A hét elején a 18 órai kezdésnél még sötét volt, de az idő vasárnapra megváltozott. Az egész heti közös imádkozást megkoronázta a református gyülekezet szeretetvendégsége. Oda már szinte tavaszias időben sétálhattunk le, a Centrum Étterembe, ahol is szépen megterített asztaloknál lehetett beszélgetni arról is, hogy kinek mit adott, milyen lelki gazdagságot ez az együtt eltöltött idő.

Az imahét, aminek a választott témája: Hiszed-e ezt?

A világ 4 égtáján az egyház látható egységéért imádkoznak a keresztények az ökumenikus imahéten. Minden évben más és más forgatókönyv szerint zajlik a liturgia. A 2025-ös imahét anyagát az olaszországi bosei monautikus közösség szerzetesei állították össze, a különböző kulturális és felekezeti hátterű híveknek. Mert ünnep ez a hét, hisz más templomokban, imaházakban, a padokban is egymás mellett ülnek, közösen imádkoznak, énekelnek az emberek.

Mert Krisztus közöttünk volt, van és lesz mindig! A templomok, legyenek bárhol is a világban, Isten házai, a megnyugvás a hit megvallásának helyei.

Jézus azt mondta: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. (János evangéliuma 11.)

Hiszed-e ezt? Hiszed-e ezt? Hiszed-e ezt?

Habár minden hatalom az Úré, de ő az egyetlen, aki nem él vissza ezzel az erővel. A szeretet nyelvén szól, a szeretet jegyében cselekszik, az életigenlésére bíztat, tanít. Nem a haláltól kell félnünk, az életet kell szebben és jobban megélni, Isten- hitben. Akkor eljutunk ahhoz a gondolathoz, hogy rajtunk kívül embertársaink is rászorulnak segítségünkre, egymásért is kell imádkoznunk! Az élet bármikor hozhat jót, fájdalmat és gyötrelmet, de együtt könnyebb. Ettől a hittől változik a világ, ettől az Istenben és egymásban való bizalomtól lesz jobb a világ. Csak Isten akaratát kell követnünk, ha gyarapodni akarunk szellemi és anyagi javakban egyaránt. Figyeljünk egymásra! Ne akarjuk elvenni a másiktól, még a szerintünk neki felesleges javakat sem, mert ez nem a mi dolgunk. Isten dolga, az Isten akarata és ha ezt elfogadjuk, követjük, nekünk is lesz mindenből elegendő a boldogulásunkhoz.

A liturgia hagyományosan egy előre kiadott imákból éneklésből állt. A közös énekléshez nyomtatott kottát és szöveget kaptak az együtt imádkozó felekezetek. Ezeknek az alkalmaknak nagyon erős a közösségformáló ereje. A felekezetek egymáshoz közelebb kerülésének nagyon fontos szerepe van a mindennapjainkban is, ebben a folyton változó világban, amihez ez a hét nagyon erős támogatást adott. Az Úr a mi Istenünk egyedül az Úr. A mindenség felett álló, mindenható Isten, aki a múlt, a jelen és a jövő Ura. Aki az élet és a halál felett is uralkodik, aki a történelem, az események és a Világmindenség Ura is. Az egyetlen, aki a hatalmát a szeretetében mutatta meg, de a szavát csak úgy értjük meg igazán, ha eléri a szívünket.

Valóban halljuk Isten szavát? Meghalljuk Isten szavát? Nagyon fontos üzenetek ezek, amit a hét minden napján szolgáló egyházi vezetők közvetítettek felénk.

Hiszed-e?

Hisszük Uram! Segíts hitetlenségünkön!

Csak dióhéjban igyekeztem leírni, messze a teljesség igénye nélkül, az imahét rám gyakorolt hatását. Látva azt, hogy nap-nap után ugyanúgy ott van mindenki az első naptól, azt gondolom mindannyiunknak nagy és erős feltöltést adott hitbéli életünkhöz.

A csodák úgy keletkeznek, ha nem látjuk is hisszük, mert elérte a szívünket. Ez volt többek között ennek a hétnek a legfőbb hozadéka az emberek ezreinek határon innen és túl, az óceánon is túl a világ 4 égtáján! Mindenütt, ahol uralkodik az Úr.

Rimán Lászlóné

Fotók: Simon Attila