Jézus Krisztus örökségében

Ünnepi istentiszteleten adtak hálát az Úrnak október 16-án a Vértesszőlősi Református Missziói Egyházközségért, a közelmúltban felújított gyülekezeti házukért. Az épületért, amiben a fiatal közösség vasárnapról vasárnapra imádkozik és magasztalja Istenét. Az alkalmon Steinbach József püspök a jövőbe mutató reménységgel hirdette Isten igéjét.

A Tata szórványából 14 évvel ezelőtt önálló missziói egyházközséggé fejlődött Vértesszőlősi Református Missziói Egyházközség lelkiháza valóban egy ház, egy valódi oikosz, ami családi otthona a gyülekezetnek. A messziről érkezőt mintegy templomtoronyként igazítja útba a kapuban álló fiatalok hangos köszöntése: Áldás, békesség! Isten vértesszőlősi közössége valóban olyan, mint egy család. Az udvaron gyermekek szaladgálnak, anyák, nagymamák sürögnek-forognak süteményekkel, sültekkel megrakott tálakkal.
Az utcafronti összenyitott szobákból alakították ki az istentiszteleteknek helyet adó teret; mintha egy nappaliba lépnénk be, ahol a család, Jézus Krisztus családja összegyűlik. Középen az úrasztala, előtte szőnyeg, rajta – miként a családi összejöveteleken – kicsinyek fekszenek.
A hálaadó istentiszteltre megtelt a helyiség, a Krisztusban családdá lévő közösség minden tagja eljött hálát adni az Úrnak a gyülekezeti házuk felújításáért.

Az ünneplőket Gerecsei Zsolt, a Tatai Református Egyházmegye esperese üdvözölte. Imádságban köszönte meg az Úr kegyelmét, hogy maroknyi gyülekezete otthonra lelhetett ebben a hajlékban.

„Most, amikor hálát adunk a megújult gyülekezeti házért, hálát adunk azért is, hogy az Úristen hosszú évtizedek munkáját áldja meg láthatóan ebben a gyülekezetben, nemcsak a kőház épül, hanem még inkább épül a lelki ház is” – mondta Steinbach József püspök. Pál apostol efezusiakhoz írt levele alapján hirdette az örömhírt az ünneplő gyülekezetnek: „Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik; hogy dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk Krisztusban.” (Ef 1, 11-12)

Krisztus nélkül az életünk csak a halál felé való lét, örök bizonytalanság – ez napjainkban még erősebb kihívás, de Isten népe Jézus Krisztusban örökös lett, Őhozzá tartozik.
A Jézus Krisztusban való örökség hálára késztető örökség, mert Ővele a legfontosabb dolog a miénk: az örökélet, az üdvösség ajándéka, gazdagsága, tágassága. Ez az örökségbe vetett hit mindenre elégséges, megnyitja a szemeket, hogy lássuk, mennyi mindenünk van, mennyi mindenért adhatunk hálát!
A Jézus Krisztusban való örökség bizonyossággal teli örökség. Isten már a kezdetek előtt kiválasztott bennünket az üdvösségre, és ez ebben a bizonytalan világban az egyetlen bizonyosság, amit senki el nem vehet tőlünk. Ez alázatra készteti a lelket!
A Jézus Krisztusban való örökség kijelentéssel rendelkező örökség, amit elsődlegesen a Bibliában tár elénk az Úr. Isten evangéliumát hirdetve, az Ő Szent Lelke által megelevenedik, megszólít az ige: erőt ad, vígasztal, bátorít, utat mutat, féltő szeretettel figyelmeztet.

A püspök az igére mutatva kiemelte, hogy reménységgel teli örökösök vagyunk. Amikor a jelenben semmi nem ad okot a reménységre, amikor minden ellentmondani látszik Isten szeretetének, akkor sem hagy el minket a reménység, a biztos hit abban, hogy Istennél mindenre kész megoldás vár. Ez láthatóvá lesz rajtunk és reménységre hangol másokat is.
Istent magasztalva dicsérő örökösök vagyunk. Az Úr magasztalása felszabadít, láthatóan ragyogtatja fel bennünk, rajtunk Jézus Krisztust.
„Örökösök vagytok, kedves vértesszőlősi testvérek. Ebben az igében ott van reménységgel és konkrétan ennek a gyülekezetnek a jövője is!” – zárta igehirdetését Steinbach József.

Máté László imádságban adott hálát az Úrnak az örökségért, amit Jézus Krisztusban készített el számunkra, a Vértesszőlősi Református Missziói Egyházközségért, ahol ebben az örökségben vigasztalást, reménységet, erősítést kaphatnak a hívek.

Dr. Nemes Pál egyházkerületi főgondnok a dunántúli gyülekezetek és a kerület elnöksége nevében köszöntötte az ünneplő közösséget. A gyülekezet múltja, jelene, az építkezés okot ad az örvendezésre, a hálaadásra. Hitünk megélésnek elsődleges tere az egyház, az istentisztelet, a megújult gyülekezeti háznak ez ad értelmet, ha használják, ha jelen vannak és együtt magasztalják az Urat.

Dr. Balogh Zoltán, a Tatai Református Egyházmegye gondnoka köszöntőjében hálával szólt azokról, akiknek a szolgálata lehetővé tette a gyülekezeti ház megújulását. Az építkezés a jelenben zajlott, de a jövőről szól, a ház építésével a közösség lelki háza is épülhet.

Bottyán Vera, a gyülekezet főgondnoka felelevenítette, hogy 2008-ban az egyházkerület tulajdonában lévő, később adományként megkapott parókián kezdték el építeni a gyülekezetet. Idővel a parókia épületében alakították ki két szoba egybenyitásával az istentiszteleteknek helyet adó teret. A ház felújításának érdekében pályázatot nyújtottak be a Magyar Falu Programhoz. Külső homlokzat szigetelésére és nyílászárók cseréjére több mint 20 millió forintot nyertek. A munkálatok 2022 februárjában kezdődtek és májusban értek véget.

Szabó Beatrix, a gyülekezet lelkipásztora is arról szólt, hogy isteni gondviselésként élik meg a ház, lelki otthonuk megújulását. Beszámolt arról, hogy növekszik az istentiszteleti alkalmak látogatottsága. Több új kezdeményezést is elindítottak a közösség építésére. A kirándulások, zenés áhítatok mellett az épület udvarában található cseresznyefa gyümölcse is jó alkalmat biztosított erre: a termés leszedése és feldolgozása, befőttfőzése is áldott lehetőséget adott az együttlétre. Gyermek és felnőtt konfirmációra is egyre többen jelentkeznek.
A presbitérium nevében köszönetet mondtak a Magyar Államnak a pályázati lehetőségért, a Dunántúli Református Egyházkerületnek az ingatlanért, a Tatai Református Egyházmegyének a támogatásért, Márkus Mihálynak, aki a gyülekezet előző lelkipásztoraként a pályázatot elindította, a település vezetésének a támogatásért.

Az ünnepi alkalmon szolgáltak köszöntéssel, verssel és énekkel Dr. Vidó Andrea presbiter, Bujdosné Papp Éva presbiter, Juvancic Ármin és a hittanos gyermekek.