Szövetségben Istennel

Lelkészbeiktatásra került sor Kaposfőn. A gyülekezet és a hozzá tartozó Kisasszond, Csököly és Gige közössége a 18 éve náluk szolgáló Székelyné Kiss Emesét választotta lelkipásztorának. Az beiktatás december 18-án ünnepi istentiszteleten történt. Igét Steinbach József püspök hirdetett.

A másfélezer lelket számláló somogyi község, Kaposfő református gyülekezete hosszú múltra tekint vissza, feljegyzések szerint 1634-ben már pappal, templommal, iskolával és tanítóval is rendelkeznek. A jelenlegi templom 1787/88-ban épült. A most szolgáló lelkészházaspár, Székely Attila és Székelyné Kiss Emese lelkipásztorok 2003-ban kerültek a gyülekezetbe, és lettek lelki vezetői Kaposfő, Kisasszond, Csököly és Gige református gyülekezeteinek.

Azóta szinte minden évben zajlott valami beruházás – számolt be a munkáról Székely Attila. Felépült a gyülekezeti terem, majd a tetőtér kialakítása, a belső tér felújítása történt meg. A templom szigetelése, belső felújítása, tetőszerkezetének cseréje valósulhatott meg. A külső felújítás jövőre kezdődik meg, a torony bádogozása és a faszerkezet cseréje is tervben van. Mindemelett a lelki ház, a gyülekezet is épült.

A lelkészbeiktató ünnepi istentiszteletre megtelt a kis templom. Farkas Gergely elnökségi tanácsos igei köszöntése után Steinbach József püspök Pál apostol Timóteushoz írt második leveléből vett textus alapján hirdette az igét: „El ne feledkezz arról, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt a halottak közül. Erről szól az én evangéliumom, amelyért még bilincseket is viselek, mint egy gonosztevő. Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve. Ezért tehát mindent elviselek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel.” (2Tim 2, 8-10)

Pál apostol az Evangélium lényegéről, a legfőbb üzenetről szól ebben az igében, a feltámadt Jézus Krisztusról. Advent idején, közeledve Karácsony ünnepéhez az apostol arra hívja fel a figyelmünket, hogy el ne feledkezzünk az Evangéliumról, az Örömhírről, mert anélkül sem a szolgálatunknak, sem az életünknek nem találjuk az értelmét. Minden egyházi alkalom, minden istentisztelet az Evangéliumra való emlékezés kell, hogy legyen, ami megújít, erőt ad. Szolgálatra hív bennünket az Úr az Örömhír emlékezetével, hogy mi is emlékeztessünk erre az üzenetre másokat, hogy továbbadjuk azt. Ez a szolgálat „szent kötöttsége” ellenére is a legszabadabb, legboldogabb élet, mert az Evangélium ügye nem hiábavaló, azon ott van az Isten áldása.

„Beiktatásod előtt álló szolgatársam, aki 18 éve már férjeddel együtt hűséggel itt szolgálsz, ne felejtsd el soha ezt az igét. Amilyen hűséggel végeztétek eddig itt ezt a szolgálatot, úgy végezzétek a továbbiakban is” – zárta igehirdetését Steinbach József. Az igére felelve Máté László egyházkerületi lelkészi főjegyző kért áldást imájában az ünneplő közösségre, beiktatására váró Székelyné Kiss Emese életére, szolgálatára.

Átadva a templom kulcsát és a bélyegzőt, Hella Ferenc, a Somogyi Református Egyházmegye esperese Székelyné Kiss Emesét beiktatta lelkészi szolgálatába: „Törekedj az igazságra, a hitre, szeretetre, békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat. Légy bátor és erős, ne félj semmiben, veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz”.

A beiktatott lelkipásztor életére és szolgálatára kértek áldást a jelenlévő lelkészek.

Józsué könyvének 24. fejezetéből vett válogatott versek alapján vont párhuzamot igehirdetésében Székelyné Kiss Emese a vándorló nép és az egyén élete között: döntéshelyzetek, döntéshozatalok sokaságából, jó és rossz döntésekből áll, aminek következtében vagy megtorpanunk, vagy szabad utat kapunk.

Kudarcként vagy sikerként éljük meg választásainkat, pedig nem feltétlenül a kudarc lesz a rossz, és a mi elsőnek jónak tűnik, lehet, hogy később más értelmet kap majd. A lelkipásztor személyes életútját vázolta fel példaként, azt, miként döntött az Úr mellett, hogyan vezette Ő a szolgálatára. „A keresztyén ember döntése mögött ott kell lennie annak az igénynek, hogy amit teszek, az Isten dicsőségét szolgálja-e?” - folytatta, majd az igére utalva elmondta, hogy a döntések mögött mindig van egy út, amit megtettünk, előttünk egy cél, és bennünk pedig ott kell lennie Istennek: így áll össze a múlt, a jelen és a jövő. Isten nemcsak személyesen vezeti az embert, hanem kollektív kijelentése is van, ez az anyaszentegyház csodája: „Mi ugyanazt az Istent imádjuk, szeretjük és szolgáljuk. Ebben van erő, ebben van áldás.”

Az Istenhez való ragaszkodás kell, hogy a jövő döntéseit meghatározza, az Övéi vagyunk, Hozzá tartozunk, Őt szolgáljuk. Ezt a szövetséget időnként, akár naponként is meg kell újítani: „A legjobb helyen vagyunk, ahol megszólít bennünket az Isten, a kapcsolatunkat megerősíthetjük, szövetségünket megújíthatjuk, tehetjük ezt közösségként az Ő országát munkálva” – zárta igehirdetését Székelyné Kiss Emese.

Az ünnepi Istentisztelet után nyilvános presbiteri ülésen köszöntötték a beiktatott lelkipásztort: a gyülekezet nevében Szijártóné Torma Irma főgondnok, az egyházkerület részéről Dr. Nemes Pál egyházkerületi főgondnok, a társegyház képviseletében Somos László helynök, kaposfői plébános kért áldást a lelkészi szolgálatra. Üdvözölte, és további támogatásáról biztosította a gyülekezetet Szászfalvi László országgyűlési képviselő, Vörös Ottó Gábor, a kaposfői általános iskola igazgatója a további jó együttműködéshez kívánt sok erőt