Kaposvári Református Egyházközség Honlapja

2020. május 27.

2020-05-27 08:33:00 /

Áhítat, 2020.05.27. Kaposvári Református Egyházközség

 

Ige: 1 Mózes 26, 28a és 29b.: “De ők ezt felelték:

 

Meg kellett látnunk, hogy veled van az Úr. Hiszen az Úr áldott embere vagy te!”

 

Kedves Testvéreim!

 

Ismerős a zsoltár bizonysága:“Ó, boldog az ember nyilván, Aki a te útaidban Kíván járni szívvel-lélekkel! Menvén a siralom völgyén, :/: Ahol merő száraz minden, Ott is ő nagy hiedelemmel Kútakat ás és csatornát, Melybe esővizet bocsát.”

 

Kedves számunkra a 84. zsoltár és szívesen is énekeljük. A mai napra jelölt ószövetségi szakaszhoz csodásan illeszkedik az iménti zsoltárvers. Boldog ember az, aki a szárazság idején is a kutakra és csatornákra koncentrál, aki bele tud, mert bele akar kapaszkodni Istene ígéreteibe, aki hisz és kitart a végsőkig. Ilyen ember előttünk Ábrahám fia, Izsák is. Olyan ember, akire ránéz az ellenség, a korábbi irigykedő, és azt tudja mondani: látjuk, hogy veled van az Úr; látjuk, hogy te az Úr áldott embere vagy. Nagy kérdés, vajon mi mondatta ki a korábbi haragosokkal, a nagy filiszteus királlyal és embereivel e két kijelentést? Legalább két dolgot szeretnék megemlíteni, mindkettő a kutakkal kapcsolatos.

1. Az első természetesnek tűnik, ám korántsem magától értetődő: Izsák becsesnek tartotta apai örökségét, a kutakat, amelyeket a filiszteusok földdel borítottak, hogy így keserítsék meg Ábrahámék életét. A kút abban a korban az életben maradást, a megélhetést jelentette. A filiszteusok így próbálták meg ellehetetleníteni ellenségeik életét. Aztán érkezik az utód, Izsák, aki meg akarja becsülni és meg akarja őrizni atyai örökségét. Az örökség nagy felkiáltójel, de egyben bizony kérdőjel is felénk. Felszólít és figyelmeztet: őrizd meg! Nem hiába kaptad! Aztán kérdez is, kutatva lelkünk legmélyét: Képes leszel megőrizni? Fontos neked annyira, hogy megőrizd magadnak s az utókornak? Testvérek! Mit kezdünk őseinktől kapott örökségeinkkel? Becsüljük? Őrizzük? Továbbadjuk?

2. A másik nagy felismerés ez: Izsák az örökségbe kapott kutakat nem csupán kiássa, hanem meg is tisztogatja, tehát használhatóvá, “áldások kútfejévé” teszi. Tisztogatja, hogy neki és a környezetének is áldásforrás, életerő lehessen. Amit a filiszteusok bepiszkítottak, ellehetetlenítettek, azt egytől-egyig megtisztítja, “leporolja” Izsák. Teszi ezt úgy, hogy közben saját maga is tisztul, nemesedik. Valami belső erő (hiszem, Isten Lelke) készteti erre. Üzen ezzel a körülötte élőknek, az irigyeinek, őseinek, de a hatalmas Istennek is.

Bánjunk bölcsen örökségeinkkel! Engedelmeskedjünk a Lélek hangjának! Ma és minden napon, hogy áldássá lehessünk! Ámen.

(Magyarné Seres Gabriella)