A dégi gyülekezet megalakulása Urunk hatalmas szeretetének köszönhető. A falu földesura, gróf Festetics Lajos, aki római katolikus vallású volt, református jobbágyait arra bíztatta, hogy hozassanak gyermektanítót és könyörgő mestert. A bíztatást megfogadva 1786. július 2-án könyörgő mester érkezett. 1793-ban a földesúr biztatására templomépítésbe fogtak és 1794 advent első vasárnapján került sor a templom szentelésére. Az első prédikátor 1795-ben érkezett a gyülekezetbe. A templom, parókia és tanítói lakás építéséhez a földesúr biztosította a telket, sőt az építőanyag nagy részét, valamint pénzeszközzel is támogatta eleinket.
A kicsi gyülekezet a prédikátorok, lelkipásztorok, tanítók áldozatos munkája nyomán, Istenünk végtelen kegyelméből fokozatosan erősödött és gyarapodott. A XX.sz. 20-as, 30-as éveire a sok-sok áldozatos vetés gyümölccsé érett. A templom szűknek bizonyult, ezért bővítették az addig félkörívben záródó templomot egy karzattal, és 1937-ben nyerte el jelenlegi formáját. A II.V.H. súlyos áldozatai (front okozta károk: lelkekben és épületekben) nem törték meg a gyülekezet tagjainak hitét. 1957-re a háborús károkat kijavították, sőt 1965-re a templom és a parókia épülete is megújult.
A gyülekezet odafigyelt megmaradt épületeire, és harcolt azért, hogy gyermekei keresztségben, konfirmációban, esketésben részesüljenek, hogy szüleitől-nagyszüleitől egyházi szertartáson vegyen búcsút, s talán úgy érezte, hogy abban a korban ez elegendő hitvallás. A 70-es, 80-as évek azonban azt mutatták, hogy a nagy küzdelemben megfáradt gyülekezet nem tudott a külső megújulással legalább azonos mértékben lelkileg is újulni. Pedig a mi Urunk gondviselő szeretete ugyanúgy jelen volt akkor is, mint az ősök életében. 1965-ben dr.Bakos Lajos püspök így biztatta a jelenlevő gyülekezetet: „Tartsa meg szívében, s helyezze el mélyen, s élje az Ige tanításait. Isten kegyelmes volt egyházunkhoz, ehhez a gyülekezethez közel két évszázadon át, s megfogja tartani népét az idők végezetéig, növekedjünk a hitben és szeretetben, mert így leszünk méltók a keresztyén névre, s így járunk az ősök által kijelölt úton." A 90-es évek elején mindenki meg volt győződve, hogy most majd megtelnek templomaink kiürült padsorai. Immár én is részese lettem az elmaradt keresztelők, konfirmációk, esketések pótlásának. Nagyon sokat imádkoztunk azért, hogy ezek a „pót" alkalmak ne csupán formai hiánypótlások legyenek, hanem Istenünk kegyelméből a Szentlélek érintse meg ezeket a fiatalokat. Azonban az eltelt 30-40 esztendő eltelte után a meglévő és visszakapott épületekre is figyelni kellett, de hova lett a hit - bizalom - szeretet (ősöké - sajátunk)! A lelki és fizikai építkezés egyre nehezebb lett. De a gyülekezet nem adta és nem adja fel. Nagyon nagy imaháttérrel azon munkálkodunk, hogy ne csak külsőségeinkben legyen megújulás, hanem legyen jelen Krisztus példáján és az ősök hitén alapuló belső megújulás is.
1993-tól nagy energiákat fordítunk az ifjúságra. Megszerveztük az első „Bibliai Nyári Hittan Tábor"-t, melyet azóta is minden esztendőben megismétlünk. A nyári táborból hazatérve a fiatalok az istentisztelet keretében élménybeszámolót tartanak. A visszakapott épületeink, előbb a kántorlakás, majd a volt református iskola, lehetőséget nyújt különböző alkalmak helyszínének. Így több csendesnapot is szervezünk gyülekezetünk különböző korosztályai részére. Sőt kisköri, vagy egész egyházmegyére kiterjedő alkalmaknak is helyet adunk, melyeken a gyülekezetünk tagjai aktívan vesznek részt, ifjúsági csendesnap, hittanos foci kupa, presbiter találkozó, tervezzük egy egyházmegyei férfinap megszervezését is. Újra és újra próbálkozunk ifjúsági csoport kialakításával. Van amikor áldás kíséri próbálkozásunkat és két három évig jól működik, de mindig újra kell szerveznünk. 2000-ben szerveztünk egy nagy konfirmandus találkozót, melynek sikerét még ma is érezzük, hiszen azóta minden esztendőben, ha nem is akkor méretben, de találkozóra hívjuk testvéreinket. A konfirmálók részére csendes hétvégéket is szervezünk, vagy egy kirándulást. Az egyházközségben hét hittan csoportban foglalkozunk a gyermekekkel óvodától a középiskolás korosztályig. Az óvoda, iskola épületében, valamint a középiskolásoknak a gyülekezeti házunkban tartjuk a hittanórákat. Nagy élményt jelent a gyermekeknek a karácsonyi és a húsvéti bizonyságtétel lehetősége, amikor a templomban a gyülekezet előtt tehetnek bizonyságot hitükről. Hittanos ifjaink rendszeresen részt vesznek az egyházmegye által szervezett találkozókon (hittanverseny, MERIT-Mezőföldi Egyházmegye Református Ifjúsági Találkozó, hittanos foci kupa stb.). Minden év pünkösd vasárnapján köszöntjük az adott esztendőben 18. életévét betöltő ifjú testvéreinket. Az idősebb testvérek részére bibliaórákat tartunk, valamint adventi és böjti csendes estéket. A 2006-ban pótolt orgonának köszönhetően évente három alkalommal zenésáhítatokat is szervezünk, valamint koncerteket. Nagy segítséget jelent a zenei életünkben gyülekezetünk „SZIVÁRVÁNY" kórusa, akik az ünnepi alkalmainkat is gazdagítják szolgálatukkal. A gyülekezet tagjainak kíséretében résztvevői a Református Egyházi Napok Dunántúl kórustalálkozójának, valamint a Református Világtalálkozó központi alkalmainak.
Rendszeresen megemlékezünk hitben előttünk járt testvéreinkről, lelkipásztorainkról és gyülekezeti tagjainkról egyaránt. Jó kapcsolatokat ápolunk a római katolikus és evangélikus testvérekkel, évente több közös alkalmunk van. A község közéletében is aktívan jelen vagy gyülekezetünk.
1996-tól testvérgyülekezeti kapcsolatot ápolunk Betfalva (Erdély) gyülekezetével. Az eltelt tizennégy esztendő alatt többször tettünk látogatást náluk és ők is a mi gyülekezetünkben. Ennek köszönhetően ismerhettük meg erdélyi testvéreink életét, hitét, és kultúrájukat. A közös istentiszteleteink lelki megerősödést jelentenek mindnyájunknak. Több család a gyülekezet kereteink kívül is ápolja a kapcsolatokat.
Imre Bálint
esperes