Kömlődön - mint a többi hasonló kistelepülésen - a török idők előtt is állhatott valamilyen templom, bár erről nem maradtak fenn adatok, csupán a néphagyomány említi, hogy a falu
elnéptelenedésekor, a törökök elől a település melletti ingoványba süllyesztették az egykori harangot.
A reformáció térhódításával párhuzamosan elsősorban református hitű emberek népesítették be újra a falut. A betelepülő református nemesi családok mellett cselédek, zsellérek érkeztek,
akik szintén felvették a református hitet.
Az 1740-es esztendő előtt - mikortól is önálló anyaegyházként említik Kömlődöt, - már állott a mai templom elődje, egy akkor még nádfedeles épület. E templom elbontása után 1740 táján
épült meg a mai templom eredetije, a kor törvényeinek megfelelően ekkor még torony nélkül.
A templomhoz tornyot a szép toronysüveggel 1829-1830-ban építették. Ekkor magát a templomot is felújították.
Templomunk tetőszerkezetét és padlásának teljes felújítását 1882-ben végezték el, amióta mai formájában látható. Kisebb felújítások a vakolaton és a belső térben is voltak az 1920-as
években. A második világháború vihara a kömlődi templomot sem kímélte. A megszálló szovjet csapatok lóistállónak, majd moziépületnek használták. Az 1950-es évektől nemcsak a
gyülekezet, de templomunk is pusztulásnak indult. Hosszú éveken keresztül nem volt lehetőség az épület karbantartására. Az 1980-as évek elején a templomtornyot átfestették, néhány kisebb bádogosmunkát elvégeztek rajta. A tetőt továbbra is az eredeti cserepek borítják. 1989-ben kerülhetett sor egy adósság régen várt törlesztésére, ekkor helyezhették el a az első világháborús emléktábla alá a második világháború vérzivatarában elvesztett kömlődiek emléktábláját. A templom toronysisakjának újbóli átfestésére 1997-ben került sor, ekkortól szürke színt visel e karcsú építmény. A templom belső berendezése követi a kálvinista, puritán szemléletet, fehérre meszelt falak, egyszerű padsorok, vörösre meszelt téglapadozat található benne.
A szószékről számos kitűnő képességű prédikátor hirdette már Isten igéjét. A vörös márvány keresztelő kút és annak fából faragott fedele sok-sok darabra tört a szovjetek "
vendégeskedése" idején.
Az 1934-es feljegyzésekben számtalan értékes tárgy, úrasztali terítő szerepel, melyeknek azonban jelentős része megsemmisült. Egy keresztelői cinkanna, egy bortároló cinkanna, két úrvacsorai rézkehely, és egy úrvacsorai kis réztányér, még az 1700-as évek közepéből származik. A templomban található két fából készült persely közül az egyik 1791-ben készült.
Templomunk számos, jelentős egyházi megemlékezésnek, rendezvénynek adott otthont fennállása óta. Többször rendezték itt a tatai egyházmegye közgyűléseit. 1837. július 5-8-ig itt tartották a Dunántúli Református Egyházkerület Közgyűlését, ekkor iktatták be főgondnoki tisztségébe a kömlődi származású id. Pázmándy Dénest, s ekkor szenteltek fel tizennégy prédikátort is.

Az újabb idők eseményei közt tartjuk számon az 1992-ben itt megrendezett presbiteri konferenciát, melynek jeles vendége volt Főtiszteletű Csiha Kálmán, erdélyi református püspök is.

Intézményeink ünnepélyes avatásakor több ízben hírdette Isten Ígéjét templomunkban főtiszteletű dr. Márkus Mihály püspök, valamint főtiszteletű Steinbach József püspök.

2011-ben pályázati erő felhasználásával  templomunkat teljeskörűen felújítottuk.