Urunk és Istenünk! Magasztalunk téged, aki ezt az egész világot végtelen bölcsességeddel megalkottad. Így áldunk és magasztalunk téged mi is, akik nem egyszerűen teremtményeid, de Krisztusban – kegyelmedből – fogadott gyermekeid lehetünk (HK 33. kf). Egész életünk előtted van – minden gondolatunkat, minden rezdülésünket ismered. Együtt valljuk a zsoltáros szavaival, hogy még ajkunkon sincs a szó, de te már pontosan tudod azt, Urunk (Zsolt 139,4). Te látod azt is, hogy milyen nehéz helyzetben vagyunk most. Látod a bennünk lévő feszültségeket, a kérdéseket, amelyekre még nem kaptunk választ. Látod a félelmeinket, a szorongásunkat, látod az értetlenségünket.
Tudjuk, hogy a tenyeredbe véstél be bennünket (Ézs 49,16), és hogy te sosem felejtkezel meg rólunk. Tudjuk, hogy az egész életünk a te kezedben van – és ott is van jó helyen, de kérünk téged, most ebben az igazán nehéz és bizonytalan helyzetben is erősíts meg bennünket napról napra a te kegyelmedben, amelyet Jézus Krisztusban mutattál meg nekünk. Erősíts meg minket, ne hagyj a csüggedésben, ne hagyj elveszni, megerőtlenedni, megfáradni bennünket a vírushelyzetben, hanem ajándékozz meg minket élő reménységgel! Kérünk, most még inkább tudatosítsd bennünk a Krisztusban nekünk is adatott kegyelmet és üdvösséget. Erőtlenségünkben adj nekünk erőt, hogy folytathassuk a megkezdett munkát, hogy tehessünk másokért, s hogy imádkozhassunk másokért! Urunk, így kérünk, add a te erődet nekünk, méltatlan szolgáidnak, hogy újult erővel folytathassuk a szolgálatunkat. Krisztusért kérünk, hallgasd meg imádságunkat. Ámen.
(Sárközi Gergely Antal imádsága)