Az idei évben a járványügyi helyzet az életünk minden területét érintette, mint ahogyan gyülekezetünkét is. Örömteli várakozás volt a szívünkben, mikor kiderült, hogy nyáron lehetőség nyílik a napközis táborunk megtartására. A gyülekezet felnőtt tagjai közül sokan vállaltak szolgálatot a gyermekekkel való foglalkozástól egészen az étkeztetés biztonságos vezénylésén át a fertőtlenítésig. Ifiseinkre is lehetett számítani, akik Edit tiszteletes asszonnyal még egy dicsőítő zenekart is alapítottak, az Igen Zenekart. A gyerekeknek nagy élmény volt, hogy igazi hangszeres kíséret mellett énekelhettek.

Heti templomi alkalmainkon Józsué életén keresztül érezhették meg gyermekeink, hogy miért fontos az Istenbe vetett bizalom, vagy az, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Kreatív történetmondás és szemléletes tárgyi tanítás után korcsoportonkénti történetfeldolgozásra került sor. Ezt követően a kötetlen játéké, a kézműves foglalkozásoké, valamint az ismerkedésé volt a terep. Furcsán hangozhat, amit az előbb írtam (ismerkedés), de legnagyobb meglepetésünkre sokan jöttek a faluból, akik nem tartoznak gyülekezetünkhöz, érdeklődőként voltak jelen. A hétfői napon 71 gyermeket regisztráltak, akik között nem szerepeltek a három éven aluliak, vagy a gyermekeiket kísérő szülők, akik szintén nyitott szívvel vettek részt táborunkban.

Az idei évben elmaradt a kirándulás, az állatsimogatás, a vízifoci, a kisebbeknek a vízicsúszdázás (a járványügyi előírásoknak eleget téve), de lehetőség volt új játékok kipróbálására, lovas kocsizásra. A fiatalok nagy örömére csütörtökön Pintér Béla látogatott el közénk, este az ő koncertjét hallgathattuk meg.

Bár beszámolóm megírásával kissé megkéstem, de ezen a mai őszi napon is elérzékenyülök, és hálával telik meg a szívem, amikor eszembe jutnak azok a gyerekek, akik sorra jöttek ki az Úr asztalához egy kis piros fonaldarabért, ami azt jelképezte, hogy Megváltójuknak tartják Jézus Krisztust. Emlékként és figyelmeztetésként is őrzöm ezt a fonaldarabot, és úgy gondolom szülőként, nagyszülőként a mi feladatunk, hogy gyermekeink megismerhessék azt az Urat, Aki előtt nincs lehetetlen, Aki szeret bennünket, Aki vár minket, és soha el nem marad tőlünk! Ezt a feladatunkat segítik a hittanórák, a gyermek-istentiszteletek és a nyári tábor is.

Köszönjük szépen azt a sok munkát, erőt és imádságot, amit tiszteletes úr és felesége tett az érdeklődő falubeli és a gyülekezetünkhöz tartozó gyermekekért!

Katonáné Szénási Eszter

Fotók: Némethné Boros Ágota és Makk Attila