Mint minden évben, idén is megszervezésre került a magyaralmási református hittantábor. Július utolsó hetében több mint 110 gyermekhez jutott el Isten hívogató szava, ami szinte felfoghatatlan számomra.

Egy tábor megszervezése és lebonyolítása nem egy egyszerű feladat. Ám, ha valakinek olyan segítsége van, mint amit mi kaptunk a táborunkhoz, akkor biztosan állíthatom, hogy mindnekinek megváltozna a véleménye. Egy olyan csapatot alkottunk felnőttekből és fiatalokból egyaránt, akikkel a tábor megvalósítása mellett, egymás lelki fejlődésében is ott voltunk egymásnak. A csapatot természetesen lelkipásztorunk Polgár Tibor Csaba és felesége Polgárné Szendrák Edit tartották össze. Igazán hálásak lehetünk nekik, hogy egy ilyen táborban tudtunk együtt szolgálni.

Ami a fiatalságot illeti, mi sem bújtunk ki a munka alól, és beleadva apait-anyait próbáltunk segíteni ott, ahol csak tudtunk. A tábor előtt szorgalmasan rendbe hoztuk a templomkertet, gyakoroltuk az énekeket, gyűjtöttük a játékokat, és együtt imádkoztunk a tábor sikeréért. De hogy kik is vagyunk mi? A csapatunk neve MIFI, és amióta elkezdtük az Exodus programot, érezzük, hogy egy olyan közösséget alkottunk, akik elválaszthatatlanok, és együtt haladnak Isten útján. Igyekszünk mindent átélni közösen, a boldog és nehéz időket is együtt vészeljük át, amely összekovácsolta a csapatot.

Na de térjünk is rá magára a táborra. Bátran kimondhatom, hogy az idei tábor volt az eddigi legösszeszedettebb és legeseménydúsabb. Ezt természetesen az egyháztagoknak köszönhetjük, akik elvállalták, hogy kreatívabbnál kreatívabb foglalkozásokkal kötik le a gyermekeket. Festészet, gyöngyfűzés, papírtányérkép készítés, pirográfia, csillámtetkó és még sorolhatnám mennyi programmal vártuk a gyermekeket. Természetesen voltak, akik csak játszani szerettek volna. A templomkertben van egy játszótér, röplabdapálya, focipálya, rengeteg hinta, függőágy és természetesen különféle játékok is. Így senki nem tudott unatkozni, hiszen mindenki megtalálhatta a hozzá legjobban illő elfoglaltságot.

Természetesen a lelki rész sem maradhatott el. A KOEN Alapítvány által készített programfüzet állt rendelkezésünkre, melynek címe RendezŐ volt. Minden nap 14 órára vártuk a gyerekeket a templomban. Az Igen Band újra összeállt és együtt dicsőítettük Istent. Majd egy filmforgatásra invitáltuk a gyermekeket, ahol megismerkedhettek az aznapi tanítással. Jákób és Ézsau történetét meséltük el a hét során, különböző játékokkal és kvízekkel. A templomi rész után következtek a kiscsoportos beszélgetések. Istennek hála idén három ifjúsági csoportot is tudtunk indítani az ovis és az alsós csoport mellett, ami elképesztő számunkra. Én személy szerint nagyon élveztem ezeket a beszélgetéseket, hiszen kötetlenül, nyíltan tudtunk véleményt alkotni és Istenről beszélni.

Belegondolni is elképesztő mennyi adományt kapott a tábor. Süteményeket, rágcsálnivalókat, édességeket, buborékfújókat és még ezer más ajándékot kaptunk, melyekért igen hálásak vagyunk. Így sikerült a gyermekekkel elmenni kirándulni a Gaja-völgybe, ott aludni egy este a templomkertben, lovaskocsikázni, valamint rendőr- és tűzoltóautót, és egy kamiont is szemügyre venni.

Ezek olyan élmények a gyerekeknek, amiket sosem felejtenek el. Mi sem felejtjük el. De ami talán a legfontosabb, egész héten, reggeltől estig, a nap 24 órájában ott volt velünk az Isten. És hogy ezt honnan tudom? Láttam, mikor egy kisfiú elesett és egy segítő odalépett hozzá megvigasztalni, ahogyan esténként a tábortűznél nevettünk, amikor a konyhás néni szüntelenül töltötte újra az üres poharakat vagy készítette az uzsonnát, ahogy egyre több csillámtetkót láttam a gyerekeken, amikor minden szó nélkül csak megöleltek bennünket, amikor csillogó szemekkel meséltek valamit, mikor együtt énekeltünk vagy táncoltunk, ezekből tudom, hogy ott volt Isten. Ennél több nem is kellett, csak hogy ott volt Isten velünk.

Dezső Lotti