Kedves Testvéreink!
Szeretettel búcsúzunk a rédei gyülekezettől sok-sok emléket szívünkbe zárva. Hálásak vagyunk, hogy az elmúlt 15 évet Isten szeretetéből Rédén tölthettük és Isten eszközei lehettünk a gyülekezet és a falu életében.
Köszönjük az imádságokat, a jókívánságokat és az ajándékokat!
"Köszönöm szépen a kedves köszöntéseket!
A búcsúzás nehéz dolog, mert néhány percben kell lezárni azt, ami hosszú időn keresztül, a mi esetünkben tizenöt éven át keletkezett. Mindent elmondani nem lehet, talán nem is kell. Van, amire mégis lehet emlékezni. Emlékeszem arra a sok emberre, aki eljött a parókia udvart vagy a temetőt kitakarítani, és emlékszem arra az egy-két emberre is, aki akkor is eljött, amikor más nem. Emlékszem a szentesti, húsvéti, konfirmációi istentiszteletek tömegeire és emlékszem a délutáni és esti istentiszteletek csendjére. Emlékszem a kétségbeesett arcokra az ukrán határon, amikor másfél órára eltűntem a vámosokkal és határőrökkel, hogy elintézzem az átlépést, ami nem volt könnyű. És emlékszem a vidám dalolásra a kaszonyi kastélyban, ahol most menekültek laknak és félelem van. Emlékszem a hajnalban munkába induló munkások beszélgetésére, ami arra sarkallt, hogy én is felkeljek és kibogozzam Homérosz görög sorait. Emlékszem a kisbéri és tatabányai kórtermekre, ahol rédeiekkel találkoztam, sokakkal utoljára. Emlékszem az énekesek hangjára a temetőben és a falura, amelyet a dombtetőről be lehet látni. Emlékszem, hogy minden évben építettünk valamit: pavilont, garázst, kerítést a temetőbe, járdát, és emlékszem, hogy csak félve mertünk új gyülekezeti teremről álmodni, amely mégis megépült. Emlékszem arra, hogy minden vihar után együtt másztunk fel a templompadlásra, hogy a palákat visszarakjuk a helyére és a sok beszélgetésre arról, hogyan lehetne legalább a beázást megszüntetni. Emlékszem az ízekre: pörkölt, húsleves és sült tarja ízére.Emlékszem sok-sok megbeszélésre, amikor nem tudtuk a megoldást, de együtt kerestük azt.Emlékszem arra, hogy soha nem maradtam egyedül, még a legnehezebb napokon is voltak emberek, akikre lehetett számítani. Emlékszem a kenyérlángosra az angol táborok végén és a kürtőskalács sütésre, amikor a gyerekek körülvették a tüzet. Emlékszem a felajánlásokra, adományokra, amelyek épp jókor jöttek. Emlékszem a keresztelőkre, esküvőkre, konfirmációkra, és temetésekre. Emlékszem a napra, amikor elültettük a gyümölcsfákat a parókián és az alma, körte és barack ízére. És a füge ízére, amely idén adott termést először. Emlékszem arcokra, szavakra, jellegzetes rédei mondásokra, a csendre, a bulik dübögésére (az ifi klubban) és szarvasbőgésre.Tudom, hogy nem emlékszek mindenre, és tudom, hogy van, amit elfelejtettem, pedig nem kellett volna, és van amire rosszul emlékszek. Tudom, hogy ti is emlékeztek. Tudom, hogy Isten is emlékezik, akinél megmarad minden szeretettel mondott szó, minden Krisztusért vállalt út, és aki végül ítéletet mond mindnyájunk felett. Ebben bízom."
Dr. Barta Zsolt
"Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete." (Zsolt 136,1)
Nagyon kedves ez a zsoltár nekem. Bemutatkozásunk alkalmával elénekeltük két szólamban. Isten szeretete hozott minket ide, tartott itt ennyi ideig és Isten szeretete az, amely most tovább visz minket. Az a csodálatos Isten szeretetében, hogy mindenütt körülvesz minket és soha ki nem apad, el nem fogy. Itt marad. Nem visszük el. Rengeteg áldást megéltünk együtt, amelyek nem csak emlékek és nem szabadm hogy csak emlékek maradjanak. Ezeknek az áldásoknak a gyümülcséből élünk tovább. A búcsúzás nekünk is nagyon nehéz. Nem figyelmeztett rá előre senki. De Isten szeretete velünk és bennünk marad, amely összeköt majd minket a távolságban is!"
Barta Lívia