„Odament hozzá egy leprás…”

JÉZUS KRISZTUS SZABADÍTÓ HATALMA. – 1. Itt áll előttünk egy ember, akiről csak annyit olvasunk, hogy leprás. Ez egy sűrített, tragikus életrajz. Mindannyiónk életéről adható ilyen pár szavas sűrítmény, életének nyomorúságáról; – lehet „cifra”, vagy tényleges nyomorúság, lényegében mindegy (40). 

– 2. Ez a történet egy sűrített szabadulás leírása is. Ez a leprás ugyanis kegyelmei állapotban van, mert tudtában van a saját totálisan reménytelen helyzetének, de tud Jézus páratlan hatalmáról is. Ezért a leprás önmagát megadva, kiszolgáltatva Jézus akaratára és szabadító hatalmára bízza magát (40). 

– 3. Jézus haragja szabadító kegyelem nekünk. 

– Az eredeti szöveg szerint, Jézus haragragerjedt, nem pedig megszánta a leprást. Ez Márk jellemző fordulata. Jézus az emberi életet megnyomorító, „leprásító” gonosz hatalma ellen gerjed haragra, miközben megérinti az érinthetetlent, meggyógyítja a gyógyíthatatlant (41–42). 

– Ezután Jézus ugyanezzel a haraggal, indulattal parancsol a gyógyult embernek, hogy egyelőre ne szóljon senkinek, hanem mutassa meg magát a papnak, akik a mózesi törvények szerint gyógyultnak nyilváníthatták a leprást, és visszabocsáthatták a társadalomba (3Mózes 13,39). 

– Jézus haragja is jelzi, hogy itt nem az a kiemelt üzenet: lám, Jézus komolyan vette a mózesi törvényt. Itt a hangsúly azon van, hogy ez a csoda bizonyságul szól Jézus korának hivatalos vallási vezetői ellen, akik ugyancsak világosan látták Jézus isteni hatalmát, és mégsem ismerték el azt. 

– Mi is sokan látjuk, „élvezzük” ezt a szabadító hatalmat, és mégsem Őtőle várjuk a segítséget (43– 44).

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/