25 éves újságunk, a Dunántúli Református Lap

Márton Gergely, 2022-12-17 07:35:36

Az istentiszteletre érkezők elveszik a bejáratnál az újságot, a padba ülve lapozgatják, mutatják egymásnak a cikkeket. Ez a jelenet negyed évszázada van velünk. A híreket közlő, identitáserősítő, kort dokumentáló kiadvány, vagyis kerületünk újságja, a Dunántúli Református Lap 25 éves. Köntös László főszerkesztővel emlékezünk meg erről a karácsonyi szám megjelenése alkalmából.

Itt van előttünk több kötetben összefogva huszonöt év. 1997 az első lap megjelenési dátuma, októberben, a reformáció ünnepén került kiadásra. A 90-es évek sok változást hoztak egyházunk életében. Ezek az új idők hívták életre a Dunántúli Református Lapot?

Őszintén szólva nem emlékszem, hogy volt-e konkrét indíttatása a lap létrehozásának? Ez egy spontán kezdeményezés volt… A kilencvenes évek második fele az az időszak, amikor már élni tudtunk szabadságunkkal, így a könyvkiadási, újságkiadási szabadságunkkal is. Felfutó időszak volt ez, sorra jöttek ki különböző sajtótermékek egyházunkban. Márkus Mihály püspök úr és a kerület vezetése támogatta, hogy jelenjen meg a Dunántúlon is egy kerületi újság. Az is spontán módon alakult, hogy én legyek a gazdája, főszerkesztője a lapnak, mert volt újságírói tapasztalatom, miután a Reformátusok Lapja munkatársa voltam…

Szerkeszteni az újságot egy dolog, de alapítani, a semmiből létrehozni más kérdés. Hogyan fogtak hozzá?

Valóban a semmiből kellett felépíteni, nem is kerestem előképet hozzá. Adva volt a terjedelem, akkor még nyolc oldal, fekete-fehérben. Visszanézve szerény küllemű újság volt, de az újdonság erejével hatott. Úgy fogtam hozzá, hogy kialakítottam egy szerkezetet: megszólalt benne a püspök, az egyházvezetés, bemutatkoztak az egyházmegyék, volt benne teológia, Vladár Gábor akkori rektor írásaival. Volt egy olyan rovatunk, „Arcok közelről” címen, amiben egy-egy gyülekezeti tagot mutattunk be, rajta keresztül elmondva, hogyan élünk mi itt a Dunántúlon reformátusként. Így indult. Kellett hozzá nyilvánvalóan egyházismeret, jártasság a dunántúli reformátusság életében.

Milyen volt a fogadtatása a Dunántúli Református Lapnak?

Egyértelműen jó fogadtatása volt. A Dunántúli Református Lap be tudott épülni a gyülekezetek, az egyháztagságunk életébe. Ahogy az induláskor, úgy az elmúlt huszonöt évben azt tartottuk szem előtt, hogy ez az újság a gyülekezeteknek szól, hogy olyan újság legyen, amiből az olvasó úgy érzi, neki és róla szól. Nem egy tőle távoli egyházról, hanem olyanról, aminek ő is a része.

Mindig negyedéves megjelenése volt?

Igen. Évente négy számban gondolkoztunk a legelejétől: egyet év elején, egyet húsvéthoz kötve, egyet a reformáció ünnepéhez kapcsolva és a karácsonyi lapszám. A megjelenéssel kapcsolatban azt is figyelembe kellett venni, hogy soha nem rendelkeztünk állandó szerkesztőséggel, nem voltak hivatásos újságíróink. A lelkipásztorokra támaszkodtunk a cikkek terén, akik önkéntesen írtak. A tipográfiát, a nyomdai előkészítést is mi végeztük, ebben már akkor is Mezei Zsolt könyvtáros volt a segítségünkre.

Lapozgatva az első számot a hírek mellett egyházunk történetével kapcsolatos írások is feltűnnek...

Már megvoltak a későbbi, magazin jellegű újság csírái. Igyekeztem ebbe a nyolc oldalba is komplex anyagot összeállítani. Megszólalt az egyház vezetése a kerület történéseiről, az esperesek az egyházmegyék életéről, helyet kaptak a gyülekezetek, és igen, kerültek bele folyamatosan történeti anyagok egyházkerületünk múltjából. Kerültek bele igetanulmányok is, például Steinbach József püspök úr a kezdetektől fogva írt bele, a Példabeszédeket magyarázó sorozatát itt kezdte el.

Mi a lap szerkezete?

Steinbach püspök úr beiktatása után döntöttünk a bővítés mellett. 2009-ben jelent meg az első színes, több mint hatvan oldalas magazin. Már az elején kialakítottuk az új szerkezetet és működési rendet, amit azóta is tartunk. Így lehet elérni, hogy szerkesztőség nélkül tudjunk egy ilyen terjedelmű újságot rendszeresen kiadni, ami egyszerre szól egyházunk közéletéről, a gyülekezeteinkről, szól teológiai kérdésekről. Az újságnak nagyon feszes tagoltságot adtunk. Három részre van osztva a magazin. Az első rész a kerületi anyagoké, a középső rész az egyházmegyéké. Ehhez az esperesek megyei felelősöket neveztek ki, akik a területükön történő eseményekről szóló híradásokat összegyűjtik. Egyrészről ők jobban értesültek a megye életéről, másrészről általuk a gyülekezetek is megmutathatják magukat, számot adhatnak életükről. Fontos, hogy a dunántúliak egész közössége halljon egymásról. A gyülekezetek ilyen módon is kapcsolatba kerülhetnek, építve a dunántúli közösségi tudatot, az újságban való szereplésük pedig erősíti a gyülekezetek identitását. Ennek a szerepét bizonyítja, hogy volt már olyan, maguk a gyülekezeti tagok kérték számon a lelkipásztoron, hogy egy-egy alkalmuk miért nem lett megírva… De a lelkipásztorok is fontosnak tartják, gyülekezetük önazonosságát erősíti.
A harmadik rész műfajok szerint tagolódik: teológia – ezt a Pápai Református Teológiai Akadémia munkatársai írják, egyháztörténet – ezt most Szabó Előd jegyzi, aztán Márkus püspök úrnak is van egy rovata, és itt van Steinbach püspök úr Példabeszédek igetanulmánya. Itt kap helyet az interjú rovat. Ennek keretében szólaltatunk meg mindig valakit, aki a dunántúli reformátusság életében fontos mondanivalóval bír. A publicisztika rovat is itt kapott helyet, ami aktuális témákat dolgoz fel, valamint a recenzió, a megjelent könyvek ismertetése, ajánlása.
Mindegyik résznél nagyon szigorúan be kell tartani a szerkezetet, hogy beleférjünk az adott oldalszámba. A szerzőkkel betartatni a keretet az egyik legnehezebb szerkesztői feladat.

Általában elmondható, hogy nem könnyű elérni azt, hogy az olvasók a jól megismert szerkezetben kapják kézhez a lapot. A kötöttség betartása egyrészről kihívás, másrészről viszont ad egy biztonságot, könnyebbséget a szerkesztés folyamatában. Ez így működik és azt kell mondjam, hogy nem ismerek a református egyházban ilyen állandó szerkezettel, komplex tartalommal bíró másik lapot.

Évek óta a nyomtatott sajtó végét vizionálják. Észlelhető ez a Dunántúli Református Lap esetében?

Valamennyit csökkentettünk a példányszámon, de azt kell mondjam, az általános trendtől eltérően a Dunántúli Református Lap jól tartja magát, jelen pillanatban 3500 példányban nyomtatjuk ki. Ez országos viszonylatban is jó szám. Mindemellett az ára is szerény, önköltséges áron adjuk. Személyesen juttatjuk el a gyülekezetekhez, onnan a megrendelőkhöz, így kihagyva a terjesztés költségét.

Tulajdonképpen ez egy negyedévente megjelenő időkapszula, kordokumentum?

Ez egy fantasztikusan gazdag adattár, ami megkerülhetetlen lesz a Dunántúli Református Egyházkerület történetének megírásába 50-100 év múlva.

Hogyan tovább?

Ez a lap a magyar dunántúli református egyháztagoknak szól, jó értelemben vett népújság. Nem is akar több vagy más lenni. A kerület lapja, a kerület egyöntetű támogatásával működik, és fog működni a jövőben is. Persze, ha a kerület vezetése másként dönt, az újság is átalakulhat. De ez már legyen a jövő feladata.

Isten tartsa meg a 25 éves Dunántúli Református Lapunkat.



Vélemények, hozzászólások

A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.

2024. March 29., Friday,
Auguszta napja van.

Látogatóink száma a mai napon: 737
Összesen 2009. június 2. óta : 39865297