Kaposvári Református Egyházközség Honlapja

2020. március 24.

2020-03-25 10:25:56 /

Áhítat, 2020. március 24., Kaposvári Református Egyházközség

 

Ige: Példabeszédek könyve 24. fejezet

 

„Ha a nyomorúság idején gyenge vagy, kevés az erőd.” (Példabeszédek 24, 10)

 

Egy-egy krízis megméri az embert. Előhozza valódi énjét. Bár fájdalmas megélni ezeket az időszakokat, jó lehetőséget kínálnak az önmagunkkal való szembenézésre. Ilyenkor nem lehet szerepet játszani. Kiderül, kik is vagyunk mi emberi kapcsolatainkban, vagy hogy mennyire valós a mi hitünk.

A böjti napok, amelyeket most élünk, éppen ennek tisztázásáról szólnak. Ez az időszak a felismerések időszaka. A szembesülés olykor fájdalmas, mert rá kell döbbennünk, hogy nem azok vagyunk, akiknek gondoltuk magunkat. Ugyanakkor nagy lehetőség is a változtatásra.

A baj nem a krízissel van. A kérdés inkább az, mit kezdünk azzal, amit egy ilyen időszakban felismertünk önmagunkkal kapcsolatban. Milyen változtatásokra indít? A

Példabeszédek könyve rövid mondások formájában fogalmazza meg az élet nagy igazságait. Tanító jelleggel íródott, hogy tiszta és helyes életre készítse fel az embereket. A fenti, kiemelt mondat nem elítél minket, hanem figyelmeztet, és önvizsgálatra indít. Az, ahogy egy krízishelyzetre válaszolunk, megmutatja, milyen erős a hitünk, az Istenben való bizalmunk, vagy az örök életbe vetett reménységünk. Van, akit megbénít a betegség gondolata, más pedig a holnappal mit sem törődve cselekszik a jelenben. Van, aki a józanság mellett kitartva óvatos, és van, aki rabságban érzi magát a jelen fenyegetettségben. Tetteink őszintébben vallanak, mint a szavaink. Ha valaki „gyenge”, annak tetteiben mutatkozik meg a „kevés erő”. Lelkileg is, testileg is lehet „gyengének” lenni. A tragédia nem ebben van. Hanem abban, ha ezt mentségként használjuk fel, okoljuk a külső körülményeket, a családot, a házastársat, a „sorsot” és sorolhatnánk tovább, pedig valójában „gyengék” vagyunk. A kérdés mindig az, hogy mit kezdünk egy felismeréssel. Edzeni lehet testet is, lelket is. Fejlődni az elfogadás, a felelősségvállalás, a megbocsátás és megbékélés terén épp úgy lehet, mint gyakorolni magunkat a naponkénti bibliaolvasásban, imádságban, önfegyelemben.

A krízis tehát nem Isten szeretetének végét jelenti, hanem Tőle való lehetőség, amely fejlődésünket munkálja. Megtanítja, hogy nem a mi kezünkben van az élet, megtanít egymás felé fordulni, összetartani, egymásra figyelni az „én” helyett. Hiszem, hogy amit kimunkál most köztünk, azon Isten áldása lesz! Ámen

(Kiss Gyöngyi)