2024 húsvétjának megünneplése igazán különlegesre sikerült Magyaralmáson.



Nagypéntekre a bibliaórára járók közül négy lelkes testvérünk készített egy megrázó előadást Debreczeni Tibor kiváló drámapedagógus: Hol vagy most Istenúr?! című műve alapján. Tibor bácsi már többször volt vendég gyülekezetünkben, előadásait nagyon hitelesen, erővel tárta elénk. Most viszont nem képzett színészek, drámapedagógusok, hanem általunk jól ismert, szeretett gyülekezeti tagjaink hangja jelenítette meg előttünk a Gecsemáné kertet, szinte átéltük, hogy előttünk feszítik keresztre Jézust a Golgotán, de együtt élhettük át a húsvétvasárnapi feltámadás örömét is. A magyar költők verseiből merített gondolatokból szőtt szertartásjáték után többen megjegyezték, hogy szinte megelevenedett előttük a húsvéti történet.

Nagyszombatra ébredve gyülekezetünk ifjúsági csoportjával kiegészülve a gyerekeket vártuk örömhírklubba, amelynek az a célja, hogy az ő nyelvükön, minél több érzékszerv segítségével tapasztalhassák meg Isten Igéjét: érezzék és lássák, hogy jó az Úr! Tanultunk egy új húsvéti dalt, és egy kis tárgyi tanítás segítségével bemutattuk nekik, hogy milyen ereje van Jézus kereszthalálának az ő életükre.



Majd elindultak a nyári táborban megismert titkosügynökökkel, hogy újabb feladványokat teljesítsenek. A templomban a keresztre szegezhették bűneiket, majd kipróbálhatták, milyen volt Jézus korában a temetkezés, milyen lehetett gyolcsba tekerve lenni, és hogy milyen nehéz belekalapálni egy szöget egy fába, végül megsütöttük a feltámadás bucinkat is, emlékezve a nyitott sírra. Azért a csokitojás keresés se maradt el, de ott volt egy hatalmas csokibárány is elrejtve, hadd tudják meg a gyerekek, melyik állat is igazán a húsvét jelképe. Egy nagy csocsóbajnoksággal zártuk a programot, hiszen nemrég gyülekezetünk pályázati pénzen vett egy új, hatalmas csocsót, és azt muszáj volt a gyerekeknek kipróbálni!
A húsvétunk fénypontja a vasárnapi istentisztelet volt, és az úrvacsora, amelyben személyessé tehettük mindazt, amit a megelőző napokban Jézusról hallottunk, láttunk, szívünkben érezhettünk. Megteríttetett az asztal, együtt vallottuk meg bűneinket, hitünket, és örvendezhettünk a kegyelemnek. Az ifjak dicsőítése betöltötte a templomot.

Éreztük, hogy itt van Isten köztünk. A kereszten még ott voltak a gyerekek kis cédulái felszegezve, a farönk a szögekkel, a kalapács. A fülünkben még ott zengtek a nagypénteki szerepjáték szavai, testvéreink hangján. Az istentisztelet után eddig se szaladtunk haza, szeretünk a templomkertben megállni, beszélgetni. Most is így volt, de most nagyobb szeretettel és hálával öleltük meg egymást, köszöntük meg a szolgálatokat, amelyek meggazdagítottak minket. Aztán a gyülekezet még találkozott egyszer húsvéthétfőn is, mégse éreztük úgy, hogy de jó, hogy vége az ünnepnek, mert olyan jó volt megélni a közösséget egymással és az Úrral!

psze

Fotók: Szarvas Huba, Dezső Tamás