Kaposvári Református Egyházközség Honlapja

2020.06.27.

2020-06-29 08:49:21 /

Áhítat, 2020. június 27., Kaposvári Református Egyházközség

„A gyermek nővére pedig ott állt távolabb, hogy megtudja, mi történik vele.” (2 Mózes 2,4)

Mindannyian ismerjük Mózes születésének történetét. Talán az egyik legismertebb születéstörténet Jézusé után. Vannak olyan modatai a történet elbeszélésének, amelyeken érdemes elgondolkodni. Ilyen a most kiragadott mondat is. Egyébként is a gondoskodás a kulcsszó az aktuális születéstörténetben, ám mennyire sokat üzen az a tény, hogy egyszerre hárman is gondoskodnak a gyermek Mózesről: Isten, az édesanya és a nővér, Mirjám. Mindannyian féltő szeretettel követik a csöppség útját a Nílus vizén. Sőt, azután is.

Mondhatnánk szimpla kíváncsiságnak, amit olvasunk: Mirjám mindenképp tudni szeretné, mi lesz a gyermek sorsa. Érdekli, vajon rátalál-e bárki? Mi lesz vele útközben, mialatt a Nílus vizén ringatózik, mit sem sejtve a körülötte zajló eseményekről? Itt azonban többről van szó puszta testvéri kíváncsiságnál. Mirjám szíve minden szeretetével szemmel tartja, követi öccsét. Bátran állíthatjuk, hogy az Atya használja arra, hogy mindenképp célba érjen a kisgyermek. Hogy bizonyosan jó helyre, védett helyre kerüljön.

A kép, az illusztráció is sokat üzen: Mirjám ide is, oda is tekint: a gyermekre is pillant, a körülötte gyülekezőkre is. Ám a legfontosabb nincs a képen, a történet azonban magában rejti: leginkább és mindenek felett felfelé tekint! Onnan, fentről várja a segítséget, és biztos abban, hogy az az Isten, aki engedte a kisöccsét megszületni, ezek után is gondot visel majd rá. Eszembe jut az egyik- éppen ehhez a történethez kapcsolódó- gyermekének:

“Kosár a folyóban úszik, Benne egy kisgyermek alszik Istennek gondja van rá, gondja van rá.” Bár így látnánk mi is életünk eseményeit! Bár ki tudnánk mondani: Van Valaki, Aki mindig gondoskodik! Akkor is figyel, amikor mások talán ránk se pillantanak. Bár tudnánk az ének folytatásával együtt mi is kimondani:

“Nem vagyok egyedül én sem, Vigyáz rám valaki, érzem. Istennek gondja van rám, gondja van rám.” Adja Isten, hogy így lehessen bizalmunk és rendíthetetlen hitünk a rólunk szüntelen gondoskodó mennyei hatalomban! Ámen.

(Magyarné Seres Gabriella)