Kedves Testvérünk!
Kedves Diákok, Szülők, kedves Barátaink!
Ma véget ér a Jakab leveléről szóló sorozat, és véget érnek az online és a városi TV-ben sugárzott igemagyarázat közvetítések. A presbitérium határozata szerint Áldozócsütörtökön, Jézus mennybemenetelének napján (május 13.) 17 órakor végre személyesen is találkozhatunk a templomunkban. Jövő vasárnaptól pedig ismét 10.30-tól várjunk Önt is szeretettel istentiszteleti közösségbe!
És, hogy miért fontos ez? Mire gyűlik a gyülekezet? A választ Jakab levelének utolsó mondatában találjuk - ez a mai igemagyarázat alapigéje:
"Testvéreim, ha valamelyikőtök eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti valaki, tudja meg, hogy aki megtérített egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak a lelkét a haláltól, és sok bűnt elfedez." (Jakab 5,19-20)
tovább
Anyák napi igemagyarázat Jakab 5,17-18 alapján.
Miért imádkozzunk? Miben rejlik az imádság ereje? Ki az igaz ember?
Mit jelent buzgón imádkozni?
Vasárnapi igemagyarázat Jakab 5,16/alapján:
„...Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének."
Imádság lapozás után:
tovább
Mire jó egy gyülekezet? Miért jó, hogy nekünk van?
Miért ment ki a divatból a bűnvallás, de miért olyan fontos mégis?
Jakab 5,16/a-ból kiderül:
„Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket,
és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok!"
tovább
Mikor vagyunk nyitottabbak az Isten-kérdésre, és miért? Kik találkoznak könnyebben Jézussal: a sikeresek, vagy a szükséget szenvedők?
Vasárnapi igemagyarázat Jakab 5,14-15 alapján:
"Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. "
tovább
Hitvalló református családba született Budapesten. Édesapja gyülekezetplántáló presbiter volt a Salétrom utcai Református Egyházközségben. Ebben a lelkiségben nőtt fel testvéreivel együtt.
A budapesti teológia elvégzése után Cecére került segédlelkésznek, ahol megismerkedett feleségével.
Két év múlva, 1970-ben Igaron választották meg lelkésznek, ahol három gyermekük született. 1979-ben választotta meg gyülekezetünk önálló lelkipásztornak. Itt további két gyermekkel áldotta meg Isten házasságukat.
tovább
Az alábbiakban gyülekezetünk korábbi lelkésze és iskolánk alapító-igazgatója, Hajdú Zoltán Árpád búcsuztatásakor elhangzott prédikációt olvashatja.
Alapige (textus): 91. zsoltár 1-2 verse (itt találja a tejes zsoltárt)
"Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az Úrnak: oltalmam és váram Istenem, akiben bízom."
Kedves Gyászoló Családtagok, Rokonok, Barátok, Végtisztességet tévő szent gyülekezet tagjai!
Hajdú Zoltán Árpád, vagy ahogy legtöbben hívtuk, Zoli bácsi hamvai felett a 91. zsoltár első két versével kíván bennünket vigasztalni Krisztus a Szentlellke által.
Zoltán nemcsak hitte, hanem református lelkészként következetesen gyakorolta is azt a keresztyén teológiai alaptételt, hogy az egyházi szertartás szerinti temetés nem az elhunyt felmagasztalása, hanem a feltámadás örömhírének a meghirdetése a gyászoló családtagok és a végtisztességet tevő gyülekezet számára.
tovább
Az emmausi tanítványok
(Lukács evangéliuma 24,13-35)
Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvanfutamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve, és beszélgettek egymással mindarról, ami történt.
Miközben egymással beszélgettek és vitáztak, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. Látásukat azonban mintha valami akadályozta volna, hogy ne ismerjék fel őt. Ő pedig így szólt hozzájuk:
- Miről beszélgettek egymással útközben?
Erre szomorúan megálltak. Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki:
- Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?
- Mi történt? - kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki:
- Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki cselekedetben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt; és hogyan adták át főpapjaink és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál, de nem találták ott a testét; eljöttek, és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő él. El is mentek néhányan a velünk levők közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem látták.
Akkor ő így szólt hozzájuk:
- Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?
És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok unszolták és kérték:
- Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!
Bement hát, hogy velük maradjon. És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük.
Ekkor így szóltak egymáshoz:
- Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?
Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.
tovább
Az enyingi református presbitérium és a Tinódi munkatársi közössége nevében Istentől megáldott húsvétot kívánunk gyülekezetünk tagjainak, testvéreinknek és barátainknak!
Alapige (textus):
Márk evangéliuma 16. rész 1-10 verse (kattintásra olvasható)
tovább