Az úgynevezett „Krónikás történeti mű" a Kró­nikák könyvét, illetve Ezsdrás és Nehé­miás könyveit foglalja magába.

Ahogyan Sámuel két könyvéről, vagy a Királyok, sőt a Krónikák két- két könyvéről is azt állítják a kutatók, hogy kezdetben külön- külön egyetlen könyvet alkottak. Úgy sokan Ezsdrás és Nehémiás könyvét is össze­tartozónak gondolják, amit egyszer va­la­ki szétválasztott. A „Krónikás történeti mű"feladatának tekinti, hogy számot adjon Izrael sorsának alakulásáról, el egészen a kez­detektől, az újrakezdésig, vagyis az or­szág Babiloni fogság utáni újra építéséig.

Ezsdrás és Nehémiás könyvei a fogságból va­ló hazatérést, a templom, majd a városfal felépítését és végül a jeruzsálemi gyülekezet újraszervezését beszéli el a két főszereplő, Ezsdrás és Nehémiás munkásságán keresz­tül.

A komoly üzenettel bíró mondanivalója pe­dig ezeknek a könyveknek, hogy Isten való­­­­­ra váltotta az Ő ígéreteit, és helyreállította az Istentisztelet gyakorlatát a nép életében a múlt fizikai és lelki alapjain, illetve megmen­tette népét a kilátástalanságból.

A könyvek olvasása során feltűnhet, hogy bizony sokszor váltogatja egymást a két főszereplő, melyek közül az egyik:

EZSDRÁS:

Már a leges- legelején meg kell állnunk a két főszereplő ne­vének jelentése mellett, hiszen mindkettejük ne­ve sokat sejtet. Ezsdrás: - a héberben ezret jelent, míg az arámban segít­séget. Ezsdrás korábban érkezett haza a fogságból - kb. 457 körül - mint Nehé­miás - kb. 445 körül. A hazatérés kapcsán Ezsd­rás személye különösen kihang­sú­lyo­zódik. Ő papi családból származott és jól ismerte az Írásokat, elengedhetetlen­nek tartot­ta azt, hogy a nép jól ismer­je az áldozati rendszer működését. Mint pap jogában állt a közösségben tanítani. A megnevezése több helyen is így jelenik meg: „az írástudó Ezsdrás". Sok különös­nek mondható esemény történik az ő kö­ze­lében. A hazatérés előkészítésében - meglepő módon- a király jóindulattal for­dul a hazatérők felé. Azonban fontos hang­sú­lyozni, hogy a nép számára a leg­nagyobb segít­ség mégis csak Isten maga volt. Ezsdrás nem királyi küldöttként érkezik, mint Nehémiás. A király segítsé­gét sem magának tulajdonítja, hanem az­zal népe javát kívánja szolgálni. A király tá­mo­gatása ezért az egész népnek áldásá­ra van. A király engedékenységének a­zon­ban ára van: hiszen elvárja, hogy ne legyenek ellene irányuló lázadások vagy haragos érzések.

Tehát Ezsdrás lett a felelős azért, hogy olyanokat állítson vezetői helyekre és bí­rói székekbe, akik ezt a fajta békét mun­kálják. A hazatérés áldozatbemutatással ér véget, mely a hálaadásnak jegyében történik. De vajon mi vár rájuk otthon? A korábbi bün­tetés azért érte a népet, mert Isten tör­vénye ellen cselekedtek. A hazatért nép a­zonban még mindig ennek a bűnében élt. Ezt mutatják a vegyes házasságok. Ezsd­rás hazatérése ebben az irányban gyako­rolt mély hatást a nép életére. Ezsdrás köny­vének és mű­ködésének üzenete te­hát valahogy így foglalható össze: ahhoz, hogy a nép ismét közösségben lehessen az Úrral, elen­gedhetetlen, hogy meg­felelő isten­tisztelet legyen, és hogy a nép Isten igéje szerint éljen.

Nehémiás személye:

Nevének jelentése: a héberben: Jahve vigasztalása. Nehémiás személye, Ezsd­ráséhoz hasonlóan, szintén elválaszt­ha­tatlan könyvének mondanivalójától. Leg­fő­képpen azért, mert Nehémiás maga is bemutatkozik könyvében. Sőt Ezsdráshoz hasonlóan, a legtöbb eseményről ő maga számol be. A szerző bemutatkozik Hakalja fia­ként, és rögtön elkezdi beszámolóját, hogyan kapott hírt Jeruzsálem romjairól, és lett szívügyévé Jeruzsálem sorsa. A fogság­ban élő és sokat imádkozó Nehémiás soha­sem látta Jeruzsálemet, mégis minden erejé­vel azon volt, hogy népe egyszer újra azon a föl­dön élhessen, ahonnan elhurcolták. Nehé­miás I. Artakhsaszjá (I. Artaxerxész) perzsa királynál volt pohárnok. Sirák fia könyvében is megemlékeznek róla, mint Jeruzsálem újjá­építőjéről. Makkabeusok második köny­vé­ben pedig arról olvashatunk, hogy ő volt az, aki számos könyvet összegyűjtve könyv­tárat alapított. II. Kurus perzsa király ugyan rendeletet adott ki Kr. e. 536-ban a jeru­zsá­le­mi templom újjáépítésére. Nehémiás kiesz­kö­zölte, hogy újjáépítse egész Jeruzsálemet. Kr. e. 445. március 14-én megkapta az enge­délyt, és elindult hazájába. Tehát Nehémi­ás esetében is megmutatkozik az a természet­feletti erő, Isteni hatalom, ami képes valósá­gos csodá­kat tenni.

Így tehát Eszdrás és Nehémiás a fogságból visszatért nép megújítói, úttörői. Könyveik, egy­fajta számadásai azoknak az esemé­nyek­nek, amelyek Jeruzsálem és a nép megújulá­sáról szóltak. Nehémiás Isten küldetésének látja Jeruzsálem újjáépítését, önmagát pedig Isten küldöttjének látja, akinek fontos fela­data van: az ország fizikai és lelki újjáépí­té­se. Talán éppen ebből a szemléletből kiin­dulva számot ad a könyvben a külső és belső ellenségeskedésekről és nehézségekről egya­ránt. De beszámol arról is, hogy minden ne­héz­ség ellenére, a várost mégis sikerül felé­píteni romjaiból. A könyv teológiai példa, hogy Isten az alázatos szívűeket megsegíti és győ­zelmes jobbjával támogatja.

Hetyei Mónika, segédlelkész