tovább

MINDEN KEDVES TESTVÉRÜNKNEK ÁLDOTT PÜNKÖSDI ÜNNEPET KÍVÁNUNK!
ÜNNEPI ALKALMAINK:
PÜNKÖSD ÜNNEP ELSŐ NAPJÁN (MÁJUS 28-ÁN VASÁRNAP)
11 ÓRÁTÓL ISTENTISZTELET ÚRVACSORAI KÖZÖSSÉGGEL
PÜNKÖSD ÜNNEP MÁSODIK NAPJÁN (MÁJUS 29-ÉN HÉTFŐN)
11 ÓRÁTÓL ISTENTISZTELET, KONFIRMÁLTAK TALÁLKOZÓJA
ÜNNEPI ALKALMAINKRA MINDENKIT NAGY SZERETETTEL HÍVUNK ÉS VÁRUNK!
Krisztusban szeretettel:
Polgár Tibor lelkipásztor és Kovács Péter gondnok
tovább
Néhány közelmúltbeli magyaralmási eseményről szeretnék beszámolni röviden. A gyülekezetünk olyan, mint egy nagy család. Úgy van ez, ahogy otthon a családban is szokott lenni, közösek az örömök és közösek a kihívások is. Ha baj van összezárunk, a nehézségek inkább közelebb visznek minket egymáshoz, jobban egymásra vagyunk utalva. Együtt tettük rendbe például a templomkertet még az előző esztendőben a térköves járda megépítése után, de együtt készítettük elő ősszel gyülekezettörténeti textília kiállításunkat is nyugalmazott gondnok testvérünk kezdeményezésére. Nagyon szép régi garnitúrákat is elővettünk, a terítőkön található Igék még most is évtizedekkel az elkészítésük után is bátorítanak, tanítanak minket. Jó volt a régi Bibliák, Énekeskönyvek, úrvacsorai edények, fényképek segítségével felidézni egy kicsit a múltunkat. Köszönjük az ötletet és a szervezést, minden gyülekezeti tagunknak a felajánlott emlékeket, mellyel a kiállítás anyagát gazdagították!

Nagy ajándék volt az is számunkra, hogy az Egyházaskozári Baptista Gyülekezettől szép, jó állapotban lévő padokat kaptunk. Néhány presbiterünk és ifisünk segítségével kisteherautóval hoztuk el a padokat a baranyai kis faluból, ahol olyan szeretettel fogadtak minket, hogy még egy finom ebédet is kaptunk a padokon kívül. Így a templomunk karzatában tönkrement, elöregedett padokat le tudtuk cserélni, sőt külön öröm, hogy még más gyülekezet templomába is jutott egyházmegyénkben a felajánlott sok padból. Itt is köszönjük a szállításban és a pakolásban kapott segítséget, helyükre kerültek a padok! Ilyenkor döbben rá az ember, hogy nem is olyan egyszerűen kerülnek fel a padok a karzatba, férfi erő, jó ötletek és összefogás kell hozzá.
Az összefogásnak azonban itt még nincs vége, asszonytestvéreink nemcsak új úrasztala terítőkkel ajándékoztak meg minket néhány éve, most is akcióba léptek. Egyik Testvérünk felajánlotta ajándékba az anyagot, így a szorgos asszonykezeknek köszönhetően új, modern, szép, esztétikus huzatokat kaptak a templomban az ülőpárnák. Köszönjük a felajánlást és a sok munkát, és hogy megszépülhetett, barátságosabb lett Isten dicsőségére és minden ide betérő javára a templomunk!

Az idei évet is összefogással kezdtük gondok úr kezdeményezésére. Hála Istennek a presbitériummal már 8-10 éve úgy döntöttünk, hogy korszerűsítjük a parókiát. Így a szakszerű tetőtér szigetelés, vékony csöves rendszer, új radiátorok, kondenzációs kazán már akkor megvalósult, fenntarthatóvá vált a parókia, barátságos számlákkal. De a rezsi árak most mindenütt megemelkedtek és mindenkit érint, hogy takarékoskodni kell. Ugyanazt a missziói munkát szeretnénk végezni mint eddig, de a megemelkedett rezsit is ki kell valahogy fizetni. A nappalinkban használunk egy kis barátságos kandallót, ezzel nagyon sokat tudunk spórolni a gyülekezetnek, nem beszélve arról, hogy nagyon jó itt a tűz mellé letelepedni, mert mind a látvány, mind a hőérzet csodálatos. Szóval már az év elején a temetőből tűzifát hoztunk be a férfi testvérekkel, most néhány hete pedig a hatalmas farakás feldolgozásával foglalatoskodtunk. Közben szintén felajánlásból vaddisznó pörkölt készült. Tizenöten voltunk férfiak, és néhány asszonytestvérünk is segítségünkre volt. 15 fő 3-4 órás munkájával 5-6 köbméter fát felhasogattunk, fűrészeltünk, összepakoltunk. Ha ezt a lelkipásztornak egyedül kellett volna elvégeznie, 1 hónapig is eltarthatott volna a munka még akkor is, ha minden nap 2 órát hasogattam és pakoltam volna a tűzifát. Megvallom őszintén, hogy nagyon jól esett az a testvéri szeretet, amit ezen a napon megtapasztaltam. Nem is beszélve a közös ebédről, a finom pörköltről, a jó beszélgetésekről. Hálás vagyok, hogy itt Magyaralmáson szolgálhatunk családommal. Hálás vagyok, hogy gyülekezetünkben ilyen összefogást tapasztalhatunk meg ezekben a nehéz időkben. A következő télre való tűzifa, már itt pihen az udvaron konyhakészen és biztos vagyok benne, hogy ez így lesz a következő évben is. Arról nem is beszélve, hogy a sok felajánlott idő, munka, szerszám és segítségnek köszönhetően a tűzifa a gyülekezetnek egy forintba sem került, mert mindent felajánlásból kaptunk. Köszönet és hála érte!
Úgy hiszem, hogy van jövő és reménység ezekben a nehéz időkben is a kisebb gyülekezetekben is. „Jézus Krisztus a mi megtartó életprogramunk!”, ahogy egyik püspökünk megfogalmazta. Örömmel és reménységgel végezzük a lelki munkát és hálásak vagyunk Isten áldásáért. De az anyagi dolgok előteremtésében is Isten gondviselő szeretetét látjuk, ami az említett példákban testvéreken keresztül érkezik. Reménységgel megyünk előre Isten segítségében bízva, egymásba kapaszkodva, hiszen Krisztusban Testvérek vagyunk! Egyik szép dicséretünk soraival fejezem be beszámolónkat: „Isten szívén megpihenve forrjon szívünk egybe hát...” (395,1)
Polgár Tibor Csaba
lelkipásztor
tovább


Hallott már a Magyaralmási Református Egyházközség ifjúsági csapatáról? Arról, hogy milyen csodákat élhetnek át Isten kegyelméből? Nos, a legjobb helyen jár, hiszen most róluk olvashat egy izgalmas beszámolót a missziós útjukról.

Mindenekelőtt, engedjék meg, hogy bemutassam színes csapatunkat. A nevünk Mifi. Egy különböző korosztályokból összegyűlt közösség vagyunk, akik szinte mindent együtt csinálunk. Természetesen mindezt Istennel együtt. Már 2018 óta tartunk különféle összejöveteleket, programokat és be kell vallanom, nagyon szeretünk együtt lenni. Ifjúsági csoportunk vezetője a magyaralmási lelkész Polgár Tibor Csaba, aki mindenben támogat bennünket.
2020-ban kezdtünk neki az Exodus nevű programnak. Bátran kijelenthetem, hogy ez a program nagy mérföldkőnek bizonyult számunkra, hiszen megtanulhattuk, milyen is Krisztus útján járni és egymást segíteni. Az Exodus első lépcsőfoka után az itthoni táborunkban szolgáltunk. Ez volt az első olyan tábor, ahol az ifjúság óriási szerepet töltött be. Ez a szerep idén megduplázódott, hiszen a második lépcsőfok már többet követelt. A Bibliát kíméletlen részletességgel tanulmányoztuk és forgattuk nap, mint nap. A saját táborunkon kívül, eljutottunk egy másik táborba is, ahol Isten igéjét hirdethettük a gyermekeknek.
Na de hogyan is jutottunk el idáig? Nem volt egy könnyű út. Az Exodus idei szlogenje a Step Out volt, ami annyit takar, hogy lépj ki a komfortzónádból. Úgy gondolom ez összejött, hiszen a program által eljuthattunk Erdélybe tíz teljes napra, ahol olyan életre szóló élményeket szereztünk, amiket nem lehet szavakba önteni. A tavalyi csapathoz képest büszkén mondhatjuk, hogy Isten kegyelméből bővültünk több csapattaggal is, akik szintén beleadták szívüket, lelküket a szolgálatba.
Az első három napot Zutorban töltöttük az Exodus központjában, ahol egy Bush Camp nevű táborban vettünk részt. Csapatunk minden tagja egyhangúan azt mondta, hogy lelkileg olyan fejlődésen mentek keresztül ezalatt a három nap alatt, hogy az hihetetlen. Az esti tábortűz melletti beszélgetések, bizonyságtételek mellett egy juhpásztorral is beszélgethettünk, akinek bátorító szavait mai napig emlegetjük magunk között. Ami talán a legmegrázóbb volt ezekben a napokban, az volt, mikor elvittek minket egy „képzeletbeli országba”, ahol keresztyénüldözés folyik. Minden keresztyén dologért büntetést kaptunk, így figyelni kellett ki mit mond, vagy cselekszik. Miután bejutottunk, különböző játékokat játszottunk, és pénzt gyűjtöttünk, amiből a sátrunk alapanyagait vehettük meg. Itt megmutatkozott, hogy mi is emberek vagyunk, így konfliktusok támadtak a csapaton belül. Ám itt jön Isten, és az, hogy miként is szól hozzánk. Egyik társunkat több darázs is megcsípte, majd később arról tett bizonyságot, hogy mivel eléggé goromba volt a többi csapattaggal, Isten így szólt hozzá, hogy nyugodjon meg. Ebből is látszik, hogy Isten mennyire kreatív módokon szólítja meg az embert. A program végére szembesültünk azzal, hogy ma is élnek a világban keresztyének, akiket üldöznek a hitükért.

A Bush Camp után kezdődött is a nagy megpróbáltatás. Útnak indultunk Biharfélegyházára, ahol egy református gyerektáborban szolgáltunk. Boldoggá tesz, hogy idén nyáron a magyaralmási táboron kívül még 50 gyermekhez elért Isten szava. Mit is mondhatnék, rengeteg újdonsággal néztünk szembe ezen a héten. A gyerekekkel való munka nem volt könnyű, ellenben nagyon nehéz volt. Ám azt is megtapasztalhattuk, hogy Isten munkálkodott a gyerekek szívében, és amikor a mi erőnk már elfogyott, Ő vezetett bennünket. Olyan jó volt látni, hogy a gyerekek már a második napon annyira megszerettek minket, hogy teljes nyitottsággal beszéltek velünk, sőt a hét végére folyton azt kérdezték, hogy jövőre visszamegyünk-e, mert nagyon szeretnének velünk újból találkozni. Hálával tartozunk a biharfélegyházi lelkészcsaládnak, akik által eljuthattunk az idősek otthonába is. Különösen jó érzés volt, hogy a gyermekeken kívül az idősekhez is szólhattunk. Énekeltünk és imádkoztunk. Nem olyan nagy dolgok ezek, mégis mikor egy-egy idős testvérünk pityeregni kezdett, mi is elérzékenyültünk, sőt el is határoztuk, hogy több hasonló otthonba is ellátogatunk majd. A hét végén, mikor mindenki elmondta milyen gondolatai, tapasztalatai vannak, egyik csapattagunk fogalmazta meg a legfontosabbat: egész héten egyel többen voltunk, hiszen ott volt velünk Isten!

Sokat fejlődtünk, mint csapat, és egyénileg is mindenki túltett saját magán. Nem tudom azt mondani, hogy valami nem volt jó, hiszen minden úgy történt, ahogyan azt Isten eltervezte. Na de hogyan is folytatódik tovább a Mifi élete? Azt csakis Isten tudhatja! Egy biztos, mi mindent megteszünk azért, hogy ne térjünk le az egyenes útról! És ez hogyan lehetséges? Természetesen egymást segítve, imádkozva, és az Urat követve!
Dezső Lotti
tovább