„Be vagyok zsongva, virul a tavaszom. be vagyok zsongva, le se tagadhatom. Be vagyok zsongva, sok buta, szürke nap után, megint színes a világ!” –írja Pintér Béla az egyik kedves gyerekdalában, és igen, én be vagyok zsongva attól a sok csodás dologtól, amit ezen a tavaszon Istennel élhetett át a magyaralmási református gyülekezet.

A húsvéti örömünkről már született egy cikk, de itt is megemlítem azt a nagypénteki áhítatos húsvétra hangolódásunkat, amelyet gyülekezeti tagjaink készítettek és adtak elő a gyülekezetnek Debreczeni Tibor Hol vagy most Istenúr? című műve alapján. Ezt követte a gyermekeknek szóló nagyszombati örömhírklub, ahol élménypedagógiai módszerekkel ismertettük meg a gyerekekkel az evangéliumot, a kereszt titkát. Hátra is dőlhettünk volna, hogy mi megtettük a magunkét, de itt nem állt meg a tavaszi zsongás.

Bizony a gyülekezet nem csak gyerekekből áll, a férfiak is kivették a részüket a közös tavaszi élményből és hálaadásból. Hatalmas mennyiségű fát kapott gyülekezetünk, 4 nagy nyárfa került be az udvarunkra. Ugyan a gyülekezet kapta ajándékba és a lelkészcsalád fogja fűtésre használni, de a férfitestvérek segítsége nélkül az a famennyiség nagyon sokáig foglalta volna a gyerekek focipályáját. Itt viszont rövid egyeztetés után egy szép szombati reggelen megjelentek a férfiak, és heroikus küzdelemmel feldolgozták a téli fűtenivalót. Könnyekig ható volt, hogy derekukat, erejüket nem kímélve addig nem ültek asztalhoz, amíg az utolsó tuskó is oda nem boríttatott a pincénk elé. Ifisek, gyerekek is besegítettek, idősebb férfijaink pedig szarvasból készült finom pörkölttel jutalmazták a szorgos és kitartó társaikat. Másnap hálát adtunk az istentiszteleten azért a szeretetért, amit felénk megbizonyítottak testvéreink. Azt hiszem, a következő hideg telek során minden egyes begyújtásnál csordultig lesz a szívünk, és nem csak a fa melege fogja fűteni a házunkat, hanem a felénk megbizonyított szeretet is.

Az asszonyaink is kivirultak ezen a tavaszon. Október óta rendszeresen összejövünk a környező települések református asszonyaival, hogy egymás hite által épüljünk, együtt imádkozzunk. Május hónap a magyaralmási asszonyoknak jutott, és nagy izgalommal készültünk és vártuk a nőtestvéreket. Mivel pont anyák napja után voltunk, és a szívünkben még ott volt a gyerekek anyák napi templomi műsorának kedves öröme, úgy gondoltuk, mi lenne, ha gondolatainkat, imádságainkat a Biblia kiemelkedő anyái köré fonnánk. Képes vetítéssel megismerkedtünk néhány különleges anyasorssal. Éva, a fáraó lánya, a sareptai özvegy, Betsabé, a kánaáni asszony és egy hívő nagymama, Loisz történetén át gondolkodtunk el, és fedeztünk fel hasonlóságot a magunk sorsával, majd egy imasétán vettünk részt, ahol lehetőség volt gyógyulni, megosztani egymással személyes történetünket és egymásért imádkozni.

Azt hinnénk vége a tavaszi zsongásnak, de nem. Mert jött a konfirmáció. És ez a konfirmáció igazán különleges volt a számunkra. 13 éve szolgálunk itt. Ezek a gyerekek, akik most vallást tettek hitükről akkor születtek, mikor mi ideérkeztünk. Láttuk őket megszületni, együtt örültünk a szüleikkel. Mi mondtuk el az oviban számukra az első bibliai történetet, tőlünk tanulták meg a suliban hittanórán a tízparancsolatot, a nyári tábort ki nem hagynák, sőt, már segítőnek jelentkeztek. De jó látni ezt, de jó része lenni az áldásnak, de jó, hogy megmaradtak! Arathatunk a maga idejében, mert az Úr munkálkodik!

Végül pünkösdkor eljöttek azok, akik már korábban konfirmáltak. Megható volt az Úr asztala körül sorakozó idősebb és fiatalabb generációt látni, és megszólalt az emlékharang azokért is, akik már nem jelenhettek meg, akik idő közben már a mennyei Atya színe elé kerültek. Többek között két 70 éve konfirmált testvérünk emlékezett meg és tett bizonyságot Isten hűséges szeretetéről, mely oly rég kíséri az életüket, de örömmel láttuk azt a 10 éve konfirmált testvérünket is, aki felnőtt konfirmációval került be a csapatba.

Zsong a szívem, még mindig, ha a fényképeket nézem. És újra zsong, ha arra gondolok, itt a nyár, és új kalandok várnak ránk a gyülekezetben, ahol Isten Lelke szüntelen munkálkodik, és adja a növekedést mindannyiónknak. És már dalom is van Pintér Bélától, amit nyáron fogok énekelni, mert tudom, hogy Istennek nincs nyári szünet, és izgatottan várom, milyen jó dolgokat készít nekünk elő:

„Te vagy a legfőbb kincsem ebben az életben. Hogy megismertelek azzal mindent megnyertem. Örök az élet és örök a nyár, ismerlek már. Örök az élet és örök a nyár, nekem nem kell, (Rajtad kívül) nem kell más.

psze

Fotók: Makk Attila és Polgár Illés