ilyenkor nem kell neki semmi több, semmi más. 

Nem véletlen az sem, hogy a jézusi képből az anya közelsége következik, noha az atya is sziklaszilárdan ott áll a háttérben. 

A kisgyerek azonban az anya szolgálatán keresztül érzi meg az Atya biztonságot adó szeretetét. 

Az anyaszentegyház rendjében, felvállalt közösségében tapasztalható meg az Úr megváltó ereje. 

Nem véletlen, hogy sokan éppen ez ellen tiltakoznak: Isten talán kell, de egyház nem, mert az az isten kell, akit én kigondolok. 

– 3. A mai nevelés már csecsemőkortól átalakította a jézusi képet, aminek eredménye egy nem, vagy alig szoptatott, kiskorától bizonytalansággal küzdő, hisztériázó, jólétében szeretet helyett múlandó tárgyakkal elkényeztetett gyerek, akire soha nem szólnak rá, és minden nyekkenését kielégítik külső dolgokkal, odaadás helyett. 

Ezekből lesznek a „farizeusok”, akik profik, tehetségesek, nagy tekintélyűek, harsányan vitába szállnak bárkivel, mert megcáfolnak, letorkolnak bárkit, hogy aztán gátlástalanul uralkodjanak. 

– 4. Tégy bennünket gyermekeiddé, Urunk! 

Nem elég gyermekké lennünk, a gyermekekről látott mai tapasztalataink szerint, hanem a Te gyermekeiddé formálj bennünket, Urunk: akik Benned bíznak (3), ezért nem fuvalkodik fel a szívük, nem kevély a tekintetük, megelégszenek kapott lehetőségeikkel, és azokkal élnek hálaadással, azaz nem törekvők, hanem csendesek, egy harsány világban (1). 

Csak, ha az Úr csitít le, mint jó anya a gyermekét, (2), akkor van esélye ennek a világnak, egyébként „karakánul” feszülő agyunk, testünk, valónk átgázol mindenen…

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/