Áhítat, 2020. március 25. Kaposvári Református Egyházközség

Ige: Péld. 25,19. Mint a rossz fog és a tántorgó láb, olyan lesz a hűtlenek bizakodása a nyomorúság idején.

Mai elmélkedésünk a hűség erejéről üzen. Arról a hűségről, amelyet a Biblia a hit szavával ad vissza. A két szó ugyanis egyazon szótőből ered. Nemde általában véve is az elsők között jut eszünkbe a hívő emberről, hogy hűséges? Reménység szerint igen. Mégpedig olyan nagyobb erőhöz, hatalomhoz (is) hűséges, Aki messze rászolgált hűségére.

A mostani helyzetet a hit, a hűség próbájaként is fel lehet fogni. Én így tekintek rá.

Március idusán Darányban szolgáltam, ahol egy idős néni állt a templomajtóban, s mikor -természetesen megkerülhetetlenül- a koronavírus okozta aggodalomra terelődött a szó, megnyugtató hűség és nagy hit áradt szavaiból, arcáról és egész lényéből. Kedves kaposvári Testvérek, a teljes 25. fejezetet érdemes végigolvasni a mai napra szóló szakaszból! Csodálatos bizonyságok hangzanak el: “Isten dicsősége az, hogy a dolgokat elrejti”… “Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige”... “Türelemmel a fejedelmet is rá lehet beszélni, és a szelíd szó a csökönyösséget is megtöri” .. “Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha szomjazik, adj neki vizet, mert parazsat gyűjtesz a fejére, az Úr pedig visszafizeti, amit adtál.”

Aktuális élethelyzetünk, bármerre is nézzünk, ilyen bizonyságokról kellene, hogy szóljon. Arról kellene minden szavunknak, rezdülésünknek üzenni, hogy van egy nagyobb Erő, Aki pontosan tudja, mit, mikor, miért és hogyan tesz. Velünk, miattunk, de hiszem: mindig értünk! Ez persze csupán a mi oldalunk. Mi vagyunk a hívők, a hívek, a hűségesek, a veszélyhelyzet idején is Istenbe kapaszkodók, de a másik oldalon ott állnak ők, akiket az ige is így említ: a hűtlenek. Nagyon tetszik Luther fordítása: hitehagyóknak, hitüket vesztetteknek mondja őket. A bölcselet azt mondja róluk, semmit nem ér bizakodásuk. Ez a bizalom nem a legnagyobbra mutat, hanem saját magukról szól. Azért nincs és nem is lehet soha ereje. Ahogy egyetlen rossz fog megkeseríti napunkat, sokszor heteinket is, s ahogy a tántorgó, kimarjult (Károli), roskatag (katol.ford.) láb hasznavehetetlenné, inaktívvá tehet egyetlen pillanat alatt minket, éppen ilyen az Írás tanúsága szerint annak a bizalma nyomorúság idején, aki hűtlenné lett, hitehagyóvá vált. Mégis megkérdezem most magamtól és tőletek is, Testvérek: mi dolgunk velük? Lesz még hitlenből, hűtlenből hívő és hűséges? Négy nappal ezelőtt az újszövetségi napi ige így üzent: “Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.” (Lukács 18,27) Így volt ez régen, a bibliás időben, és így lehet ez ma is. Egyedül azért, mert Isten is ezt akarja. Nem azért, mert a hűtlen megérdemli, hogy a hűséges Isten a szívére beszéljen és hűségre tanítsa! Nem is azért, mert annyira jók vagyunk rábeszélésben, hittérítésben vagy épp motiválásban! Egyedül azért lehet hűtlenből újra hű, hitetlenből újra hívő, mert Istenünk így akarja. Sokszor a mi emberi közreműködésünkkel akár, de mindig Lelke által! Merjünk kooperálni az Úrral! Menjünk és -ha most csak online is-, valljuk meg hitünket, Istenbe kiteljesedett hűségünket, és imádkozzunk azokért, akik félnek, akiknek gyengült a hitük!“Segítséget küld nekem a mennyből, csúffá teszi üldözőimet. (Szela.) Isten elküldi szeretetét és hűségét.” Zsolt. 57, 4. Éljünk hát velük! Ámen.

(Magyarné Seres Gabriella)