Pápai Református Egyházmegye

 

Libanon a cédrusok földje

2025-04-24 21:04:28 / Füstös Gábor

Amikor a Szentföldre gondolunk, többnyire csak Izrael jut eszünkbe. Pedig bibliai tájakon nemcsak ebben az országban járhatunk. Eszünkbe juthat még Egyiptom vagy épp Jordánia, ahol a sok egyéb turistacsalogató hely mellett még bibliai tájakon is kalandozhat a látogató. De Libanon valahogy mindig kimarad a sorból. Pedig ez az 1/9 magyarországnyi terület is része volt a hajdani Kánaánnak. Szidón vagy Tírusz neve visszaköszön a Bibliából, Libanon cédrusait is számtalanszor említi, mint a nagyság, az erő és szépség, időnként pedig a gőg, az önhittség szinonimája.

Egy, a Református Egyházak Világközössége által szervezett konferenciának köszönhetően sikerült eljutnom ebbe az országba, ahol szír, libanoni, közel-keleti örmény, kárpátaljai, délvidéki ír és amerikai nőkkel  beszélgettünk háborúról és békéről, és köteleződtünk el egymás iránt imádkozásban és bátorításban. Ezen a konferencián, melyre a Dhour Choueir Evangéliumi Központban került sor április elején, a Magyar Református Nőszövetséget képviseltem.

Nagyon megmaradt bennem az a mondat, amit a lelkembe írt a konferencia: „Hány millióan imádkoznak azért szerte a világon, amit te teljesen természetesnek tartasz!” Ezek közé tartozik a béke is. Libanont a hosszú polgárháború és a szomszédos országok átszüremkedő háborús konfliktusai nagyon tönkretették mind lakosságában mind gazdaságilag, ráadásul vagy 2 millió menekült is rázúdult a kis országra, mely teljesen megváltoztatja a fennálló törékeny vallási, etnikai viszonyokat. Pedig van itt minden ahhoz, hogy akár turistaparadicsom is lehetne, mint volt 1975 előtt. Van itt tengerpart, magas hegyek, több ezer éves kultúra, nagyszerű konyha, a vallási sokszínűség toleráns elfogadásának hagyománya. Csak a békesség megy olyan ritkaság számba, mint az ország jelképét jelentő libanoni cédrus. Ez utóbbit ugyanis annyira sikerült a hajóépítések és építkezések következtében annyira kiirtani, hogy már csak az ország északi részén maradt belőle némi cédrus erdő mutatóba. Erdők hiányában pedig a hegyeben elindult a talajerózió, ami kopasz, sziklás hegyoldalakhoz vezetett. A háborús és a természeti pusztítás sajnos már rég óta kéz a kézben jár ezen a vidéken.

A keresztyének is sokfélék ezek a területen. A Szíriai és Libanoni Nemzeti Evangéliumi Szinódus (NESSL) a református felekezet a Közel-Keleten. Ez arab nyelvű gyülekezetek szövetsége, amelyek eredetüket a 19. századi nagy ébredésig vezetik vissza. Ezek az egyházak a református teológiát és presbiteri egyházkormányzatot fogadták el. Ezt az ébredést számos református közösség támogatta az Egyesült Államokból. Az oszmán hatóságok 1848-ban ismerték el a protestáns felekezetet, az első gyülekezeteket Bejrútban alapították. Később gyülekezetek jöttek létre a nagyobb városokban is. A Zsinatot 1920-ban szervezték. Az elmúlt években folyamatosan nőtt az új tagok száma. Az egyház több mint 20 iskolát és óvodát támogat és működtet. Kb. 10.000 tagja és körülbelül 60 gyülekezetből áll. Többek között Nalja Kassab lelkésznő áldozatos munkájának is köszönhetően oly annyira felkerültek a Református Egyházak Világközösségének térképére, hogy jelenleg ő a WCRC első női elnöke.

Ha valaki érdeklődik a Szentföld ezen csücske iránt, szívesen osztom meg élményeimet, tapasztalataimat, melyeket néhány napos libanoni tartózkodásom alatt szereztem kitekintéssel a szomszédos Szíriára is. Élményeim összefoglalója olvasható a www.megvanirva. hu oldalon  folytatásokban „A cédrusok árnyékában” címmel, ill. örömmel vállalok vetítéses előadást, élménybeszámolót is ebben a témában. Szeretném így is meghálálni az Úrnak, hogy ezzel a lehetőséggel és tapasztalattal megajándékozott.

Pálfi Zsuzsanna