„És emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened…” (5 Mózes 8,2)
Első alkalommal 2015-ben 6 fő indult el a Magas-Tátrába… Azóta évente újabb és újabb csúcsokat hódítottunk meg. Idén 17-en húztuk fel túrabakancsainkat, hogy 10. alkalommal is útra keljünk és együtt töltsük az augusztusi hosszúhétvégét. Idén új résztvevők csatlakoztak, köztük több fiatal is.
Szállásunkat a Tatranska Strba kemping kis faházaiban foglaltuk el, ahol megérkezésünkkor már elénk tárult a Magas-Tátra hegyvonulata. 2024. augusztus 19-én kora reggel ugyanolyan izgalommal indultunk, mint a korábbi években. 1340 méterről, a Csorba-tó partjáról kezdtük meg a túránkat. Az éjszakai eső után, a szikrázó nap elkergette a felhőket, így gyönyörű kilátás tárult elénk, ahogy méterről méterre haladtunk felfelé az Elülső-Szoliszkó csúcsára.

Túravezetőnk idei szlogenje: “Cél, a kereszt!” Ez megadta alaphangulatát a napunknak. Sokat nevettünk, beszélgettünk, egymást segítettük a nehéz feladat leküzdésében. Egy rövid pihenőre megálltunk a Szoliszkó menedékház teraszán. Újult erővel folytattuk az utat, és egy bő óra leforgása alatt feljutottunk a 2117 méteres, kettős ormú csúcsra. A 750 méter szintkülönbséget mindenki ügyesen teljesítette, így a kereszt tövében elkészülhetett a közös csoportkép. Innen szép kilátás nyílik a Malompataki-, valamint a Furkota-völgyet övező hegykoszorúra, illetve magára a Malompataki-völgyre, és annak fő nevezetességére a Fátyol-vízesésre is. Fáradtan leérve a vacsoránál hálát adtunk a tartalmas napért.

Másnap reggelre esőre ébredtünk, így az időjárás felülírta eredeti tervünket. Új célunk az Alacsony-Tátra Gyömbér csúcsa lett (2045 m). A páradús, fülledt levegőben nehéz volt feljutni az 1740 méter magasan fekvő Stefánika menedékházhoz. Itt mindenki megpihent, ebédelt, közben egyre jobban gyülekeztek a vészjósló, sötét felhők. Így gyors döntés született, sajnos vissza kell fordulnunk! Az út végén leszakadt az ég, egytől egyig bőrig áztunk… Ennek ellenére mindenkinek nagy élmény volt a három nap, örök emlék marad.

“Valójában nem a hegy az, amit meghódítunk, hanem saját magunk.”


Baranyai Edina és Sáfrán Erika