Október ötödikére tűztük ki az egyházmegye hittanos találkozójának időpontját. Mivel mi bajánsenyeiek kaptuk a találkozó megszervezésére a felkérést, azonnal jött az ötlet: ha már az Őrségben vagyunk, tartsuk a szabadban, az Istentől kapott csodálatos környezetben. Ki is néztük a helyszínt: a Haricsa- forráshoz fogunk kirándulni, és közben- Teremtés hete lévén-, a teremtéssel, és a teremtés csodáival fogunk ismerkedni.
Mindent kitaláltunk, mindent előkészítettünk. Egyetlen dolgot azonban nem tudtunk jól előkészíteni: az időjárást... Egész héten csorgott az eső. De úgy rendesen. Már- már azon is gondolkodtunk, hogy lemondjuk a találkozót. A forrásnál lévő erdei tisztás vízben úszott, és még a találkozó napjára is mondtak némi esőt...
Azt hiszem, ennyire bizonytalan még nem voltam a szervezést illetően. Nem voltam elég bölcs, sokat imádkoztam, hogy mit tegyek, megtartsuk, ne tartsuk, és, ha megtartjuk, akkor mit csinálunk, ha esik.
És miközben én aggódtam, reggelente Isten a Mai Igén keresztül biztatott: ne izgulj, ne aggódj, ne stresszelj...
Így érkezett el a szombat reggel. Akkor már nem esett. Első utam a tisztásra vezetett, ami a sok eső után már nem cuppogott annyira, mint előző nap...
Néztem a telefonomon az időjáráselőrejelzést, ami egyértelműen esőt írt, és közben néztem a felkelő napot, ami lassan, de biztosan törte át a felhőket.
Végül megtörtént a csoda: mire az első csapat kiért, felszáradt a tisztás. Eső helyett pedig napsütést kaptunk...
Így csodálkozhattunk rá arra, mennyire számon tart minket Isten. A Világmindenség Ura, még erre az egyébként jelentéktelen, számunkra azonban mégis fontos hittanos találkozóra is odafigyel...
Mi pedig próbáltunk figyelni rá. Az egész délelőtt a Teremtés jegyében zajlott. Az áhítaton újra rácsodálkoztunk, hogy Isten milyen aprólékossággal teremtett minket, embereket, és hogy mindenkiben van szép, értékes, és különleges.
Az iskolából induló gyülekezeti csapatok pedig a tisztásig hat „állomáson” hallgatták végig a Teremtéstörténetet, és oldottak meg ahhoz kapcsolódó feladatokat.
Az erdei tisztáson pedig tátva maradt a szánk: milyen gyönyörű környezetet, micsoda tiszta levegőt adott nekünk Isten. Itt, az erdőben kicsit megpihentünk- hiszen Isten is megpihent a hetedik napon, majd elfogyasztottuk a jól megérdemelt ebédet.
Áldott legyen az egész napért a mi Urunk!
Szakál Anikó Gyöngyi