Nemzeti ünnepünk reggelén 50 fős csapattal indultunk Magyaralmásról a Szentendrei Skanzenbe. Célunk elsősorban a nemrégiben elkészült Erdély épületegyüttes megtekintése volt. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély épületegyüttesének köszönhetően bepillantást nyerhettünk nemcsak az erdélyi falu, hanem a székelyföldi városok lakóinak polgárosodó életébe is. A kisvárost hat épület, az erdélyi falut öt porta és az egyházi telken álló unitárius templom, iskola, kultúrház jeleníti meg. Nekünk almásiaknak azért is kedves volt ide ellátogatni, mert testvértelepülésünkről Homoródalmásról is elhoztak egy házat, amelyet itt építettek fel újra. Még egy gondolat ehhez az erdélyi állomáshoz: szeretem Reményik Sándor verseit és itt érintett meg a költő egy általam még akkor nem ismert verse. Jó volt átolvasni, átgondolni a sorait. Két fény között című verse arra hívja fel a figyelmünket, hogy milyen fontos nekünk is világítani. A csodálatos erdélyi kalandozás után, amit még egyszer nagy szeretettel ajánlunk mindenkinek, igyekeztünk még néhány tájegységet meglátogatni, bejárni, de azt is megállapítottuk, hogy bár ragyogó időt kaptunk, egy nap mégis kevés a skanzen alapos és teljes megismeréséhez. Délután kirándulós buszunkkal még bekanyarodtunk Szentendrére, hogy a belvárosban is sétáljunk egyet. Kár lett volna ezt kihagyni! Gyülekezetünk apraja-nagyja igyekezett a rendelkezésre álló rövid idő alatt bejárni a belvárost és mivel addigra már jól megéheztünk egy kis harapnivalóval is kiegészítettük a sétát. A hangulatos városnézés után hazaindultunk. Majd a nagy forgalom miatt kicsit hosszabbra sikerült utazást követően az esti órákban fáradtan, de felejthetetlen élményekkel feltöltekezve, meggazdagodva érkeztünk haza Magyaralmásra. Hálásak vagyunk a csapatért, a gyülekezetért és az együtt töltött napért, amit Isten megáldott és megengedett nekünk.

Soli Deo Gloria!

Polgár Tibor Csaba

lelkipásztor

Fotó: Baranyai Edina