Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét a királyok második könyve (2Kir. 19,20) alapján. Ezékiás király az Úrhoz fordul, amikor az asszírok Jeruzsálemet ostrom alá veszik: „Urunk Istenünk, szabadíts meg bennünket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy, Uram, az egyedüli Isten!”.

A püspök kiemelte, hogy Ezékiás imádsága a Szentírás legszebb imája: harmadszor ostromolták Jeruzsálemet, emberileg lehetetlen helyzetben volt a király, de nem tört meg, bevonult Isten házába, imádkozott, és az Úr segített neki. Ezékiás imádsága második részében panaszkodik is, hogy az Urat és egyházát gyalázzák. Steinbach József először egy világi példát állított Ezékiás panasza mellé: az egész világ egy nagy gubanc, egy nagy káosz, egymást gyalázzák az emberek minden fórumon. Aztán Jézus Krisztus példáját is, aki egész életében felvette a bűnöket, szintén beemelte igehirdetésébe: Jézust még a keresztfán is gyalázták az arra járok, csak az egyik megfeszített lator gyakorolt bűnbánatot.

Steinbach József – utalva a nagyhét kezdetére - aláhúzta: Jézus Krisztus ereje a húsvéti üres sírnál látszik, hiszen legyőzte a halált. Jézus Krisztus feltámadása által a végső győzelem a miénk, ő az, aki elvágta a gubancot, aki megszabadított bennünket, akiért hálát adhatunk.

– Szolgálatodban ezzel az örömmel, győzelemmel, bizonyosággal áldjon meg téged az Isten – fordult a püspök Szentgyörgyi Lászlóhoz, majd sor került az esperes beiktatására. Ezt követően a református lelkészek, valamint Várhelyi Tamás sárvári plébános és Pethő Attila sárvári evangélikus lelkész is igei áldásban részesítették az újonnan megválasztott esperest.

Szentgyörgyi László esperesei székfoglalóját azzal a hitvallással kezdte, amely a sárvári református templom mennyezetén is olvasható: „…nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” (Zsid 10,39) Mint mondta, bő negyedszázada még templom sem volt Sárváron, de nem a meghátrálás emberei vagyunk, ezért felépült a templom és erős, öntudatos, élő és szolgáló közösséget kaptunk.

– Ha csak önmagunkban, csak a saját erőnkben, képességeinkben bízunk, mind abban, ami emberileg lehetséges, akkor meghátrálásra vagyunk ítélve. Az Istenre tekintve azonban kinyílnak a távlatok, sokkal nagyobb erő lehet velünk, mert miénk az Isten áldása. Ez az út Isten irántunk való szeretetében van elrejtve – mondta Szentgyörgyi László, aki esperesi feladatait öt alapelvben foglalta össze.

- A gyülekezetekben zajló életre kell fókuszálni, hiszen ott éljük a mindennapjainkban a hitünket, ott kapcsolódunk az Úristenhez, ott történnek a dolgok – mondta. A második alapelvként pedig azt említette, hogy az emberi kapcsolatokra nagyon oda kell figyelni, hiszen, ha ott bármi elromlik, akkor az negatív hatással van a szolgálatunkra, a közösségi életünkre. Harmadszor a jelenlétet hangsúlyozta, hiszen a gyülekezetekben való jelenlét nélkül nincs egyházi élet, másrészt pedig magának az egyházi vezetésnek a jelenlétét, hogy közel legyenek azokhoz, akiket pászotorolni kell, hogy legyen valódi közösség. Szólt a számonkérhetőségről és az átláthatóságról is.

Az esperesi székfoglalót az ünnepi közgyűléssé alakult istentiszteleten a köszöntések követték. Szentgyörgyi László esperesi beiktatását megtisztelte jelenlétével többek között Ágh Péter, Észak - Vas vármegye országgyűlési képviselője, Kondora István, Sárvár polgármestere, Dr. Máhr Tivadar, Sárvár alpolgármestere és Szentpály - Juhász Imre is, aki Szentgyörgyi Lászlót megelőzően volt a sárvári gyülekezet lelkésze.

Szentgyörgyi László már elkezdte az egyházmegyei egyházközségek látogatását, mindenhol azt tapasztalja, hogy megéli a hitét a gyülekezet, hogy fontos az Úristenre való odafigyelés, hogy fontos a közösség. Másrészt azt is látta, hogy kevesebben vannak a reformátusok, mint lehetnének. - Ránk van bízva a misszió feladata, Isten országának tovább építése, az evangélium üzenetének hirdetése, a mi dolgunk, hogy úgy szólítsuk meg az embereket, hogy az eljusson lélektől lélekig – szólt az esperes.

A beiktatáson jelen lévők az istentisztelet után szeretetvendégségen gyűltek össze, de még sokáig a fülükben csengtek az ismert református ének sorai: „Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám!”

Fonyó Roberta

Fotó: Benkő Sándor