Mezőföldi Református Egyházmegye

Továbbképzés a tini csoportban szolgálóknak

2016-10-26 02:30:24 / Polgár Tibor

 

2016. szeptember 18-a délelőtt 10 óra. A Budai úti templom alagsori helyiségében a székek elrendezése érdekes alakzatot vesz fel. Az asztal körül két kör. A belső körben a gyülekezet ifjúsága ül, a külsőben meg azok, akik azt szeretnék, hogy a belső körben minél több gyermek és fiatal legyen a vasárnapi gyermek istentiszteleteken, ahol egyre inkább otthon érezhessék magukat.

 

Ez a felállás furcsa is lehetett volna, de a helyzet azonnal oldódott, amikor Andy és Zsófi Oatridge-t és Anna Read-et a gyerekek barátként, örömmel fogadták, hiszen őket sok élmény köti össze a nyári balatonfenyvesi táborból. Ők az Acorn Camps nevű szervezet magyarországi képviselői, akik a missziói munkán túl megpróbálnak segítséget nyújtani a magyar gyülekezeteknek az ifjúsággal való foglalkozáshoz.

 

Nagyon nehéz közvetíteni egy olyan mennyei valóságot a fiatalok számára, melyben élünk, mely valóság a számunkra, de akinek beszélünk róla, annak még nem sokat jelent. Hogyan lehet pont annyit megmutatni belőle, amennyit kell? Pont úgy megmutatni, ahogy kell. Pont azt megmutatni, amire neki szüksége van. Úgy, hogy ne csak hallja, hanem értse. Sőt ne csak értse, hanem tudja. De ami még több ennél, ne csak tudja, hanem érezze, hogy ezt az utat kell neki is járni. Mindezt olyan helyen, időben és légkörben, amiben az evangélium úgy jut el a szívéig, hogy visszavágyik oda, ahol az élet forrása szól, a gyülekezetbe.

 

Jó volt látni, hogy az Andy által vezetett ifi istentiszteleten a gyerekek milyen örömmel és aktívan vettek részt, pedig az Ige nem volt könnyű. Péter csodálatos halfogása történetén keresztül szembesített bennünket azzal, hogy ahol Jézus belép egy ember életébe és ő engedelmeskedik Neki, ott megtörténik a csoda. És az igazi csoda nem a halfogás, hanem az, — mint ahogy akkor Péter is — hogy a maga igaz valóságában kezdjük magunkat látni. „Menj el tőlem, mert én bűnös ember vagyok!” — mondja Péter, de ha hívsz engem, akkor Veled akarok menni. Nem iskolai tananyag hangzott el, de úgy érzem, minden résztvevő hazavihetett két egyszerű gondolatot. Az engedelmességnek jutalom az ára, és a jutalom olyan nagy, hogy megéri mindent odaadni érte.

 

Az ifi istentisztelet után a külső kör még ott maradt a helyszínen, ahol Andy és Zsófi számunkra fontos pedagógiai módszereket, ismereteket és személyes tapasztalatait osztotta meg velünk. Hogyan kell egy ifi istentiszteletet felépíteni, megtervezni, a figyelmet felkelteni és fenntartani, hogyan kell bevonni a gyerekeket az alkalomba, hogyan kell vezetni az alkalmat, tanítani, mesélni, énekelni és hogyan érdemes esetlegesen fegyelmezni is. Felhívta a figyelmünket arra is, hogy a gyermekek lelkigondozása nem ér véget az istentisztelet után, fontos a folyamatos kapcsolat a családokkal is.

 

Megmondom őszintén, hogy egy kicsit meg is riadtam a feladat nagysága, összetettsége és a személyes felelősségem miatt, de az ő elkötelezettségük, lendületük arra bátorít, hogy — ahogy ők mondták — a Szentlelket is számításba kell vennünk, nem csak saját szerény tehetségünket és képességeinket. Az odaszánt szív és lélek, és azok a segítő társak, akik ebben a munkában elköteleztük magunkat meg fogja hozni a gyümölcsét, ami nem biztos, hogy a gyermekek létszámában lesz látható, hanem szívük titkos belsejében, melyet csak Ő lát.

 

 

Kőszegi Pál