Teológiai tanulmányaim miatt a múlt évben nem volt alkalmam részt venni gyülekezetünk gyerekhetén. Ezért elhatároztam, hogy ha az Úr is akarja, akkor megpróbálom a vizsgaidőszakomat úgy összeállítani, hogy itt tudjak lenni. És hála Istennek sikerült ezt megvalósítani...

Hétfőn délután szent izgalommal beszélgettünk Nagytiszteletű asszonnyal és Tiszteletes úrral, hogy vajon hány gyermek jön, milyen idő lesz a héten, hogyan áld meg bennünket az Úr. Így visszatekintve azt mondhatom: mindennél jobban áldottak voltunk. Közel 60 gyerek fordult meg az egy hét alatt, az időnk remek volt, és Isten nem fukarkodott áldásaival. A gyermekek mosolya, a sok kacagás, a közös éneklés, a tanítások és beszélgetések a hét végére azt erősítették bennem, hogy "Igen! Hazaértem! Itthon vagyok ITTHON!" Hiszem, hogy nem csupán a gyermekeknek adott nagyon sokat ez a tábor: nekünk felnőtteknek, segítőknek, akik együtt voltunk. Együtt örvendeztünk a sorversenyeknél, együtt játszottunk a gyerekekkel. Hiszem, hogy erősítette közösségünket ez a tábor, és közelebb hozott bennünket egymáshoz az Úr!