Békesség Istentől - Sepsiszentgyörgyre látogatott a Veszprém Kálvin János parki gyülekezet

2022. augusztusában gyülekezetünk 32 fővel Erdélyországban járt, ahol még a szalmabálák is nemzeti színekben pompáznak. De nem csak a szalmabálák, de az ott élő magyarok szíve is csordultig van tele magyar öntudattal, hazaszeretettel. Utunk kellemesen és nyugalomban telt a klímás, kényelmes autóbuszban. Biztonságban szeltük a kilométereket Istvánnal, a nyugodt és mindig kedélyes, segítőkész buszvezetővel.

Már első nap bearanyozta hosszú utunkat a Nagyváradon tett séta a Sebes-Körös partján. Majd ellátogattunk a kevésbé ismert Fugyiban található Árpád korabeli református templomba, ahol Sanyi, a gondnok büszkén és nagy szeretettel vezetett minket körbe. Szívet melengető érzés volt elhaladni és az autóbuszból visszapillantani egy olyan történelmi nevezetességre, mint a Tordai-hasadék, ahonnan a Szent László aranyának kikiáltott kisméretű, kerekre csiszolt kövek származnak, melyek a Magyargyerőmonostoron található legrégebbi református templom udvarát díszítik. Megálltunk egy fénykép erejéig a Királyhágónál is.  Első éjszaka Nagypetriben, a Magnólia Panzióban szálltunk meg, ahol megkóstolhattuk a háziak által készített bivalytejet és túrót, valamint a termelői mézet is. Az igen hosszú út alatt a kirándulók felválta ismertették a nevezetes helyeket, történelmi eseményeket és a különleges látnivalókat. Závodi Zsuzsa lelkipásztor pedig egy kis erdélyi ismeretünkről számottevő totóval szórakoztatott bennünket a hosszú út alatt.

Második nap látogattunk el Magyargyerőmonostorra, ahol megnéztük a fent említett Monostori templomot. Marosvásárhelyen megcsodáltuk a Vártemplomot, majd Hunyadi János halálának 566. évi évfordulóján megemlékeztünk, az akkor két hete felállított Hunyadi János szobornál. Egy kis emléktáblát is elhelyeztünk, melyen ez áll: „Örökké szívünkben élsz.” Segesváron egy kis sétát tettünk az Óratorony körüli történelmi utcákban, Drakula szülőházánál és a várba vezető Diákok lépcsőjénél. Elhaladtunk Fehérgyarmat és Ispánkút mellett, ahol feltehetően Petőfi Sándor is nyugszik az egyik tömegsírban. Kora este érkeztünk meg Sepsiszentgyörgyre, a Szemerjai Református templom gyülekezetéhez, ahol köményes pálinkával és kürtös kaláccsal fogadtak minket nagyon nagy szeretetben. A két gyülekezet tagjai boldogan és meleg szívvel ölelték egymást, úgy, mintha egész életükben ismerték volna egymást. „Békesség Istentől” köszöntött bennünket hivatalosan is Incze Zsolt György esperes és Lóránt tiszteletes Úr. A finom, frissen, helyben főzött bográcsos elfogyasztása után, mindenki a vendéglátóival tért nyugovóra.

A harmadik napot a vendéglátóink szervezésében biztosított programokkal töltöttük el. Voltak, akik az Anna tónál fotózott medvéket mutatták kissé összeszorult szívvel, de voltak, akik a libegőn élvezhették a friss levegőt és gyönyörködhettek a táj szépségeiben. Mi Ferivel és Emesével, a vendéglátóinkkal ellátogattunk Eresztevényre Gábor Áron emlékhelyére. Az oda vezető úton végig magyar színekben pompázó szalmabálák díszítették az utat, melyek szépen rendre be voltak forgatva az út felé. Ellátogattunk Felsőcsernátra, a skanzenbe. Számtalan dísztárgy, munkagép, lemezjátszó, tévé, házacskák őrzik a régi szép, ámbár nehéz időket. Ellátogattunk Kézdivásárhelyre, amely nevéhez méltán az udvarterek városa is. Kovászna városában a borvizet kóstolhattuk meg és megnéztük a mindig fortyogó pokolsarat is. Csomakőrösön Körösi Csoma Sándor emlékhelyét és emlékszobáját látogattuk meg. Emesével és Ferivel, a vendéglátóinkkal, ezalatt a pár nap alatt szoros barátságba kerültünk és biztosak vagyunk abban, hogy még sok vidám percet fogunk együtt tölteni. Már tudjuk, hogy több, mint 800 km-es távolságban is élnek olyan szeretteink, mely igaz, nem vérszerinti családi kötelékben, hanem szívszerinti örök barátságban forrt eggyé. A negyedik nap a két gyülekezet egy busszal tett kirándulás „szeretetben egybeforrva” Nagyajtára a Varjúvári templomba, melyet az unitárius felekezet használ. Vargyason a Makovecz Imre által tervezett református templomban hűsöltünk kicsit a nagy nyári melegben. Ellátogattunk a híres bútorfestő Sütő családhoz is. Megcsodálhattuk gyönyörű antik és új munkáikat is. Láthattunk kontyos széket, mely minden háztartásban ma is nagy segítség lehetne. Ezzel jelezték ugyanis a háziak, hogy milyen a hangulat a házban. Ha befelé néznek a kontyok, akkor békesség van a házban, de ha kifelé néznek, akkor bizony jobb, ha a vendég azonnal sarkon fordul, megkímélve magát a pletykálkodástól. Kisbaconban ellátogattunk Benedek Elek emlékházába. A csodálatos délutánt egy kis frissen sült kolbásszal és a finom, kovászolt diószegi vert kenyérrel vált teljessé és felejthetetlenné. Bibarcfalván nagyméretű freskó borítja a református templom oldalfalát. A XIII. századbeli templomban a XIV. századi freskót az ismeretlen festő 3 hét alatt készítette el, mert a freskó nedves vakolatra készítik. Egy Szent László legendát mesél el egy leányszöktetésről.

Utolsó előtti nap a vasárnapi istentiszteleten nemcsak a szívek, de a Szemerjai Református templom is csordultig telt Sepsiszentgyörgyön. Az Istentiszteletet a nagytiszteletű Závodi Zsuzsanna lelkipásztor tartotta. Megemlítettet, hogy a 840 km-es távolságot le tudjuk küzdeni, mert szeretet él szívünkben és „örömben nem nézzük, hogyan telik az idő”. Szeretetünkről biztosította a szemerei gyülekezetet és arról, hogy nem feledjük el őket soha, hisz ott élnek a szívünkben nap, mint nap. A gyülekezetünk tagjai átadták az ajándékokat, Darvas-Varga Orsolya református templomot formázó virágládáit, a veszprémi prospektusokat a mini szobrok elhelyezkedéséről és a 2023. évi programokról. A szívek, a magyar és a Székely Himnusz éneklése alatt csordultig teltek, mert ez egy igazi csoda, hogy szeretetben eggyé kovácsolódott a két testvérgyülekezet. Hazaindultak, ami azért érdekes, mert ekkor már mindannyian úgy éreztük, hogy mind odafelé, mind visszafelé otthonról indultunk haza.

Még egy éjszakát töltöttünk a méltán híres, szép városban, Kolozsváron, a protestáns teológia épületében. A díszteremben egy előadást hallhattunk a teológia és az épület történetéről. Megkoszorúztuk az 1956-os emlékszobrot is a teológia udvarán. Ellátogattunk utolsó nap délelőtt a Házsongárdi temetőbe, ahol Dsida Jenőről, Reményik Sándorról és Kós Károlyról is megemlékeztünk. Nagy szeretetben érkeztünk vissza Veszprémbe a csodálatos Erdélyországból és a mindig szívet melengető Székelyföldről, ahol nem csak a szalmabálák pompáznak magyar színekben! Köszönjük a szervezést Závodi Zsuzsanna lelkipásztorunknak a szervezést, a testvérgyülekezetnek a szívélyes vendéglátást!

A mielőbbi viszontlátásig Isten védelmét, áldását és segítségét kívánjuk a gyülekezetünknek és a testvérgyülekezetnek egyaránt! Isten minket úgy segéljen!