A Biblia számos helyen szól a nők kiemelt szerepéről Isten tervében. Ehhez a tervhez illeszkedik a nagymúltú Református Nőszövetség szolgálata is, amelyet 1944 januárjában Ravasz László püspök felkérésére Zsindelyné Tüdős Klára indított el. Az Erdélyből kimenekített Pilder Máriával együtt olyan lélek- és embermentő szolgálatot, missziót végeztek, amivel példát szolgáltattak mindannyiunk számára. A kommunista időkben történt betiltása után 1991-ben az ő örökségük nyomán alakult újra a nőszövetség.

A Dunántúlon az elsők között ismerték föl, hogy a nők Istentől kapott küldetését szervezett közösségben még rendezettebben és hatékonyabban lehet folytatni. Első elnökük főtiszteletű dr. Márkus Mihályné Eördegh Ildikó asszony volt, akit nagytiszteletű P. Tóthné Szakács Zita követett. Ők ketten hosszú időre karizmatikus vezetői lettek a Dunántúli Nőszövetségnek. A legutóbbi, februári tisztújításon a Dunántúli Református Nőszövetség vezetésére Mayerné Pátkai Tündét, a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma, Művészeti Szakgimnáziuma és Diákotthona igazgatóhelyettesét választották.

Mióta tagja a Nőszövetségnek?

A kezdetek óta, tehát három évtizede. Idén lesz harminc éves a Dunántúli Református Nőszövetség, azt megelőzően nőegyletként működtünk. Jól emlékszem rá, amikor Márkus püspök úr felesége, Ildikó asszony körbejárta a gyülekezeteket és elmagyarázta, miért fontos, hogy a nőegyletek szövetséget hozzanak létre. Itt, Pápán természetes volt, hogy rögtön betagozódtunk a nőszövetségi munkába.

A Nőegylet vitte tovább a kommunista betiltás idején a Nőszövetség feladatát?

Gyakorlatilag igen. Sok gyülekezetben még ma is nőegyletek működnek. Azok a nők, asszonyok, akik a lelkipásztorok, a presbiterek munkáját segítik, akik külön női bibliakörökbe járnak, de nem nőszövetségi tagok, többnyire nőegyletnek nevezik magukat most is.

Az elnökké választása hogyan történt?

Már öt évvel ezelőtt is kaptam megszólítást a jelölésre, de akkor még elhárítottam. Úgy éreztem, hogy nincs rá elég időm. A családom, szeretett iskolám és a gyülekezetem között is nehéz megtartani az egyensúlyt. És őszintén kell, hogy megvalljam, alkalmatlannak, kevésnek éreztem magam én ahhoz a szolgálathoz, amelyet a nagytekintélyű elődöktől láttam. Most már korban és tapasztalatban gazdagabban kicsit máshogy gondolkodom az időről. A telik és a múlik arra a kérdésre adandó válaszra is figyelmeztet, hogy: Mikor, ha nem most? Látva, hogy az újra alapítók koruk, egészségi állapotuk miatt már nem tudnak olyan intenzíven részt venni a munkában, felelősséggel tartozunk a folytatásért, át kell vállalni mellettük és helyettük ezt a feladatot. Az életem során sokszor megéltem, hogy Isten belenyúlt a sorsom alakulásába, hogy arra vitt, amerre én nem is gondoltam, és hogy olyan feladatokra hívott, amire magamtól nem lett volna erőm és bátorságom vállalkozni. Most is valahogy így történt.   Vállaltam a jelölést, bár én arra számítottam, hogy elnökhelyettesként, vagy titkárként állhatok majd bele ebbe a szolgálatba.

A tisztújítás után kik lettek a vezetőség tagjai?

A Dunántúli Református Nőszövetség elnökhelyettese Pálfi Zsuzsanna, a Pápai Egyházmegye espereshelyettese, a Győr- Belvárosi Református Egyházközség lelkipásztora. Ő egyrészt a kerület lelkészi karában és gyülekezeteiben otthonosan mozog, másrészt az ő teológiai látása, egyházszervezésben megszerzett tapasztalata, és nem utolsó sorban kiváló humora óriási érték az elnökségben. Lakó Julianna a titkárunk, aki korábban már öt évig ebben a pozícióban segítette a szövetség munkáját, ezért nagyon sok mindennek ő a tudója, személyében biztosított a folyamatosság. Közgazdászként egy multinacionális nagyvállalat igazgatójának a „jobbkeze", így a versenyszférában megszerzett tudásával is támogatni tudja a munkánkat.

Lakó Juliannát egyébként az április 20-án tartott országos választáson a Magyarországi Református Nőszövetség titkárává is megválasztották, így az első számú összekötőnk lesz az egyházkerületek közötti együttműködésben. És hálával mondhatom, hogy P. Tóthné Szakács Zita is közöttünk maradt. Az Országos Intéző Bizottságba a Dunántúlról őt delegáltuk, hogy továbbra is részt vegyen a munkában, óriási tapasztalatára, tanácsira ezután is számítunk. Én a Pápai Református Kollégium Gimnáziumában tanárként, igazgatóhelyettesként a szervezésben, a kerületi munka összefogásában fogok leginkább tevékenykedni, amelyhez pedagógiai, iskolaszervezői, lelkigondozói és teológiai tapasztalatomra is szükség lesz. Örömmel és hálával mondhatom, hogy teljes bizalommal, ugyanakkor őszinte kritikával, egymást inspirálva és kiegészítve tudunk együtt dolgozni.  Jó reménységgel tekinthetünk előre Isten Szentlelkét kérve közös szolgálatunkhoz.

Hogyan épül fel a szervezet, mi a feladata?

30 esztendővel ezelőtt az alapító tagok az Alapító okiratban megfogalmazták a Magyarországi Református Nőszövetség célját és feladatait, Szervezeti és Működési Szabályzatban rögzítették a szervezeti struktúrát. Ezeket mi maximálisan tiszteletben tartjuk. Pontosan ennek az elvi tisztázása volt a feladatunk az április 13-i konferencián. Azt fontos elmondani, hogy a Református Nőszövetség a Magyarországi Református Egyház része, de önálló jogi személyként működik. Ez semmiképpen nem azt jelenti, hogy a Nőszövetség egy „második presbitérium" lenne. Önálló szervezet, amely segíti a gyülekezet mindennapjait, a lelkipásztorok és a presbitériumok munkáját. Ezen kívül feladata, hogy segítése, támogassa azokat a nőtestvéreket, akik gyülekezetbe tartoznak, de azokat is, akiknek még nincs gyülekezeti kapcsolata. Az imaszolgálattal, a diakóniai munkával, a család- és ifjúsággondozással, magányosok vigasztalásával, menekültek segítésével óriási a missziós lehetősége.       A konferencián többek a jelen korunk kihívásaihoz mérve rangsoroltuk ezeket a feladatokat. Felmértük, hogy ma mit tartunk hangsúlyosabbnak, mi az, amiben mi, dunántúliak intenzívebben tudunk jelen lenni, mint akár 10-15 évvel ezelőtt. A visszajelzések alapján az volt az egyöntetű vélemény, hogy a szervezet tagjai nagyon fontosnak tartják, hogy az asszonytestvérek szoros evangéliumi közösségben működjenek. Fontos, hogy legyen a nőszövetségnek kisugárzása, legyen vonzó. Megfogalmazódott a konferencián az az igény is,  hogy a női szerepeket jobban körül járva próbáljuk meg újra értelmezni önmagunkat, esetleg kicsit alakítani a szervezet arculatán. Nem korszerűek, hanem időszerűek szeretnénk lenni, mert nekünk itt, a világban kell szolgálnunk. 
Jézusunk értünk mondott főpapi imádsága bátorít erre bennünket.
"Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba:én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal." (János 17, 15-18)

Tehát ez azt is jelenti, hogy egy-egy település életében „látványosabban" részt venni...

Igen, erre bíztatjuk a nőtestvéreket. Ne legyenek bátortalanok, ne szégyelljék Krisztus evangéliumát. Vegyenek részt keresztyén közösségként településük rendezvényein, ne zárkózzanak be a templomokba, hanem legyenek jelen a világban, bátran éljék meg küldetésüket nőszövetségként, de akár egyénileg is, például a fodrásznál vagy a boltban. A szövetség számunkra azt is jelenti, hogy az országon belül, de a határainkon kívül élő református magyar nőtestvérekkel is szoros szövetségben élünk.  Aktívan veszünk részt a Kárpát-medencei Imanap vagy a Női Világ Imanap szervezésében, vagy a „Keresztmama programban", amivel a kárpátaljai rászoruló nagycsaládok gyerekeit támogatjuk.

Változott a nők szerepe Isten ügyének képviselésében?

Azt gondolom, hogy alapvetően nem változott. A legfontosabb küldetésünk Isten szeretetének megélése, közvetítése, továbbadása. Az, hogy az életkörülmények, a társadalmi-, politikai, geopolitikai viszonyok változtak, a küldetésünkön tulajdonképpen nem változtatta meg.  A női szerepek jelentősen átalakultak, de amire Isten bennünket, nőket, asszonyokat teremtett, alapjában véve ma is változatlan. Az persze kétségtelen, hogy paradigmaváltásra van szükség. Módszerekben, eszközökben, technikai megoldásokban időszerűnek kell lenni, ehhez keressük is a megújulás lehetőségeit. De a legfontosabb, hogy Isten igéjéhez mérve tegyük mindent.

Sokat beszélünk az erős közösségek fontosságáról, ám jelen korunk mintha ellenállna. Nehéz közösségbe hívni, tartani az embereket. A Nőszövetségben miként tudják ezt mégis építeni?

Nincsenek biztos megoldások, mi is keressük az utakat, ez az új vezetőségnek is a feladata. Azt látjuk minden téren, hogy a világjárvány nagyon megnyirbálta a közösségeket. És ahogy a gyülekezeteink is sok mindenben eltérnek egymástól, így a nőszövetségi csoportokban is van különbség. Mi azt szeretnénk, ha a jógyakorlatok megosztása közvetlenebb, természetesebb módon történne, gyorsabb lenne az információáramlás, intenzívebb a kapcsolattartás. Erre sokféle újítási tervünk van. Örülünk annak, hogy egyházkerületünk vezetése is fontosnak tartja a nőszövetségek működését. Hálásak vagyunk azért, hogy az Egyházkerület weboldalán külön linket kaphat hamarosan a Nőszövetség a híreink közzétételére, vagy hogy anyagi támogatást is kapunk a konferenciáink megszervezéséhez.

Örök kérdés a fiatalok témája is. Ahogy volt már szó róla, a mai női szerepek megváltoztak, dolgoznak, gyereket nevelnek, lótnak-futnak...

Erről is szó esett a konferenciánkon. A fiatalok megszólításánál egyértelmű nehézségként merül fel az időfaktor. Természetesen szeretnénk minél több fiatal nőtestvérünket behívni a közösségbe.  De azt látjuk, hogy mindenkinek az életében eljön az a kor, amikor úgy érzi, hogy amiből kapott, abból adnia kell, sőt vágya, hogy adhasson mindabból, amit Isten gyermekeként ő maga is kapott. Kényszerből, erőszakkal ezt nem lehet. Ezért mi is úgy szeretnénk a fiatalokat megszólítani, hogy először mi tudjunk nekik segíteni, hogy aztán idővel az ő szívükben is legyen késztetés a mások felé fordulásra.

A Kerületi Nőszövetségnek mi a konkrét feladata?

Összefogni a Dunántúl gyülekezeteiben működő szervezeteket, konferenciák, vezetőképzők szervezése, és konkrét segítségnyújtás. De természetesen a legfontosabb a Szentírás alapú útmutatás, hiszen Isten Igéje áll minden tevékenységünk középpontjában. Nagyon örülünk neki, hogy éppen az élő Ige évében kapcsolódhatunk be a munkába.

Mik a közeljövő feladatai?

Elsődlegesen a REND-en (Református Egyházi Napok Dunántúl, 2024. június 21-23, Tata) való részvétel. A Dunántúli Nőszövetség programjának két meghívott vendége lesz 22-én, szombaton 11 órától a Kőkúti Sportcsarnokban. Halászné Kapcsándi Szilvia, a Pannonia Reformata múzeumvezetője a dunántúli református úrasztali terítők gazdag motívumvilágáról tart előadást. Dr. Simonovics Ildikó divattörténész, a Magyar Nemzeti Múzeum „Magyar menyasszony" című kiállításának a kurátora, ötletgazdája magáról a kiállításról, a házasságkötések történetéről fog beszélni, de emellett Zsindelyné Tüdős Klára munkásságának divattörténeti jelentőségéről is hallunk majd tőle. Továbbá a református utcában jelen leszünk egy közös nőszövetségi sátorban is. Egyrészt jótékonysági céllal, a Dunaalmási Szeretetház javára gyűjtve saját készítésű kézműves termékeket viszünk. Másrészt azt szeretnénk, hogy legyen a nőszövetségi tagok számára egy biztos találkozási pont, illetve hogy az érdeklődők itt tudjanak tájékozódni a nőszövetséghez való csatlakozásról.

Ősszel a Dunántúli Nőszövetség megalakulásának 30 éves jubileumára szervezünk egy kerületi konferenciát, amelynek programját már elkezdtük szervezni. Szeretnénk eljutni még ebben az évben minden működő és szunnyadó gyülekezeti nőszövetséghez, folyamatosan frissítjük a facebook oldalunkat, nyár elején országos vezetőképzőn veszünk részt, szeptemberben a felvidéki testvéreinkhez megyünk a Kárpát-medencei imanap közös előkészítésére. Vagyis munka, szolgálati lehetőség van bőven. És valóban azt kell, mondjuk, hogy Istentől kaptuk az elhívást, ezért néki adva hálát valljuk a diakonisszák hálaimájával: Jutalmunk, hogy tehetjük.
Soli Deo Gloria.

(Fotók: Molnár Dávid)