Pápai Református Egyházmegye

 

Adventi ima

2020-11-29 09:15:06 / Füstös Gábor

Mennyei Édesatyánk!

Egyre többet vagyunk sötétségben. Nem csak azért, mert folyamatosan rövidülnek a nappalok! Egyre többször elvétjük utunkat, mert a félelem, az aggodalmaskodás, a bizonytalanság árnya rátelepszik az életünkre. Sötétbe burkolnak megszokott, meg nem vallott bűneink is. Atyánk, nem bírjuk már a sötétet. Egyre jobban fáj a sötét. Ments meg bennünket!

Köszönjük, hogy minden külső körülmény ellenére ezen a mai napon fényt gyújtasz az életünkben. Az adventi koszorú első kicsi gyertyája most is fellobbanhat. Köszönjük, hogy azt a krisztusi fényt ábrázolja ki, mely oszlatni jött a sötétséget. A vaksötét után milyen kincs a legkisebb világosság is! Köszönjük, hogy a fény hirdeti: Van reménység! Még a halál árnyékának völgyében is. Még akkor is, ha már semmi emberi bölcsesség, erő nem segíthet. Még akkor is, ha magunk taszítjuk sötétségbe saját magunkat és embertársainkat. Még akkor is, ha épp a betegágyon fekszünk. Még akkor is, ha nem tökéletes családban élünk. Még akkor is, ha nem tökéletes a gyülekezetünk, egyházunk, nem tökéletes az országunk, sőt azt látjuk, hogy a koronavíruson túl egyre több minden beteg körülöttünk.

Olyan jó újra belekapaszkodni abba az evangéliumba, hogy Krisztus fénye mindenféle sötétségben fellobbanhat, és bátorít, megnyugtat, gyógyít, vezet. Légy áldott Urunk ezért a fényért, és kérjük, növeld bennünk Krisztust ebben az adventben is, hogy legyen kit és legyen mit megosztani, hogy a Világ Világossága minden sötét zugba megérkezhessen áldásaival.

Krisztus nevében kérünk, hallgass meg bennünket! Ámen.

(Pálfi Zsuzsanna imádsága)