Emlékezés Nagy Lajos lelkipásztorra az örökélet reménységében

Márton Gergely, 2021-09-28 08:43:59

Idén ünnepeljük a Pápai Református Gimnázium újraindulásának harminc éves jubileumát. Ahhoz, hogy 1991-ben ismét református iskolaként kezdhesse meg a tanévet az intézmény, sokak áldozatos munkájára volt szükség. Az első hivatalos lépést Nagy Lajos református lelkész 1988-ban a zsinaton elmondott beszéde adta. De többet is tett ennél. A 100 éve született lelkipásztorra emlékeztek emléktábla avatással Pápán.

„Főtiszteletű Zsinat! … Én most nem a múltról szeretnék szólni, hanem a jelenről… feltehetjük a kérdést, vajon honnét jönnének azok az értelmiségi fiatalok, akik alkalmasok lennének betölteni a presbiteri tisztet… A Dunántúl fennmaradása érdekében szükség volna egy középiskolára… A város vezetősége, meg kívülállóknak látszó személyek is magától értetődőnek tartják, hogy Pápán legyen kollégium.”
A fentebbi részletek Nagy Lajos 1988-ban elmondott felszólalásában hangzottak el. Ez történelmi beszéd volt, mondta Steinbach József püspök az emléktábla avató ünnepségen.

Az egykori lelkipásztor házánál sokan gyűltek össze, hogy felelevenítsék személyét.

Hoppál Péter országgyűlési képviselő, Nagy Lajos lelkipásztor unokája köszöntötte az emlékezőket a Batthyány utca 14. előtt. Azért ott, mert ezt a házat a nagytiszteletű úr építette, és nyugdíjas éveit is ebben az épületben tölthette. Gyermekeinek, Zsuzsának és Lajosnak családjai és keresztgyermekeinek, Margitnak és Mariannak családjai, a Pápai Református Gimnázium és a Dunántúli Egyházkerület támogatásával ennek a háznak a falán állíttattak hálás szívvel emléktáblát.

Kovács Zoltán országgyűlési képviselő személyes gondolatait osztotta meg az emléktábla avatón. Édesapja révén - aki szintén pápai diák volt – találkozhatott több alkalommal Nagy Lajossal. Egy tablókép segítségével megemlékezett az egykori gimnáziumi tanárokról, akik még az államosítás előtt taníthattak a gimnáziumban. „A pápai identitástudatot megjelenítő pedagógus kar az ellenfelet jelentette az akkori pártálam urainak” – magyarázta az intézmény szétzúzásának okait. A megsárgult tablókép diákjai – köztök Nagy Lajos - még a régi szellemiséget vitték magukkal, többen jeles pályát futottak be. Ez a szellemiség jelent meg a lelkipásztorban akkor is, amikor két évvel a rendszerváltás előtt, amikor még javában üldözött volt az „ellenvélemény”, kimondta, hogy vissza kell állítani a pápai kollégiumot. „Ez bátor tett volt, és lett az egyik alapköve az újraindításnak” – mondta Kovács Zoltán, majd felelevenítette az 1991-es avató alkalmat, Antall József ünnepi beszédét, és azt a fennkölt érzést, ami akkor átjárta. A kollégium nemcsak híres diákjai miatt, hanem szellemisége okán is meghatározó a város életében, amely szellemiséget Nagy Lajos is megélte, és tovább adott – zárta gondolatait.

Steinbach József avatóbeszédében a Példabeszédek tizedik fejezetéből idézte: „Az igaz emlékezete áldott” (Péd. 10,7). „Igaz ember az, akit az Isten igazzá tesz, aki hisz az Úrban, Őt követi és az országát építheti ebben a világban” – mondta. Nagy Lajos így volt igaz ember, szolgálva Jézust az Ő egyházában. Az „emlékezet” szó figyelmeztet minket, hogy az életünk véges, de rámutat arra is, hogy minden pillanatunk kegyelem, amiben hűséggel kell helyt állnunk. Halandó életünket az Úr felhasználja, hogy az Ő országának ügyében munkálkodva lehessünk áldássá. Nagy Lajos élete, emlékezete így vált áldottá számunkra. „Hitvalló helytállása a szolgálatában példaadás a most felnövekvő lelkésznemzedéknek, az egyetemes papság elvét vallva pedig mindannyiunknak, hogy hűséggel kell képviseljük Jézus Krisztus ügyét” – mondta a püspök, miután megismertette Nagy Lajos életútjával a résztvevőket. Szolgáló élete rámutat arra, hogy a mai nehéz időkben is tevékeny feladatunk van, hogy szólni kell, mert a keresztyénség nem magánügy, az egyház közügyekben vesz részt.
Megváltott emberként tudjuk, hogy nekünk több adatott, minthogy csak az emlékekben éljünk tovább. Az örökélet reménységébe kapaszkodva emlékezünk most Nagy Lajosra – zárta avatóbeszédét Steinbach József.

Lampérth Géza „Ősi kollégium” című versét szavalta el a gimnázium diákja, Tóth Zoltán.

ifj. Márkus Mihály esperes imádságos szolgálatában adott hálát Nagy Lajos életéért, hűségéért, helytállásáért.

Az emléktáblát H. Nagy Zsuzsanna, Nagy Lajos lánya, Baráth Julianna, a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és Művészeti Szakgimnáziumának igazgatója, Áldozó Tamás, Pápa polgármestere, valamint Németh Tamás, a Pápai Református Teológiai Akadémia rektora leplezte le, majd az utódok megkoszorúzták azt.

Nagy Lajos lelkipásztor életútja:

Nagy Lajos a Pápa melletti Kéttornyúlakon született 1921. szeptember 26-án. A tehetséges paraszti származású, édesanyja halála után félárván maradt fiatalt a helyi lelkész küldte 6 elemi elvégzése után a Pápai Kollégium 8 osztályos gimnáziumába tanulni. Ott először bejáró "kosztos" diák, majd az internátus lakója lett.
Kiváló tanulmányi eredményei után felvételt nyert a Pápai Református Teológiai Akadémiára. A teológiai tanulmányokat is kiváló eredményekkel végezte. Felsőbb éves korában teológus társai seniornak, diákelnöknek választották meg. Ekkor kapta maga mellé senior inasnak az akkori kis gimnazista Csoóri Sándort, akivel életre szóló barátságot kötöttek. Tanulmányai idején a híres Képzőtársaság titkára is volt.
A lelkészképesítő diploma 1946-os megszerzése és a pápadereskei segédlelkészi évet követően Székesfehérváron lett gimnáziumi vallástanár Bódás János lelkész-költő szakmai felügyelete mellett. Azonban a kommunista diktatúra által államosított iskolákban megszüntették a hitoktatást az 1948-49-es tanévben. Így megpályázta az akkor üresedett Fejér megyei Dég lelkészi állását, s a 17 pályázó közül őt választotta meg a presbitérium.
A Pápai Református Nőnevelő Intézetben, a Nátusban tanítói oklevelet szerzett feleségével, Ray Saroltával nem sokkal Dégre költözésük után megszületett első gyermekük, Zsuzsánna, akit Dégről Pécsett taníttattak konzervatóriumban, majd a Zeneművészeti Főiskolán. Zsuzsa nyugdíjazásáig Pápán volt hegedűtanárnő, és gyülekezeti harmóniumjátékot tanított az újraindult Református Teológiai Akadémián.
1954-ben született meg második gyermekük, Lajos, akit Dégről a Debreceni Református Kollégiumban majd a Budapesti Teológián taníttattak. Ő püspöki titkárként, püspöki tanácsosként, kórházlelkészként, majd 18 éven át szentgáli lelkészként szolgált, illetve egy tört ciklusig a Veszprémi Református Egyházmegye esperesévé választották, két évvel ezelőtt hunyt el Veszprémben.
Idősebb Nagy Lajos 28 év dégi szolgálat után a szülőföldre visszatérve Adásztevel és szórványai (Homokbödöge, Bakonykoppány, Bakonyszűcs), illetve Nagygyimót lelkipásztoraként szolgált 1976-1991 között egészen 70 éves korában történt nyugdíjba vonulásáig. Eközben egyházmegyei főjegyzői és egyházkerületi tanácsbírói tisztségeket is betöltött.
A Pápai Református Kollégium alapításának 450 éves jubileumi ünnepségén 1981-ben, majd a Pápai Kollégium Mária Terézia idején történt 30 éves adászteveli száműzetéséből történt felszabadulás 300. évfordulóján 1983-ban társszervezője volt a Pápai Kollégium Öregdiák találkozóinak, ahova Amerikából, Nyugat-Európából is számos emigráns diáktársuk hazajött. Ezt követően a 80-as évek közepén megalapította Csoóri Sándorral, Kövy Zsolttal, Somogyi Józseffel, Bodolay Gézával, Kiss Józseffel, Nagy Ferenc Józseffel és másokkal a Tarczy Lajos Alapítványt, melynek akkor még hivatalosan ki nem mondható célkitűzése volt a Pápai Kollégium újra egyházi fenntartásba vételének elérése.
Az ehhez az úthoz vezető első hivatalos gyújtó esemény a Református Zsinat ülésén pótképviselőként 1988-ban(!) elmondott beszéde volt, melyben szorgalmazta az intézmény egyházi kézbe vételének tárgyalásait az egyház és az állam között. Ez egy történelmi beszéd volt. A Pápai Református Gimnázium 30 évvel ezelőtti újraindulásának az első hivatalos mérföldköve a rendszerváltás előtt, amelyben a dunántúli református értelmiség és lelkész utánpótlás fontosságát hangsúlyozta.
Nagy Lajos 1979-ben sok adászteveli egyháztag kétkezi segítségével megépítette a Pápa, Batthyány utca 14. sz. alatti két lakásos ikerházat. Ebben a házban nyugdíjasként csupán két évet élt feleségével, leányával és elsőszülött unokájával. Pár évig ebben a házban éltek Margit keresztlányáék is, akiknek első és második gyermeke is ide született.
1993. április 3-án e ház utcafronti, emeleti nagyszobájában szerettei kezét fogva id. Nagy Lajos hazatért Teremtő Urához. Temetésén Dr. Márkus Mihály püspök hirdette az igét, ahol kéttornyúlaki, dégi, adászteveli, pápai emberek sokasága búcsúzott 60 palástos lelkész által utolsó útjára kísért pápai diáktól: "Futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam..."

 

Nagy Lajos Református Zsinat ülésén pótképviselőként 1988-ban elmondott beszéde (ifj. Nagy Lajos: Csillagfiak c. könyvének 107-108. oldala)



Vélemények, hozzászólások

A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.

2024. March 28., Thursday,
Gedeon , Johanna napja van.

Látogatóink száma a mai napon: 7178
Összesen 2009. június 2. óta : 39860935