A Pro Pannonia Reformata díjas Balogh Péter egyházmegyei gondnok méltatása

A Dunántúli Református Egyházkerület Közgyűlésének 5/2022. EK. határozata alapján a Közgyűlés Pro Pannonia Reformata díjat adományozott Balogh Péternek, az Őrségi Református Egyházmegye volt gondnokának. A díj átadására 2022. október 8-án került sor Balatonfüreden.
A díjazottat Szabadi István esperes méltatta.

Balogh Péter tizennyolc éven át betöltött áldásos, egyházmegyei gondnoki, kerületi, közegyházi szolgálatot nem lehetne szebben lezárni és megköszönni, mint ebben az ünnepi órában, amikor megköszönjük az Úristennek Balogh Péter szolgálatát, áldásos, mindig a gyülekezetek érdekeit szem előtt tartó munkáját.

Köszönetet mondok Istennek, aki hívnek ítélt téged és szolgálatra rendelt, erőt adott neked, fáradhatatlan buzgóságot, sok türelmet és megújuló reménységet, bölcs meggondolásokkal teli szeretetet.

Ma megköszönjük Istennek a ma is aktív 30 éves presbiteri, 18 évi egyházmegyei gondnoki szolgálatot. Hálát adunk az Úrtól kapott 80 esztendőért, házasságod 54 évéért és a mindennapi kegyelmért, amely most is tart.

Isten Igéjének engedelmeskedem, amikor arra int:
„Kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, akik fáradoztak közöttetek, és elöljáróitok az Úrban, és intenek titeket; és az ő munkájukért viseltessetek irántuk megkülönböztetett szeretettel…” (1Thess 5:12-13)

Balogh Péter anyai ágon Mikes Kelemen utódainak református ágáról származik. Édesapja az Alföldről származott, aki félárván, nehéz sorsból küzdötte fel magát tisztségviselőnek. Budapestre kerülve nagy hatással volt hitéletének kiformálódásában Ravasz László és Szabó Imre igehirdetése.  

Balogh Péter testvérünk Szombathelyen látta meg a napvilágot 1942-ben, a 2. világháború közepén. Két éves volt, amikor Erdély visszatért Magyarországhoz és a család Nagyváradra került, mivel az édesapát oda helyezték szolgálatra. A háború alakulása miatt Váradról rövid időn belül menekülniük kellett, és a hazaúton a román repülőgépek géppuskatüzében az Úristen oltalmazta meg az édesanyát a karjain lévő két gyermekkel.

Balogh Péter testvérünk az elemi és középiskoláit szülővárosában végezte. 1955-ben konfirmált a tudós Döbrössy Lajos lelkipásztor idejében.
Az érettségi után a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett építészmérnöki diplomát. Egyetemi évei alatt Papp Vilmos lelki barátja javaslatára Farkas József gyülekezetébe járt. Az ott hallott igehirdetések mély hatással voltak lelki fejlődésére. Több egyetemista társával bekapcsolódott az ottani ifjúsági közösség munkájába.

Balogh Péter Budapestről hazajövet a Vas megyei Állami Építőipari Vállalnál helyezkedett, amelynek ösztöndíjasa is volt. Itt különböző beosztásokban dolgozott: építésvezető, osztályvezető.
1968-ban kötött házasságot Nagy Éva református vallású közgazdásszal. Házasságukat Isten két gyermekkel áldotta meg.  A nagy szeretetben élő családot 1992-ben tragédia érte: autóbalesetben meghalt az érettségire készülő kisebbik fiúk, Kadosa. Szeretett gyermekük elvesztése nagy hitbeli próbatétel volt és maradt számukra. Alázattal fogadták az Igét: „Az Úr adta, az Úr vette el! Áldott legyen az Úrnak neve! (Jób 1,21) Idős korukra szerető támaszuk a tanár végzettségű Szabolcs fiúk maradt.

Balogh Péter testvérünket 1985-ben Szombathely város beruházási főmérnökének nevezték ki. Feladata a város magasépítési beruházásainak irányítása volt. Évtizedeken keresztül úgy végezte munkáját, hogy köztudott volt róla keresztyén elköteleződése, református identitása.  A tisztességes, becsületes munkájáért még az egyházellenes rendszerben is megbecsülték.
2004-ben ment nyugdíjba.

Életének külön fejezete a református egyházhoz fűződő kapcsolata és ragaszkodása. Hitalapozás a családban kezdődött, édesapja presbiteri és gondnoki tisztséget viselt a Szombathelyi gyülekezetben, Az apa nyomdokaiba lépett a fiú, akit harminc éve a gyülekezet presbitere, s mint építészt, sokszor felkérték az egyházmegyében tanácsadásra, templomok felújításának felügyeletére, bizton számíthattak szakértelmére. Az egyházmegye minden gyülekezetében tevékenykedett. Az 1970-es évektől rendszeresen járt Erdélybe, rejtve sok Bibliával, könyvekkel, segélycsomagokkal. Erdélyi útjai során ismerkedett meg Kós Károllyal, Csiha Kálmánnal és több más híres magyar emberrel.

Szombathelyen, a rendszerváltozás környékén, 1991-ben az ő indítványára nevezték el a református templom előtti teret Szabadság térről – Károli Gáspár térre.

2003-ban választották meg az Őrségi Egyházmegye gondnokának. Ezt a tisztséget 18 éven át töltötte be. Mindig szorgalmazta az egyházlátogatást. Rendszeresen látogatta egyedül is a lelkipásztorokat, telefonon is gyakran érdeklődött a gyülekezetről. Az egyházkerületben ő kezdeményezte a műszaki református értelmiség rétegtalálkozóját. Szombathelyen több református kiállítást is szervezett Kb. 160 publikációja jelent meg napilapoktól folyóiratokig.

Rendszeres látogatója volt a Református Egység találkozóinak, a Református Világtalálkozóknak, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem előadásainak. Mindezekért hálás az Úristennek, hogy megengedte – minden gyarlósága ellenére-, hogy szolgálhatott. A Lukács ev. 17:10 végigkísérte életét:
„Ezenképpen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, amik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.”

Szép erény a szerénység, de mi tudjuk, hogy Balogh Péter a „kötelesen” túl is mindig többre igyekezett. Ennek elismeréseként a Szombathelyi Közgyűléstől több alkalommal kapott magas elismerést, díjat. 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét adományozta neki a köztársasági elnök.
Most pedig a Dunántúli Reformátusok legnevesebb díját a „pro Pannonia Reformata” díjat veheti át egyházkerületünk elismeréseként, református egyházunkban végzett áldásos szolgálataiért.

Isten áldása legyen életén, az elvégzett munkáért azzal a bizonyossággal, hogy a „ti munkátok nem hiábavaló az Úrban” (1Kor15,58).