„A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és
békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.”
(Róma 15, 13)
Kedves Testvéreink az Úr Jézus Krisztusban!
Lehet még igazi karácsonyunk idén, bármit is hoz a holnap, mert a mi ünneplésünk nem a járványhelyzettől függ elsősorban. Igen, nekünk lehet áldott, istenélményekben gazdag karácsonyunk, találkozhatunk Jézus Krisztussal. Nemsokára itt az ünnep, a bevásárlóközpontok árukínálata is régen árulkodik már erről. Lehet, hogy csendesebben fogunk idén is ünnepelni a járványhelyzet miatt. Lehet, hogy változatlanul maszkban kell lennünk a templomban ünnepi alkalmainkon. De most még hála Istennek találkozhatunk, jöhetünk, feltöltekezhetünk és egy szívvel rácsodálkozhatunk arra, hogy Krisztus megszületett, KRISZTUS MEGSZÜLETETT! Az Isten szeretete testet öltött, nem vagyunk, nem vagy már egyedül Testvérem! Velünk az Isten!
Reménységről beszél adventi Igénk, hát ebből lenne most nagyon sokra szükségünk és aggódásból kellene sokkal kevesebb. Engedjük, hogy a reménység Istene betöltsön minket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjünk a reménységben a Szentlélek ereje által. Testvéreink! Nekünk az első karácsony óta élő reménységünk van, mert Jézus Krisztus nemcsak megszületett, hanem azóta is velünk van Szentlelke által minden napon, ahogy megígérte. Mi ezért nem csüggedünk!
Hálásak vagyunk Istennek a megtartatásért, hogy az Úr megtartott bennünket ebben a nehéz helyzetben, de kérjük a Testvéreket, hogy imádkozzunk együtt továbbra is a betegeinkért, a gyászoló családokért. Hordozzuk, emeljük egymást szeretettel imádságban az Úrhoz, Aki irgalmas Isten és tud segíteni ott is, ahol mi emberek tehetetlenek vagyunk! Most is álljunk oda egymás mellé a bajban! Tegyük szebbé egymás karácsonyát jó szóval, megbocsátással, egy apró gesztussal, szeretettel, megbéküléssel!
Szeretnénk ezúton is újra jelezni, hogy ha valakinek, valamiben tudunk segíteni, akkor szívesen segítünk, kérjük a Testvéreket, hogy jelezzék felénk, ha valamire szükségük van!
Nagyon hálásak vagyunk Istennek, hogy megtarthattuk a nyári táborunkat és a konfirmáltak találkozóját. Hálásak vagyunk, hogy elkészült a templomkertben található járdák jelentős szakaszának felújítása (a lelkészi hivatal és a gyülekezeti ház között, és a templom két bejárata között). Sőt most már babakocsival és kerekesszékkel is be lehet jutni nemcsak a templomba, de a gyülekezeti házba is, mert megtörtént az akadálymentesítés. Praktikus és szép, esztétikus lett a végeredmény. Nagyon köszönjük a beérkezett adományokat! Köszönjük a felajánlásokat, az ajándékba kapott dolomit zúzalékot, a földmunkákat, minden segítséget és köszönjük a kivitelezést! Terveink között szerepel, hogy a következő esztendőben ismét gyűjtünk majd erre a célra és akkor a nagykaputól is felújítanánk a megmaradt rövidebb járdaszakaszt a templomajtóig. Most tavasszal azonban fontosabb lesz még az állagmegóvás miatt a csapadékvíz elvezetése és a templom tövében elöregedett, megrepedezett beton vízelvezető cseréje.
Közösségi alkalmaink, melyekre mindenkit szeretettel hívunk és várunk:
Minden vasárnap 11 órakor istentisztelet és párhuzamosan gyermek-istentisztelet.
Imaközösség csütörtökön délután 5 órától, bibliaóra csütörtökön este 6 órától.
Konfirmációi előkészítő minden szombaton délután 3 órától.
Ifjúsági alkalom szombaton délután 4 órától.
Alkalmainkra mindenkit nagy szeretettel hívunk és várunk!
Gyülekezetünk nevében megköszönünk minden imádságot, támogatást, segítséget, munkát, minden beérkezett egyházfenntartói járulékot és adományt!
A közös teherhordozásban számítunk ezután is Testvéreink segítségére!(Magyaralmási Református Egyházközség, bankszámlaszám: 10700093 69728297 51100005.)
Áldott ünnepi készülődést és boldog karácsonyt kívánunk minden Testvérünknek!
Tisztelettel és testvéri szeretettel:
Kovács Péter Polgár Tibor Csaba
gondnok lelkipásztor
Magyaralmás, 2021. advent
tovább
A Magyaralmási Református Egyház minden éven megrendezi a konfirmáltak találkozóját. Az idei évben sem volt ez másképp. Számomra igen különleges volt ez az alkalom, hiszen édesanyám és nagypapám is évfordulósok voltak idén. Anyukám 30 éve, míg nagypapám 60 éve tettek bizonyságot a hitükről. Ők mindig nagy példák voltak a szememben, mind az életük és hitük tekintetében is.
Péntekenként, mikor egy hosszú és fárasztó nap után hazamentem a papámékhoz, ők mindig olyan forró szeretettel és öleléssel vártak, amit soha életemben nem fogok elfelejteni. Meséltem nekik a napomról, majd ők is meséltek. Annyi történetet hallottam a gyerekkorukról, hogy mennyire más volt akkor, mint most. De egy dolog sosem változott. Isten iránti szeretetük nem lankadt meg, még a nehéz időkben sem, és ez számomra mindig nagy útmutatás volt. Sokat hallottam Istenről, mikor náluk voltam, de sosem éreztem azt, hogy rám akarják erőltetni azt, amiben ők hisznek. Mégis manapság észreveszem azokat a tanácsokat, mondatokat, cselekedeteket, melyeket akkor mondtak nekem, mert akkora hatással voltak rám.
Anyukám és én rengeteget beszélgetünk. Minden este leülünk, és csak beszélünk, megállás nélkül. Szerencsés vagyok, hogy tényleg bármit elmondhatok neki, mert tudom, hogy ő meghallgat és segít nekem. Sokszor volt, hogy valami hitbeli kérdéssel fordultam hozzá. Sosem mondta azt, hogy nincs most erre ideje, vagy nem tudja a választ, vagy, hogy inkább nézzem meg az interneten. Mindig megpróbálta elmagyarázni azt, hogy ő mit gondol arról a példázatról vagy igeversről, melyet én nem értettem. Óriási lelki és hitbeli fejlődést adtak nekem ezek a beszélgetések. Persze volt olyan is, hogy nem tudtuk megfejteni az adott részt a Bibliából, és kértünk egy kis segítséget, de mindig jól éreztük magunkat a tanulmányozásokkor.
Sokan azt gondolják, hogy aki keresztyén családban nőtt fel, az csak azért keresztyén, mert erre nevelték, és nem ismeri az élet másik oldalát. Nálam ez nem így volt. Igaz, kicsinek sokat hallottam Istenről és Jézusról, és minden egyébről, mégis volt szerencsém megtapasztalni a saját bőrömön Isten végtelen nagy szeretetét, és hogy bármi történjen is az életemben, Ő mindörökké velem lesz, és fogja a kezem.
Ezért rettentő hálás vagyok a gyülekezetnek, hogy megemlékezhettünk azokról, akik bizonyságot tettek egykor hitükről, és hogy ezen program keretein belül is dicsőíthetjük az Urat a mi Istenünket.
Dezső Lotti
az ifjúsági csoport tagja
tovább
A nagy változás címmel rendeztük meg idei nyári bibliai gyermektáborunkat Magyaralmáson, melyre nemcsak a gyermekeket hívtuk meg, hanem magát az Úr Jézust is, hogy vezesse és tegye áldássá azok számára, akik eljönnek és részt vesznek rajta.
A tábor előtt összehívtuk a tábori szolgáló csapatot, amelyhez bárki csatlakozhat a gyülekezetből, aki valamijét, idejét, anyagi javait, szaktudását, kétkezi munkáját akarja az Úrnak adni a gyerekek lelki fejlődése érdekében. Így lehetséges az, hogy évről-évre képes megújulni, újat adni a mi kis táborunk.
A tábori csapat aztán munkához látott. A feladatát mindenki komolyan vette, az Igen Band ifis tábori zenekar elkezdte a zenei próbákat, a kiscsoportos vezetők elkezdték a lelki ráhangolódást, az ovis vezetők megalkották a kézműves mintapéldányokat, a délutáni kreatív vezetők összeírták, mire lesz szükségük, és begyakorolták a mozdulatokat. A Pintér Béla koncertet lebeszéltük, az ugrálóvárat megrendeltük, az uzsonnára valót megterveztük, megvettük. Kitakarítottunk, megtelefonáltuk, elrendeztük, kigyomláltuk, lefestettük, stb., stb. Mi minden kell egy jó tábothoz! -kiálthatnánk fel.
De egy tábor nem ettől lesz jó. Ugyan mindezek kellenek, hiszen kezünk munkáját megáldja Istenünk. Ezek a mi általunk odaszánt dolgok is Istent dicsérik. De mi nagyobbat, többet szerettünk volna: látni munkálkodni Istent Jézus Krisztus által. Látni, ahogy a Szentlélek leszáll a magasból, és gyermekek szíve telik meg istendicsérettel, bűnbánattal és megigazulással, örömmel és békességgel. Rá akartunk csodálkozni arra a kimondhatatlan kegyelemre, ami még mindig itt munkálkodik ebben az egyre romlottabb világban. Imádkoztunk és hitünk horgonyát belevetettük hát az Úrba, és boldog, de félelemmel is teli várakozással nyitottuk ki a kaput július 26-án.
És a csoda megtörtént. Az Úr szíveket nyitott meg. Zengett a dicséret a templom falai között. A szánk megtelt nevetéssel, a regisztrációs papír megtelt gyermekek neveivel, a nap sütött, eső sem verte el a programokat. És amikor megkérdeztem, ki akar Isten gyermeke lenni, kezek emelkedtek a magasba. Volt olyan, aki a tavalyi piros zsinegét is őrzi még, amellyel az Úrhoz tartozásunkat fejeztük ki, és volt, aki most először érintődött meg.
És akkor rácsodálkoztam: mennyi mindent tettünk ezért a táborért mi, de mennyi mindent tett az Úr! Először is, életét adta értünk. Őáltala vagyunk képesek szeretni. Ő nyitotta meg a szívét egyik Testvérünknek, aki kifizette a teljes belépőt a kiránduláson, voltak Testvéreink, akik kakaót és joghurtot küldtek. Két anyukának is, hogy palacsintát süssenek száz embernek, egy másik Testvérünknek, hogy kifizesse a koncertet, anyukáknak, hogy fagyit hozzanak a teljes tábornak, az arcfestőnek, aki munka után fáradtan is vállalta a szolgálatot. Egyik apuka jött fotózni, volt, aki a kávét főzte rendületlen, sokáig sorolhatnánk a példákat. Milyen sok adomány és természetbeni adomány érkezett erre a hétre! És hány lelki beszélgetésen történt gyógyulás, hány kis szív menekült meg! Hát nem csodálatos Isten?
És az Ifisek. Az ifiseket az Úr amúgy is különösképpen megáldotta, hiszen a tábort megelőző Bush Camp alatt átformálta őket: ki látott még olyat, hogy fiatalok önként játszanak kis ovisokkal, hogy nem a Balcsin fürdenek a jó melegben, hanem szolgálnak a porban, izzadságban. Mi. Mi láttuk ezt. És örülünk, és hálásak vagyunk értetek, kedves fiatal szolgatársak! Jó volt látni, hogy elköteleződtetek Krisztusnak.
Mi mind hálásak vagyunk az egész együtt töltött időért, áldásokért, a táborunkban megfordult 103 kis és nagyobb gyermekért, a szolgálattevőkért, önkéntes adományokért! Találkozzunk jövőre ugyanitt!
PSZE
tovább
Amikor először megemlítette nekünk Tibi bácsi az Exodus programját, az egész csapat nagyon lelkes volt. Amit lehetett rávettük a szülőket arra, hogy engedjenek el minket, hiszen számunkra nagyon fontos a közösség és az, hogy szolgálhassunk máshol is, nem csak a saját egyházunknál. Természetesen igent mondtak a szülők, amiért most is nagyon hálásak vagyunk.
Elkezdtünk belemélyedni az Exodus rejtelmeibe, és kíváncsian kutakodtunk, hogy mégis mit takar ez az egész. Amint megláttuk, hogy akár Észak-Írországban is szolgálhatunk majd nagyon izgatottak lettünk. Ám sajnos a járványhelyzet miatt úgy döntöttünk, idén még nem látogatunk el másik országba, inkább itthon tesszük meg a tőlünk telhetőt.
A vége felé voltunk már a tanulásnak, mikor Tibi bácsi mesélt nekünk a Bush Camp-ről. Tudtuk, hogy a szolgálatunk előtt lesz egy ilyen tábor, de sosem tudtuk elképzelni, milyen is lesz majd. Elmondta nekünk a részleteket, és mi egyből igent mondtunk mindenre. Hiszen Szentendre csodálatos, és mindig is akartunk egy utat a csapattal, ami során megismerhetjük ezt a várost. Ám ekkor jött az az információ, ami egyes csapattagoknak igen váratlan volt. Nem lesz sem áram, sem víz, és amire sokak nagy kihívásként gondoltak, nem lesz internet sem. Ennek ellenére az egész csapat izgatottan várta az egész tábort. Szerettük volna más környezetben is kipróbálni magunkat és a csapatunkat egyaránt.
Nem tudtuk elképzelni, milyen is lesz ez az egész, de egy dologban biztosak voltunk, abban, hogy egy óriási nagy buli lesz. És hát nem tévedtünk. A majdnem 2 órás autóút és az elképesztő környezet ahova érkeztünk felülmúlta elképzeléseinket. Megismerkedhettünk a másik csapattal, más emberekkel, és nagyon jókat beszélgethettünk. A csapatunk csak még jobban összeforrott ezalatt a pár nap alatt. Rengeteg kalandot, lelki táplálékot, szórakozást és megnyugvást jelentett nekünk ez a tábor. Minden nehezítő tényező ellenére, mint például az áram hiánya, úgy gondolom, hogy rengeteg tanítást, bátorítást kaptunk az Exodus csapattól, amiért nagyon hálásak vagyunk. Olyan programokat szerveztek nekünk abban a három napban, amitől közelebb kerülhettünk Istenhez. Függőágyakban pihenhettünk az Ő keze által teremtett természetben, és olvashattuk Igéjét. Csapatunk sok tagja ezután a meghitt pillanat után döntötte el, hogy többet akarja majd olvasni Isten Igéjét.
Ha összegeznem kéne az Exodus program alatt átélt dolgokat, sosem érnék a végére. Csapatunk, a Mifi számára óriási lelki tanítás, és lelki fejlődés volt. Éppen ezért jövőre is belevágunk az ismeretlenbe, hiszen tudjuk jól; Isten útja kifürkészhetetlen.
Dezső Lotti
tovább
tovább
tovább
Kedves Testvéreink!
Istentiszteletünk felvétele megtekinthető
a következő képre kattintva:
tovább
Kedves Testvéreink!
Istentiszteletünk felvétele megtekinthető
a következő képre kattintva:
tovább